Ház
A ház egy olyan épület, amelyet emberek lakhatására hoztak létre. Ez egy "állandó" épület, amely arra szolgál, hogy állva maradjon. Nem lehet könnyen összepakolni és elszállítani, mint egy sátrat, vagy mozgatni, mint egy lakókocsit. Ha az emberek rövid időnél hosszabb ideig élnek ugyanabban a házban, akkor azt "otthonuknak" nevezik. Az otthon nélküliséget hajléktalanságnak nevezik.
A házak sokféle formában és méretben léteznek. Lehetnek egészen kicsik, akár csak egy szobából állnak, de akár több száz szobából is. Sokféle formájúak, és lehetnek egyszintesek vagy többszintesek. A házakat néha oldalról összekötik más házakkal, hogy "teraszt" vagy "sorházat" (egybefüggő házsor) alkossanak.
Egy nagy, többszintes, sok lakást tartalmazó épületet "lakótömbnek" (angolul block of flats) vagy apartmanháznak neveznek. A ház és a lakás közötti egyik különbség az, hogy a háznak van egy bejárati ajtaja a külvilág felé, míg a lakás főbejárati ajtaja általában egy folyosóra vagy lépcsőházra nyílik, amelyet az épületben lakók használhatnak.
A házaknak tetőjük van, hogy távol tartsa az esőt és a napot, és falaik, hogy távol tartsák a szelet és a hideget. Vannak ablaknyílások, hogy beengedjék a fényt, és van padlójuk. A különböző országok házai a különböző anyagok, az éghajlat és a stílus miatt másképp néznek ki.
Élénk színű házak a High Street-en, Barbadoson
Tégla és cserép sorházak Angliában
Élénk színű házak a High Street-en, Barbadoson
Tégla és cserép sorházak Angliában
A házak típusai
A ház olyan épület, amelyben emberek élnek. Általában egy család (szülők és gyermekeik) számára épül.
A legtöbb modern házban külön helyiségek vagy szobák vannak az emberek számára, hogy elvégezhessék azokat a dolgokat, amelyekre a kényelmes élethez szükségük van. Egy modern házban van hely az ételkészítéshez, van hely az étkezéshez, van hely az alváshoz és van hely a mosáshoz. Ezeket a dolgokat általában külön helyiségekben végzik, amelyeket konyhának, nappalinak, hálószobának, fürdőszobának, WC-nek (vagy mosdónak) neveznek. Sok házban van külön étkező az étkezésekhez és külön mosókonyha. Egyes házakban a WC a fürdőszobában van, más házakban pedig külön. Sok házban lehet egy "dolgozószoba" vagy számítógépes szoba és egy "családi szoba" is, ahol a gyerekek játszhatnak és tévézhetnek.
Önálló ház
Egyes országokban, például az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon sok család él "különálló házban", amely elkülönül a többi épülettől, és saját udvar veszi körül, de elég közel van a városhoz ahhoz, hogy a közelben legyenek üzletek, jó közlekedés és szórakozási lehetőségek. Sok más országban, beleértve Európa nagy részét is, egy ilyen ház birtoklása csak a gazdagabb családok engedhetik meg maguknak, és a legtöbb ember számára csak álom.
Házak nagyon szegény helyeken
Sok nagyon szegény országban sokan élnek összezsúfolva, egyetlen szobás házakban. Gyakran sok más családdal kell megosztaniuk a vécét, és a főzést is kint kell végezniük. A ház lehet, hogy a közelben fellelhető anyagokból, például vályogtéglából és fűből, vagy használt anyagokból, például hullámvasból és kartondobozokból épül. Sok városban több ezer kis ház van egymás mellett összezsúfolva, keskeny sikátorokkal közöttük.
Vendégház
A kis házat gyakran házikónak nevezik. Ezen kívül kis térnek is nevezik. Angliában, ahonnan ez a szó származik, olyan házat jelöl, amelynek egy főszintje van, és egy második, alacsonyabb emeleten hálószobák vannak, amelyek az emeleten a tető alatt elférnek. A házikók általában falvakban vagy vidéken találhatók. Szinte mindig a közelben található anyagokból épülnek. A cottage szót sok helyen kis, régimódi házra használják. Az Egyesült Államokban a cottage szót gyakran használják kis nyaralóházakra.
ikerház vagy ikerház
Az ikerház olyan épület, amelyben két ház áll egymás mellett, és csak egy nagy tető fedi őket. Mindegyik ház egyik oldalán van egy út, amely az elülső részből a hátsó udvarra vezet. Az ikerházak nagyon gyakoriak egyes városokban, és lehetnek egyszintesek vagy többszintesek.
Sorházak
A sorház vagy sorház (lásd a bevezetőben szereplő képet) olyan ház, amely az oldalfalaknál összekötött házak sorának része. Sok városban és településen több ezer sorház található, mivel ezek a házak jó lehetőséget nyújtanak arra, hogy sok házat építsenek egymáshoz közel. Sok sorházban két szoba van a földszinten és két szoba az emeleten, és hátul van a konyha vagy a mosdó. Ilyen házakat építettek a szegény gyári munkások és szénbányászok számára sok városban és településen. A "sorházak" a sorházak egy olyan típusa, ahol minden ház hasonló homlokzattal rendelkezik, mint a szomszédai.
A sorházak nem mindig kicsik. Egyes városokban nagy, gyönyörű sorházak vannak, mint például a Royal Crescent, amely 200 évvel ezelőtt épült az angliai Bathban, és a grúz kori építészet híres példája.
Bungaló
Egyes helyeken a "bungaló" szót használják minden olyan házra, amely egy szinten van. A szó Indiából származik, és sokáig olyan házra használták, amely egy szintre épült, és verandával rendelkezik, ahol az emberek a szabadban, de árnyékos tető alatt ülhetnek vagy dolgozhatnak. A bungalónak gyakran van egy folyosója a ház közepén, hogy a szellő átszellőzhessen. A bungalókat gyakran látni olyan országokban, ahol forró a nyár, Indiában, Délkelet-Ázsiában, Dél-Afrikában, az Egyesült Államok egyes részein, Dél-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon. Az árvízzel sújtott régiókban a bungalók gyakran fából készült "cölöpökre" vagy magas pincére épülnek. Az 1800-as években a bungalókat szinte mindig fából építették, de az 1920-as évektől kezdve divatba jött a téglából való építés is.
Tanyasi ház
Egy parasztház hasonlíthat egy házikóra, egy bungalóra vagy egy kúriára, de sok országban egy parasztház egészen másképp nézhet ki, mint egy városi ház, mert amellett, hogy az emberek számára is van lakóhely, az állatoknak is van hely. A parasztházaknak három tipikus típusa található. Sok tanyaház hosszú és két ajtóval rendelkezik. Az egyik ajtó a család által használt szobákba vezet. A másik ajtó a tehenek, juhok és csirkék számára fenntartott istállóba nyílik. Az istállórészben gyakran van egy padlás, ahol szénát lehet tárolni, hogy télen etessék az állatokat. Egy másik tanyatípus kétszintes, alatta egy nagy istállóval és raktárral, a felső emeleten pedig a család szobáival. Egy másik tanyatípusban a családi ház, a pajta és az istálló épületei egy központi udvar körül egyesülnek. E három típusból álló régi parasztházak Európa és Nagy-Britannia számos részén megtalálhatók.
Mansion
A kastély egy nagy, grandiózus ház, általában kétemeletes, néha több emeletes. A kastély gyakran gyönyörű építészeti megoldásokkal rendelkezik, és azt mutatja, hogy az a személy, akinek tervezték és építették, gazdag volt. A kúriáknak gyakran gyönyörű kertjeik vannak. Néha egy kúria nem egy magáncsaládé, hanem egy városi tanácsé, egy nagy gazdasági társaságé, egy egyházé vagy főiskoláé, és egy fontos állást betöltő személy lakhelye, ahol vendégeket fogadhat. Egy kúriában gyakran vannak olyan helyiségek, amelyek nem találhatók meg a hétköznapi házakban, például szalon, bálterem, könyvtár és zeneszoba. A kúriáknak gyakran szükségük van szolgákra, akik segítenek rendben tartani őket, és gyakran vannak speciális szobák, ahol a szolgák bizonyos munkákat végeznek, például az ezüst étkészlet tisztítását. Ismert kastélyok a washingtoni Fehér Ház, ahol az Egyesült Államok elnöke lakik, és a londoni Mansion House, ahol London főpolgármestere lakik.
Palace
A palota egy olyan ház, amely nagyon nagyszerű. Sok palota királyi vagy arisztokrata emberek otthona. Néhány régi palotát az ott élő emberek sok száz éven át megváltoztattak.
A világ egyik legismertebb palotája a Buckingham-palota, a londoni királyi palota. A világ legnagyobb palotája a Louvre, amelyet Párizsban építettek a francia királyok számára. Ma egy híres művészeti galériának ad otthont.
Egy újonnan épült családi ház az Egyesült Államokban.
Egy ház Jakartában
Cottages a faluban East Garston Angliában
Angliai ikerházak
Egy bungaló Sydneyben
Egy parasztház Belgiumban
Egy kastély Hollandiában
A Harewood House valóban egy palota.
A házak típusai
A ház olyan épület, amelyben emberek élnek. Általában egy család (szülők és gyermekeik) számára épül.
A legtöbb modern házban külön helyiségek vagy szobák vannak az emberek számára, hogy elvégezhessék azokat a dolgokat, amelyekre a kényelmes élethez szükségük van. Egy modern házban van hely az ételkészítéshez, van hely az étkezéshez, van hely az alváshoz és van hely a mosáshoz. Ezeket a dolgokat általában külön helyiségekben végzik, amelyeket konyhának, nappalinak, hálószobának, fürdőszobának, WC-nek (vagy mosdónak) neveznek. Sok házban van külön étkező az étkezésekhez és külön mosókonyha. Egyes házakban a WC a fürdőszobában van, más házakban pedig külön. Sok házban lehet egy "dolgozószoba" vagy számítógépes szoba és egy "családi szoba" is, ahol a gyerekek játszhatnak és tévézhetnek.
Önálló ház
Egyes országokban, például az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon sok család él "különálló házban", amely elkülönül a többi épülettől, és saját udvar veszi körül, de elég közel van a városhoz ahhoz, hogy a közelben legyenek üzletek, jó közlekedés és szórakozási lehetőségek. Sok más országban, beleértve Európa nagy részét is, egy ilyen ház birtoklása csak a gazdagabb családok engedhetik meg maguknak, és a legtöbb ember számára csak álom.
Házak nagyon szegény helyeken
Sok nagyon szegény országban sokan élnek összezsúfolva, egyetlen szobás házakban. Gyakran sok más családdal kell megosztaniuk a vécét, és a főzést is kint kell végezniük. A ház lehet, hogy a közelben fellelhető anyagokból, például vályogtéglából és fűből, vagy használt anyagokból, például hullámvasból és kartondobozokból épül. Sok városban több ezer kis ház van egymás mellett összezsúfolva, keskeny sikátorokkal közöttük.
Vendégház
A kis házat gyakran házikónak nevezik. Ezen kívül kis térnek is nevezik. Angliában, ahonnan ez a szó származik, olyan házat jelöl, amelynek egy főszintje van, és egy második, alacsonyabb emeleten hálószobák vannak, amelyek az emeleten a tető alatt elférnek. A házikók általában falvakban vagy vidéken találhatók. Szinte mindig a közelben található anyagokból épülnek. Sok helyen a cottage szót kis régimódi házra használják. Az Egyesült Államokban a cottage szót gyakran használják kis nyaralóházakra.
ikerház vagy ikerház
Az ikerház olyan épület, amelyben két ház áll egymás mellett, és csak egy nagy tető fedi őket. Mindegyik ház egyik oldalán van egy út, amely az elülső részből a hátsó udvarra vezet. Az ikerházak nagyon gyakoriak egyes városokban, és lehetnek egyszintesek vagy többszintesek.
Sorházak
A sorház vagy sorház (lásd a bevezetőben szereplő képet) olyan ház, amely az oldalfalaknál összekötött házak sorának része. Sok városban és településen több ezer sorház található, mivel ezek a házak jó lehetőséget nyújtanak arra, hogy sok házat építsenek egymáshoz közel. Sok sorházban két szoba van a földszinten és két szoba az emeleten, és hátul van a konyha vagy a mosdó. Ilyen házakat építettek a szegény gyári munkások és szénbányászok számára sok városban és településen. A "sorházak" a sorházak egy olyan típusa, ahol minden ház hasonló homlokzattal rendelkezik, mint a szomszédai.
A sorházak nem mindig kicsik. Egyes városokban nagy, gyönyörű sorházak vannak, mint például a Royal Crescent, amely 200 évvel ezelőtt épült az angliai Bathban, és a grúz kori építészet híres példája.
Bungaló
Egyes helyeken a "bungaló" szót használják minden olyan házra, amely egy szinten van. A szó Indiából származik, és sokáig olyan házra használták, amely egy szintre épült, és verandával rendelkezik, ahol az emberek a szabadban, de árnyékos tető alatt ülhetnek vagy dolgozhatnak. A bungalónak gyakran van egy folyosója a ház közepén, hogy a szellő átszellőzhessen. A bungalókat gyakran látni olyan országokban, ahol forró a nyár, Indiában, Délkelet-Ázsiában, Dél-Afrikában, az Egyesült Államok egyes részein, Dél-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon. Az árvízzel sújtott régiókban a bungalók gyakran fából készült "cölöpökre" vagy magas pincére épülnek. Az 1800-as években a bungalókat szinte mindig fából építették, de az 1920-as évektől kezdve divatba jött a téglából való építés is.
Tanyasi ház
Egy parasztház hasonlíthat egy házikóra, egy bungalóra vagy egy kúriára, de sok országban egy parasztház egészen másképp nézhet ki, mint egy városi ház, mert amellett, hogy az emberek számára is van lakóhely, az állatoknak is van hely. A parasztházaknak három tipikus típusa található. Sok tanyaház hosszú és két ajtóval rendelkezik. Az egyik ajtó a család által használt szobákba vezet. A másik ajtó a tehenek, juhok és csirkék számára fenntartott istállóba nyílik. Az istállórészben gyakran van egy padlás, ahol szénát lehet tárolni, hogy télen etessék az állatokat. Egy másik tanyatípus kétszintes, alatta egy nagy istállóval és raktárral, a felső emeleten pedig a család szobáival. Egy másik tanyatípusban a családi ház, a pajta és az istálló épületei egy központi udvar körül egyesülnek. E három típusból álló régi parasztházak Európa és Nagy-Britannia számos részén megtalálhatók.
Mansion
A kastély egy nagy, grandiózus ház, általában kétemeletes, néha több emeletes. A kastély gyakran gyönyörű építészeti megoldásokkal rendelkezik, és azt mutatja, hogy az a személy, akinek tervezték és építették, gazdag volt. A kúriáknak gyakran gyönyörű kertjeik vannak. Néha egy kúria nem egy magáncsaládé, hanem egy városi tanácsé, egy nagy gazdasági társaságé, egy egyházé vagy főiskoláé, és egy fontos munkakörrel rendelkező személy lakhelye, ahol vendégeket fogadhat. Egy kúriában gyakran vannak olyan helyiségek, amelyek nem találhatók meg a hétköznapi házakban, például szalon, bálterem, könyvtár és zeneszoba. A kúriáknak gyakran szükségük van szolgákra, akik segítenek rendben tartani őket, és gyakran vannak speciális szobák, ahol a szolgák bizonyos munkákat végeznek, például az ezüst étkészlet tisztítását. Ismert kastélyok a washingtoni Fehér Ház, ahol az Egyesült Államok elnöke lakik, és a londoni Mansion House, ahol London főpolgármestere lakik.
Palace
A palota egy olyan ház, amely nagyon nagyszabású, olyan emberek számára, mint a királyok és királynők, vagy más gazdag emberek. Sok palota királyi vagy arisztokrata emberek otthona. Néhány régi palotát az ott élő emberek sok száz éven át megváltoztattak.
A világ egyik legismertebb palotája a Buckingham-palota, a londoni királyi palota. A világ legnagyobb palotája a Louvre, amelyet Párizsban építettek a francia királyok számára. Ma egy híres művészeti galériának ad otthont.
Egy újonnan épült családi ház az Egyesült Államokban.
Egy ház Jakartában
Cottages a faluban East Garston Angliában
Angliai ikerházak
Egy bungaló Sydneyben
Egy parasztház Belgiumban
Egy kastély Hollandiában
A Harewood House valóban egy palota.
Miből épülnek a házak?
A házakat általában olyan anyagtípusokból építik, amelyek könnyen előállíthatók vagy megvásárolhatók a ház építési helyének közelében. Emiatt a különböző városokban és falvakban található régi házak meglehetősen eltérnek egymástól, még ugyanabban az országban is. A modern időkben az építőanyagok könnyen szállíthatóak, és ez azt jelenti, hogy az építtetőnek sokkal több választási lehetősége van a házhoz felhasználandó anyagtípusok tekintetében.
Sár és agyag
A világ számos részén a sár vagy az agyag a fő építőanyag. Az agyag olyan talajtípus, amely erősebben összetapad, mint a legtöbb más talajtípus. A sárból és agyagból történő falépítésnek három fő módja van.
- Az agyagból való ház készítésének egyik módja, hogy egyszerűen a kezünkkel felhalmozzuk a sarat vagy a nedves agyagot, és fal alakúra lapítjuk. Gyakran állati szőrt, szalmát és trágyát kevernek az iszaphoz, hogy a rostok (szálas részek) segítsenek összetartani. Néhány fagerendát és vékony fa léceket használnak a tető megtartására, amely szintén sárból vagy agyagból készül. A tető lapos és elég erős ahhoz, hogy járni lehessen rajta, de eső esetén egy kicsit lejtőre kell állnia. A falakat gyakran vakolattal és festékkel védik az esőtől. Sok országban a falak általában fehérek, máshol azonban minden házat különböző élénk színekre festenek. Ilyen típusú házak csak nagyon száraz országokban találhatók. Az így épített házak jó védelmet nyújtanak a nagyon forró nap és a forró, száraz sivatagi szelek ellen. A hideg éjszakákon elég melegek maradnak.
- Egy másik módja annak, hogy a házfalakat agyagból vagy sárból készítsék, a "wattle and daub". A "wattle" botokból való szövés. Először hosszú botokat szúrnak a földbe, majd nagyon vékony botokat fonnak át rajtuk, mintha kosarat készítenének. A vékony fonott falat ezután belül és kívül nedves agyaggal, sárral vagy vakolattal "bekenik", vagy beragasztják, általában némi apróra vágott szalmával vagy állatszőrrel, hogy segítsen összetapadni. A "wattle and daub"-ot gyakran találunk olyan nedves helyeken, ahol hajlékony fűzfák vagy akácfák (más néven "wattle trees") nőnek. A falaknak jól kell védeniük az esőtől, ezért az ilyen házaknak gyakran nagy "ereszekkel" ellátott tetővel rendelkeznek; a tető körbe-körbe kiáll, hogy a víz ne folyjon le a falakon. A "wattle and daub" házaknak gyakran szalmából, nádból, banánlevelekből, pálmalevelekből, fa zsindelyből vagy nagy kéreglemezekből készült nagy tetők vannak.
- Egy másik módja a sárból vagy agyagból való házépítésnek az, hogy a nedves földet téglává formálják, mielőtt a falakat felépítik. A téglákat kézzel is lehet formázni, de gyakrabban dobozokban vagy "formákban" formázzák őket, hogy minden tégla ugyanolyan méretű és alakú legyen. A téglákat a forró napon hagyják, amíg meg nem száradnak. Ezután olyan falakat lehet készíteni, amelyek vastagsága végig azonos. A napon szárított agyagtéglákat Egyiptomban és Mezopotámiában évezredeken át használták.
Égetett tégla
Felfedezték, hogy ha agyagot használnak sár helyett, nagyon erős téglákat lehet készíteni, ha "égetnek" (vagy sütnek) egy "kemencében" (egy speciális kemencében). Az "égetett" téglák olyanok voltak, mint a fazekasság; nem mosódtak el könnyen az esőben, és néha több ezer évig is kitartottak. A téglákat egyfajta cementtel, úgynevezett "habarccsal" kötötték össze. Néhány, az ókori rómaiak által épített ház 2000 évvel később is áll.
A tégla lett az egyik legelterjedtebb építőanyag. A legtöbb városban szinte minden ház téglából épült, mert hosszú élettartamú, nem kell gyakran javítani. A téglaházakat általában úgy teszik erőssé, hogy minden főfal két tégla vastagságú. Két falat építenek egymás mellé, amelyeket úgy "ragasztanak" (vagy kötnek össze), hogy néhány téglát úgy helyeznek el, hogy azok hidat képeznek a két réteg között. A ragasztott téglák mintázata kívülről látható. A két fő mintázatot "flamand kötésnek" és "brit kötésnek" nevezik.
Mivel a téglafalak nehezek, a téglaháznak nagyon szilárd alapra vagy "alapra" van szüksége, hogy meg tudjon ülni rajta. Ez gyakran azt jelenti, hogy a téglaház építése előtt mélyen bele kell ásni a földbe, hogy megalapozzuk.
A téglafalú házak gyakran cseréptetősek, mivel a cserép gyakran a téglagyárban készül.
A modern téglák és csempék nagy színválasztékban kaphatók, mivel a különböző területekről különböző anyagokat lehet szállítani. Azoknak az embereknek, akik építtetőt bíznak meg egy ház építésével, manapság gyakran mutatnak képeket a rendelkezésre álló tégla- és csempeszínekről. Ez azt jelenti, hogy bár a régi városokban minden ház ugyanolyan típusú téglából készült, egy modern külvárosban minden ház egészen másképp nézhet ki. A téglák a fehértől a vörös, a sárga és a barna árnyalatain át a vörös, a sárga és a barna árnyalataiig terjednek, és néha nagyon mintásak, míg a tetőcserepek között a hagyományos vörös, narancssárga és barna mellett kék, zöld és sárga is megtalálható.
- Egyes országokban a téglákhoz használt agyag nem szilárdul meg nagyon, és könnyebben lemosódik. Ha a téglák nem túl kemények, akkor általában vakolattal vagy cementtel fedik be őket, amit aztán le lehet festeni. Más helyeken a téglafalak nem túl divatosak, ezért a falakat vakolják, és díszítéssel teszik elegánsabbá. A téglafalazat fölötti vakolást vagy cementezést "vakolásnak" vagy "stukkónak" nevezik. Sok országban, például Ausztriában, Olaszországban és Spanyolországban a téglaházakat általában stukkóval borítják, és gyakran krémszínűre, sárgára, narancssárgára, rózsaszínre, vörösre vagy "orchre" (ami egy mustárszín) festik.
Faanyag
A fából készült házak mindenütt megtalálhatók, ahol nagy erdők vannak, vagy valaha voltak. Faházak gyakran találhatók tengerparti városokban is, ahol a tengeri levegő miatt a tégla- és kőházak hidegnek és nyirkosnak érzik magukat.
- A faházak készítésének egyik legrégebbi módja a fatörzsek rönkbe vágása. A rönköket aztán kettéhasítják úgy, hogy egy lapos oldaluk legyen a fal belső oldala, egy kerek oldaluk pedig a külső oldal. A rönkök végeibe nagy "bevágásokat" vagy lyukakat vágnak, hogy amikor a rönköket egymásra rakják, a rönkök szögek nélkül összeilleszkedjenek az épület sarkaiban. Ilyen rönkházakkal találkozhatunk Kanadában, Svájcban, Skandináviában, Kelet-Európában és Japánban.
- Sok ház fából készült "vázzal" vagy vázszerkezettel készül. A váz külső oldalára, hogy távol tartsák az időjárást, lapos deszkák sorait szegezik, amelyek egymást fedik, hogy az eső ne tudjon bejutni. Az ilyen falakat "clapboard"-nak vagy "weatherboard"-nak nevezik. A deszkalapos házakat általában lefestik, hogy megőrizzék a faanyagot. Angliában és az Egyesült Államok egyes részein szinte mindig fehérre festik őket. Ausztráliában, ahol a "weatherboard" házak nagyon elterjedtek, általában világos színűre festik őket. Angliában és Ausztráliában a klapanellás házak általában elég kicsik, de az Egyesült Államokban nagyon sok nagy kúria épült így.
- Egyes fakeretes házak külső oldalán téglafal, belső oldalán pedig vakolt deszkafal található. Ezt nevezik "téglaburkolatnak".
Fafalazott házak
A régimódi házak egyik jól ismert típusa a "szakállas" ház. Ezeket a Brit-szigeteken, Franciaországban, Észak-Európában és az Alpokban láthatjuk. Ezek a házak főként 1200 és 1800 között épültek.
- A faházak olyan házak, amelyek fából készült váza sok vastag, általában meglehetősen rövid fadarabból épül fel. A faanyagok mintázatosan vannak elrendezve, sok átlós darabot tartalmaznak, amelyek merevítőként szolgálnak. Az erős fakeretet aztán mindenféle más anyaggal töltik ki. Egyes házaknál a "belső fal" főként téglából készült. Más házakban a faanyagok között "cserepeket és fátyolfát" használnak. Más házak kitöltése "törmelékből" (durva kövekből) agyagba vagy sárba ágyazva történik. Az "infilt" általában vakolják és fehérre (vagy egyes helyeken egy színre) festik, míg a faanyagot gyakran feketére festik. Ha nem festik, akkor halvány ezüstszürkére színeződnek. Több száz ilyen ház létezik, köztük néhány igen nagyszabású is. Az 1800-as években és az 1900-as évek elején divat volt a modern téglaházak "félfásítását" másolni.
Kőházak
Azokon a helyeken, ahol sok a kő, sok házat építenek belőle. A világ számos részén kis házikókat építenek kőből. Sok kastély és palota is kőből épül.
- A világ legrégebbi házai közül néhány kőből készült. Ezek kör alakú házak, amelyek falai lapos, gondosan egymásra fektetett kőlapokból állnak. A falak finoman befelé lejtettek, hogy egy kőtetőben találkozzanak. Más őskori kőházak teteje nádból készült.
- A világ azon részein, ahol van olyan kő, amelyet lapos táblákra lehet törni, ott a falakat a köveket összekötő "habarcs" nélkül is fel lehet építeni. A szél azonban átfúj a réseken, ezért a falaknak belülről faanyagra vagy vakolatra van szükségük, hogy távol tartsák az időjárást. Az ilyen típusú kőházaknak gyakran a tetejük is lapos kövekből készült. A kőtetők nagyon nehezek, és nagyon vastag gerendákra fektetik őket.
- Sok kőház tűzkőből vagy "törmelékből" vagy "macskakőből" épült. Ezek a közeli hegyekről hozott törött kövek, vagy a földművesek földjéről összeszedett, vagy a folyómederből gyűjtött kövek. A falakat kövekkel és habarccsal építik fel. Egyes helyeken, ahol tűzkövet használnak, a kemény köveket felhasítják vagy "lekoppintják", hogy amikor a fal külső oldalára kerülnek, fényes, sima felületet mutassanak, ami sokkal vonzóbb, mint a tűzkő tompa, göröngyös külseje.
- Egyes kőfajták, különösen a mészkő és a homokkő, könnyen vághatók nagy tömbökké, amelyek téglákhoz hasonlóan építhetők fel. A felületét is "fel lehet csiszolni" vagy el lehet simítani. Azokban a falvakban, amelyek olyan mészkő- vagy homokkőbánya közelében vannak, ahol a követ vágják, sok házikó szépen csiszolt kövekből épül. A kőbányáktól távol eső városokban azonban csak a kastélyokat és a palotákat építik kőből, mert a kő nagyon nehéz és drága, és drága az országon keresztül szállítani.
- A nagy házakhoz használt kőfajták jó tulajdonsága, hogy könnyen faraghatóak díszítésre. A nagy házak gyakran rendelkeznek díszítő faragványokkal az ajtók és ablakok körül. Az épület kövei különleges textúrákkal is rendelkezhetnek az alagsorban vagy az épület sarkaiban.
- A nagy kőházak tetőszerkezete gyakran vékony kőből, úgynevezett pala. A tetők drága anyagokból, például rézből és ólomból készültek.
Modern házak készítése
A modern házak gyakran "előre gyártott" részekből állnak, amelyek részben gyárban készülnek, és az épület helyszínén könnyen összeállíthatók. A 20. században sokféle anyagot fejlesztettek ki a házak készítéséhez.
- Sok ház ma már szegecsekkel és csavarokkal összeillesztett acélvázzal készül.
- A falak és a tetők olyan táblákból készülhetnek, amelyek rostot és cementet kombinálnak. Ezek a táblák vékonyak, könnyűek a szállításhoz, könnyen felhelyezhetőek a vázra, és sokkal olcsóbbak, mint a tégla vagy a fa. Hasonló anyagból tetőcserepek is készíthetők.
- A fém tetőfedés vékony lemezekbe hengerelhető, és számos különböző színben, valamint hozzá illő ereszcsatornákkal és lefolyókkal készülhet.
Egy venezuelai parasztház fából készült lécekből és agyagból.
Tégla- és cserépházak Beaulieu-ban, Angliában
Poznań magas, keskeny városi házai különböző színekre vannak festve.
A "Maplecroft" egy történelmi faház Texasban.
Egy németországi szakállas parasztház
Egy házikó "levetkőztetett" kőből, téglakéményekkel Ausztráliában
Egy házikó "öltözött" kőből Skóciában
Modern ház építése előre elkészített darabokból.
Miből épülnek a házak?
A házakat általában olyan anyagtípusokból építik, amelyek könnyen előállíthatók vagy megvásárolhatók a ház építési helyének közelében. Emiatt a különböző városokban és falvakban található régi házak meglehetősen eltérnek egymástól, még ugyanabban az országban is. A modern időkben az építőanyagok könnyen szállíthatóak, és ez azt jelenti, hogy az építtetőnek sokkal több választási lehetősége van a házhoz felhasználandó anyagtípusok tekintetében.
Sár és agyag
A világ számos részén a sár vagy az agyag a fő építőanyag. Az agyag olyan talajtípus, amely erősebben összetapad, mint a legtöbb más talajtípus. A sárból és agyagból történő falépítésnek három fő módja van.
- Az agyagból való ház készítésének egyik módja, hogy egyszerűen a kezünkkel felhalmozzuk a sarat vagy a nedves agyagot, és fal alakúra lapítjuk. Gyakran állati szőrt, szalmát és trágyát kevernek az iszaphoz, hogy a rostok (szálas részek) segítsenek összetartani. Néhány fagerendát és vékony fa léceket használnak a tető megtartására, amely szintén sárból vagy agyagból készül. A tető lapos és elég erős ahhoz, hogy járni lehessen rajta, de eső esetén egy kicsit lejtőre kell állnia. A falakat gyakran vakolattal és festékkel védik az esőtől. Sok országban a falak általában fehérek, máshol azonban minden házat különböző élénk színekre festenek. Ilyen típusú házak csak nagyon száraz országokban találhatók. Az így épített házak jó védelmet nyújtanak a nagyon forró nap és a forró, száraz sivatagi szelek ellen. A hideg éjszakákon elég melegek maradnak.
- Egy másik módja annak, hogy a házfalakat agyagból vagy sárból készítsék, a "wattle and daub". A "wattle" botokból való szövés. Először hosszú botokat szúrnak a földbe, majd nagyon vékony botokat fonnak át rajtuk, mintha kosarat készítenének. A vékony fonott falat ezután belül és kívül nedves agyaggal, sárral vagy vakolattal "bekenik", vagy beragasztják, általában némi apróra vágott szalmával vagy állatszőrrel, hogy segítsen összetapadni. A "wattle and daub"-ot gyakran találunk olyan nedves helyeken, ahol hajlékony fűzfák vagy akácfák (más néven "wattle trees") nőnek. A falaknak jól kell védeniük az esőtől, ezért az ilyen házaknak gyakran nagy "ereszekkel" ellátott tetővel rendelkeznek; a tető körbe-körbe kiáll, hogy a víz ne folyjon le a falakon. A "wattle and daub" házaknak gyakran szalmából, nádból, banánlevelekből, pálmalevelekből, fa zsindelyből vagy nagy kéreglemezekből készült nagy tetők vannak.
- Egy másik módja a sárból vagy agyagból való házépítésnek az, hogy a nedves földet téglává formálják, mielőtt a falakat felépítik. A téglákat kézzel is lehet formázni, de gyakrabban dobozokban vagy "formákban" formázzák őket, hogy minden tégla ugyanolyan méretű és alakú legyen. A téglákat a forró napon hagyják, amíg meg nem száradnak. Ezután olyan falakat lehet készíteni, amelyek vastagsága végig azonos. A napon szárított agyagtéglákat Egyiptomban és Mezopotámiában évezredeken át használták.
Égetett tégla
Felfedezték, hogy ha agyagot használnak sár helyett, nagyon erős téglákat lehet készíteni, ha "égetnek" (vagy sütnek) egy "kemencében" (egy speciális kemencében). Az "égetett" téglák olyanok voltak, mint a fazekasság; nem mosódtak el könnyen az esőben, és néha több ezer évig is kitartottak. A téglákat egyfajta cementtel, úgynevezett "habarccsal" kötötték össze. Néhány, az ókori rómaiak által épített ház 2000 évvel később is áll.
A tégla lett az egyik legelterjedtebb építőanyag. A legtöbb városban szinte minden ház téglából épült, mert hosszú élettartamú, nem kell gyakran javítani. A téglaházakat általában úgy teszik erőssé, hogy minden főfal két tégla vastagságú. Két falat építenek egymás mellé, amelyeket úgy "ragasztanak" (vagy kötnek össze), hogy néhány téglát úgy helyeznek el, hogy azok hidat képeznek a két réteg között. A ragasztott téglák mintázata kívülről látható. A két fő mintázatot "flamand kötésnek" és "brit kötésnek" nevezik.
Mivel a téglafalak nehezek, a téglaháznak nagyon szilárd alapra vagy "alapra" van szüksége, hogy meg tudjon ülni rajta. Ez gyakran azt jelenti, hogy a téglaház építése előtt mélyen bele kell ásni a földbe, hogy megalapozzuk.
A téglafalú házak gyakran cseréptetősek, mivel a cserép gyakran a téglagyárban készül.
A modern téglák és csempék nagy színválasztékban kaphatók, mivel a különböző területekről különböző anyagokat lehet szállítani. Azoknak az embereknek, akik építtetőt bíznak meg egy ház építésével, manapság gyakran mutatnak képeket a rendelkezésre álló tégla- és csempeszínekről. Ez azt jelenti, hogy bár a régi városokban minden ház ugyanolyan típusú téglából készült, egy modern külvárosban minden ház egészen másképp nézhet ki. A téglák a fehértől a vörös, a sárga és a barna árnyalatain át a vörös, a sárga és a barna árnyalataiig terjednek, és néha nagyon mintásak, míg a tetőcserepek között a hagyományos vörös, narancssárga és barna mellett kék, zöld és sárga is megtalálható.
- Egyes országokban a téglákhoz használt agyag nem szilárdul meg nagyon, és könnyebben lemosódik. Ha a téglák nem túl kemények, akkor általában vakolattal vagy cementtel fedik be őket, amit aztán le lehet festeni. Más helyeken a téglafalak nem túl divatosak, ezért a falakat vakolják, és díszítéssel teszik elegánsabbá. A téglafalazat fölötti vakolást vagy cementezést "vakolásnak" vagy "stukkónak" nevezik. Sok országban, például Ausztriában, Olaszországban és Spanyolországban a téglaházakat általában stukkóval borítják, és gyakran krémszínűre, sárgára, narancssárgára, rózsaszínre, vörösre vagy "orchre" (ami egy mustárszín) festik.
Faanyag
A fából készült házak mindenütt megtalálhatók, ahol nagy erdők vannak, vagy valaha voltak. Faházak gyakran találhatók tengerparti városokban is, ahol a tengeri levegő miatt a tégla- és kőházak hidegnek és nyirkosnak érzik magukat.
- A faházak készítésének egyik legrégebbi módja a fatörzsek rönkbe vágása. A rönköket aztán kettéhasítják úgy, hogy egy lapos oldaluk legyen a fal belső oldala, egy kerek oldaluk pedig a külső oldal. A rönkök végeibe nagy "bevágásokat" vagy lyukakat vágnak, hogy amikor a rönköket egymásra rakják, a rönkök szögek nélkül összeilleszkedjenek az épület sarkaiban. Ilyen rönkházakkal találkozhatunk Kanadában, Svájcban, Skandináviában, Kelet-Európában és Japánban.
- Sok ház fából készült "vázzal" vagy vázszerkezettel készül. A váz külső oldalára, hogy távol tartsák az időjárást, lapos deszkák sorait szegezik, amelyek egymást fedik, hogy az eső ne tudjon bejutni. Az ilyen falakat "clapboard"-nak vagy "weatherboard"-nak nevezik. A deszkalapos házakat általában lefestik, hogy megőrizzék a faanyagot. Angliában és az Egyesült Államok egyes részein szinte mindig fehérre festik őket. Ausztráliában, ahol a "weatherboard" házak nagyon elterjedtek, általában világos színűre festik őket. Angliában és Ausztráliában a klapanellás házak általában elég kicsik, de az Egyesült Államokban nagyon sok nagy kúria épült így.
- Egyes fakeretes házak külső oldalán téglafal, belső oldalán pedig vakolt deszkafal található. Ezt nevezik "téglaburkolatnak".
Fafalazott házak
A régimódi házak egyik jól ismert típusa a "szakállas" ház. Ezeket a Brit-szigeteken, Franciaországban, Észak-Európában és az Alpokban láthatjuk. Ezek a házak főként 1200 és 1800 között épültek.
- A faházak olyan házak, amelyek fából készült váza sok vastag, általában meglehetősen rövid fadarabból épül fel. A faanyagok mintázatosan vannak elrendezve, sok átlós darabot tartalmaznak, amelyek merevítőként szolgálnak. Az erős fakeretet aztán mindenféle más anyaggal töltik ki. Egyes házaknál a "belső fal" főként téglából készült. Más házakban a faanyagok között "cserepeket és fátyolfát" használnak. Más házak kitöltése "törmelékből" (durva kövekből) agyagba vagy sárba ágyazva történik. Az "infilt" általában vakolják és fehérre (vagy egyes helyeken egy színre) festik, míg a faanyagot gyakran feketére festik. Ha nem festik, akkor halvány ezüstszürkére színeződnek. Több száz ilyen ház létezik, köztük néhány igen nagyszabású is. Az 1800-as években és az 1900-as évek elején divat volt a modern téglaházak "félfásítását" másolni.
Kőházak
Azokon a helyeken, ahol sok a kő, sok házat építenek belőle. A világ számos részén kis házikókat építenek kőből. Sok kastély és palota is kőből épül.
- A világ legrégebbi házai közül néhány kőből készült. Ezek kör alakú házak, amelyek falai lapos, gondosan egymásra fektetett kőlapokból állnak. A falak finoman befelé lejtettek, hogy egy kőtetőben találkozzanak. Más őskori kőházak teteje nádból készült.
- A világ azon részein, ahol van olyan kő, amelyet lapos táblákra lehet törni, ott a falakat a köveket összekötő "habarcs" nélkül is fel lehet építeni. A szél azonban átfúj a réseken, ezért a falaknak belülről faanyagra vagy vakolatra van szükségük, hogy távol tartsák az időjárást. Az ilyen típusú kőházaknak gyakran a tetejük is lapos kövekből készült. A kőtetők nagyon nehezek, és nagyon vastag gerendákra fektetik őket.
- Sok kőház tűzkőből vagy "törmelékből" vagy "macskakőből" épült. Ezek a közeli hegyekről hozott törött kövek, vagy a földművesek földjéről összeszedett, vagy a folyómederből gyűjtött kövek. A falakat kövekkel és habarccsal építik fel. Egyes helyeken, ahol tűzkövet használnak, a kemény köveket felhasítják vagy "lekoppintják", hogy amikor a fal külső oldalára kerülnek, fényes, sima felületet mutassanak, ami sokkal vonzóbb, mint a tűzkő tompa, göröngyös külseje.
- Egyes kőfajták, különösen a mészkő és a homokkő, könnyen vághatók nagy tömbökké, amelyek téglákhoz hasonlóan építhetők fel. A felületét is "fel lehet csiszolni" vagy el lehet simítani. Azokban a falvakban, amelyek olyan mészkő- vagy homokkőbánya közelében vannak, ahol a követ vágják, sok házikó szépen csiszolt kövekből épül. A kőbányáktól távol eső városokban azonban csak a kastélyokat és a palotákat építik kőből, mert a kő nagyon nehéz és drága, és drága az országon keresztül szállítani.
- A nagy házakhoz használt kőfajták jó tulajdonsága, hogy könnyen faraghatóak díszítésre. A nagy házak gyakran rendelkeznek díszítő faragványokkal az ajtók és ablakok körül. Az épület kövei különleges textúrákkal is rendelkezhetnek az alagsorban vagy az épület sarkaiban.
- A nagy kőházak tetőszerkezete gyakran vékony kőből, úgynevezett pala. A tetők drága anyagokból, például rézből és ólomból készültek.
Modern házak készítése
A modern házak gyakran "előre gyártott" részekből állnak, amelyek részben gyárban készülnek, és az épület helyszínén könnyen összeállíthatók. A 20. században sokféle anyagot fejlesztettek ki a házak készítéséhez.
- Sok ház ma már szegecsekkel és csavarokkal összeillesztett acélvázzal készül.
- A falak és a tetők olyan táblákból készülhetnek, amelyek rostot és cementet kombinálnak. Ezek a táblák vékonyak, könnyűek a szállításhoz, könnyen felhelyezhetőek a vázra, és sokkal olcsóbbak, mint a tégla vagy a fa. Hasonló anyagból tetőcserepek is készíthetők.
- A fém tetőfedés vékony lemezekbe hengerelhető, és számos különböző színben, valamint hozzá illő ereszcsatornákkal és lefolyókkal készülhet.
Egy venezuelai parasztház fából készült lécekből és agyagból.
Tégla- és cserépházak Beaulieu-ban, Angliában
Poznań magas, keskeny városi házai különböző színekre vannak festve.
A "Maplecroft" egy történelmi faház Texasban.
Egy németországi szakállas parasztház
Egy házikó "levetkőztetett" kőből, téglakéményekkel Ausztráliában
Egy házikó "öltözött" kőből Skóciában
Modern ház építése előre elkészített darabokból.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a ház?
V: A ház egy olyan épület, amely az emberek számára készült, hogy éljenek benne. Ez egy állandó építmény, amelyet nem lehet könnyen mozgatni vagy összepakolni, mint más típusú lakásokat, például sátrakat vagy lakókocsikat.
K: Hogyan hívják az emberek a házukat, ha rövid időnél hosszabb ideig maradnak ott?
V: Ha az emberek rövid időnél hosszabb ideig élnek ugyanabban a házban, akkor azt "otthonuknak" nevezik.
K: Hogyan szokták azonosítani a házakat?
V: A házakat általában számmal látják el, de néha el is nevezhetik őket.
K: Kik laknak jellemzően a házakban?
V: A házakban általában egyetlen család vagy lakótársak laknak, mint a csoportos otthonok és a bentlakásos házak esetében.
K: Milyen különbségek vannak a házak és a lakások között?
V: Az egyik különbség a ház és a lakás között az, hogy a háznak van egy bejárati ajtaja a külvilág felé, míg a lakás főbejárati ajtaja általában egy folyosóra vagy lépcsőházra nyílik, amelyet az épületben tartózkodó többi ember is használhat.
K: Milyen elemek alkotják a legtöbb házat?
V: A házaknak van tetőjük, hogy távol tartsa az esőt és a napot, és falak, hogy távol tartsa a szelet és a hideget. Vannak ablaknyílások, amelyek beengedik a fényt, és van padlózatuk.
K: Miben különböznek a különböző országok házai egymástól?
V: A különböző országok házai a különböző anyagok, az éghajlat és a stílus miatt különböznek egymástól.
