A rabszolgaságpárti ideológia az Egyesült Államokban — definíció és történet
Részletes áttekintés a rabszolgaságpárti ideológiáról az USA-ban: eredet, érvek, társadalmi konfliktusok és az abolicionizmus elleni küzdelem története.
A rabszolgaságpárti ideológia az Egyesült Államokban olyan politikai és társadalmi nézetek összességét jelölte, amelyek a rabszolgaság fenntartását és védelmét tartották igazoltnak, és elutasították a rendszerbe való külső beavatkozást. A gyakorlat különösen az Egyesült Államok déli részén volt elterjedt az 1830-as évektől az 1860-as évekig, de a rabszolgaság intézménye ennél régebbi gyökerekkel rendelkezett. Az ott élő afroamerikai rabszolgákat sok esetben tulajdonként kezelték; a rabszolgatulajdonosok érvei szerint a rabszolgák feketék - más szóval nem emberekként való kezelése tette lehetővé az intézmény fennmaradását. A rabszolgákat nagy ültetvényeken és kisebb farmokon egyaránt elsődleges munkaerőként alkalmazták, különösen a dohány-, rizs- és gyapotültetvényeken.
Az ideológia fő elemei és érvei
A rabszolgaságpárti gondolkodás többféle érvet foglalt magában, amelyekkel a rabszolgaságot mint gazdasági és társadalmi rendszert próbálták legitimizálni:
- Gazdasági érv: A déli mezőgazdaság nagy részben a rabszolgamunkára épült; a tulajdonosok azt állították, hogy a rabszolgaság nélkül az ültetvények és az őket körülvevő helyi gazdaságok összeomlanának.
- „Pozitív jóság” és paternalizmus: Egyes rabszolgatulajdonosok és ideológusok úgy érveltek, hogy a rabszolgaság „gondoskodást” nyújt a rabszolgáknak, akik állítólag nem lennének képesek az önálló életre — ez a paternalista érvelés álcázta a kizsákmányolást.
- Vallási és történelmi érvek: Egyes prédikátorok és írók a Bibliát és történelmi példákat hoztak fel igazolásként.
- Jogállami és alkotmányos érvek: A „államok joga” és a magántulajdon védelme gyakran szerepelt az érvelésben: a rabszolgaságot tulajdonjogként definiálták, amelyet az állam vagy a szövetségi kormány nem korlátozhat.
- Rasszista „tudományos” érvek: A 19. században elterjedtek olyan elméletek, amelyek a feketék alsóbbrendűségét próbálták „tudományosan” alátámasztani, és ezeket felhasználták a rabszolgaság igazolására.
Politikai kontextus és történelmi folyamatok
A rabszolgaságpárti ideológia erőteljesen befolyásolta az Egyesült Államok politikáját az 1820–1861 közötti időszakban (az úgynevezett antebellum korszakban). A kérdés folyamatosan jelen volt a nemzeti vitákban: a Missouri-kompromisszum, a 1850-es kompromisszumok és a Fugitive Slave Act, a Kansas–Nebraska-törvény, valamint a Dred Scott-ítélet mind azt mutatták, hogy a rabszolgaság területi kiterjesztése és jogi státusza központi konfliktust jelentett. Az 1860-as elnökválasztás és az azt követő déli államok kiválása részben ezen ideológiai alapok mentén zajlott, ami végül a polgárháborúhoz vezetett.
A rabszolgaság ellenzéke
A rabszolgaságpárti érvekkel szemben különböző ellenzéki irányzatok működtek. A abolicionista mozgalom a rabszolgaság azonnali megszüntetését követelte, míg más csoportok, például a szabadelvűek, inkább annak terjedését próbálták megakadályozni, vagy a fokozatos felszámolásban hittek. Az abolicionisták és a rabszolgaságpártiak közötti vita nem csak politikai, hanem kulturális és erkölcsi vitává is vált: újságok, pamfletek, prédikációk és irodalmi művek (például Harriet Beecher Stowe regénye) mind hozzájárultak a közvélemény formálásához.
Az ideológia utóhatásai
Bár a polgárháború és az 1865-ös alkotmánymódosítások (az 13., 14. és 15. kiegészítések) formálisan megszüntették a rabszolgaságot, a rabszolgaságpárti gondolatok sok formában továbbéltek. A Rekonstrukció utáni időszakban és a Jim Crow-korszakban számos déli politikai és kulturális mozgalom — köztük a „Lost Cause” mítosza — próbálta idealizálni a konföderációs múltat és relativizálni a rabszolgatartás bűneit. A rasszizmus és a faji egyenlőtlenségek hatása így évszázadokon át érezhető maradt az Egyesült Államok társadalmában.
Összefoglalva: a rabszolgaságpárti ideológia nem csupán a rabszolgaság gazdasági szükségességét hangsúlyozta, hanem komplex politikai, jogi, vallási és kulturális érvrendszerrel is rendelkezett, amely a 19. századi amerikai élet számos területét befolyásolta — és amelynek következményei a jogi felszabadítás után is sokáig fennmaradtak.
Háttér:
Rabszolga-kultúra
Néha nehéz megérteni, hogy azok a déliek, akiknek nem volt rabszolgájuk, miért védték a rabszolgaság gyakorlatát. Az akkori délen a rabszolgák nem csak az ültetvényeken dolgoztak. Több mint 4 millió feketét tartottak rabszolgasorban délen, és jóval többen voltak, mint a fehérek. Az olyan városokban, mint a dél-karolinai Charleston, a rabszolgák különböző munkakörökben dolgoztak, például ácsként, kovácsként, kőművesként és utcaseprőként. Mindenféle kétkezi munkát végeztek. Felnevelték a család gyermekeit, főztek, takarítottak és felszolgálták az ételt uraiknak. Egy Charlestonba látogató megjegyezte: "Charleston inkább hasonlít a négerek országára, mint a fehérek által lakott országra".
A déliek egy olyan rabszolgalázadástól tartottak, mint amilyen néhány évtizeddel korábban Haitin történt. Attól is tartottak, hogy rabszolgák nélkül gazdaságuk teljesen összeomlik. A rabszolgaság az Egyesült Államokban mindenki számára létfontosságú témává vált. 1859-ben a virginiai Harper's Ferryben lévő szövetségi arzenál elleni rajtaütés, amelyet az abolicionista John Brown követett el, sokkolta a délieket. Ha Brown sikerrel járt volna, a déli rabszolgákat fegyverekkel akarta volna felvértezni, hogy fellázadhassanak uraik ellen. Minden egyes új állam, amelyet felvettek az Egyesült Államokba, csatározássá vált, hogy szabad állam legyen-e, vagy engedélyezze a rabszolgaságot. Minden oldalról szélsőségesek özönlöttek a területekre, hogy a saját ügyüket támogassák. A vérző Kansas lett a legrosszabb példa arra, hogy az egymással versengő nézetek egyenesen gerillaháborúba torkolltak. Politikai kompromisszumokat próbáltak kötni, mint például az 1820-as Missouri-kompromisszum és az 1850-es kiegyezés. De semmi más, mint a nyílt háború nem tudta volna megoldani a kérdést.
Rabszolga feltételek
A rabszolgákat általában rosszul táplálták, minimális ruházatuk és alvóhelyük volt. A háztartási szolgák általában jobban jártak, mivel ők a gazdájuk családjának régi ruháit kapták, és jobb minőségű ételhez jutottak. A rabszolgák a déli hőségben és páratartalomban rossz egészségtől szenvedtek. A rossz táplálkozás és az egészségtelen életkörülmények miatt gyakran szenvedtek betegségekben. A rizsültetvények voltak a leghalálosabbak a rabszolgák számára. A nap nagy részében vízben álltak a forró nap alatt. A malária gyakori betegség volt. A halálozási arány a rabszolgagyerekek körében volt a legmagasabb. Általában átlagosan 66 % volt, a rizsültetvényeken pedig elérte a 90 %-ot.
A rabszolganőket gazdáik gyakran használták fel szexuális célokra. Ha valamelyikük visszautasította, fizikailag megverték őket. Fajilag vegyes vagy mulatt gyermekeiket rabszolgának tekintették, mivel státuszuk az anya státuszát követte. Délen minden nőt, legyen az fekete vagy fehér, ingóságnak vagy tulajdonnak tekintettek, a gazdához tartoztak. 1808-ban lépett hatályba a rabszolgák behozatalát tiltó törvény. Ezt követően a rabszolgák gazdáik által történő szaporítása a rabszolgák előállításának általános módjává vált. A világos bőrű, jó megjelenésű fiatal női rabszolgák iránt is volt kereslet. Ezek a "díszes szobalányok", az árveréseken ágyasként vagy prostituáltként eladott rabszolganők hozták a legmagasabb árat.
A rabszolgaságot támogató érvek
A déli szószólók érvei a rabszolgaság mellett azt állították, hogy a délen gyakorolt ingó rabszolgaság (a rabszolgák mint tulajdon) humánusabb, mint az iparosodott északi Egyesült Államokban gyakorolt "bérrabszolgaság" rendszere. George Fitzhugh 1857-ben megjelent könyvében, a Cannibals All! című könyvében azt állította, hogy a rabszolgaságról szóló nemzeti vitában a rabszolgaságpártiaknak volt az erkölcsi fölényük. Fitzhugh azt állította, hogy mivel a rabszolgatartók a rabszolgáik tulajdonosai voltak, jobban gondoskodtak róluk, mint az északi kapitalisták, akik csak "bérelték" a munkásaikat.
Néhányan rámutattak, hogy a rabszolgatartók élelmet és ruhát biztosítottak rabszolgáiknak, amit az északi munkaadók nem tettek meg. Más érvek arra mutattak rá, hogy a rabszolgák a rabszolgaság alatt élvezett előnyökön túlmenően a rabszolgák elkülönítésével nem keveredtek a fehér fajjal. Míg ez sok déli félelme volt, az érvelés az északiak félelmeire játszott rá. Ennek alapja az az akkoriban általánosan elterjedt nézet volt, hogy a feketék alacsonyabb rendűek a fehéreknél.
Mások rámutattak, hogy a rabszolgaság hirtelen megszűnése gazdasági összeomlást okozna délen. Nem lenne gyapot-, dohány- vagy rizsipar. Továbbá, ha az összes rabszolgát felszabadítanák, az munkanélküliséghez és káoszhoz vezetne az egész Egyesült Államokban. Azt állították, hogy ez olyan felkelésekhez vezetne, mint a francia forradalom idején a "rémuralom".
Ezeket és más érveket széles körben publikálták könyvekben, újságokban és röpiratokban. Gondosan úgy tervezték meg őket, hogy a rabszolgaságot népszerűsítsék és védjék.
Kérdések és válaszok
K: Mi a rabszolgaságpárti ideológia?
V: A rabszolgatartás-párti ideológia olyan meggyőződés, amely támogatja a rabszolgatartás gyakorlatát, és azzal igazolja, hogy megvédi azt minden külső beavatkozással szemben.
K: Hol gyakorolták főként a rabszolgaságot az 1830-as években?
V: A rabszolgaságot az 1830-as években elsősorban az Egyesült Államok déli részén gyakorolták.
K: Hogyan tekintettek az afroamerikai rabszolgákra a rabszolgatartók?
V: Az afroamerikai rabszolgákat a rabszolgatartók tulajdonuknak tekintették.
K: Miért indokolták a rabszolgatartók, hogy a rabszolgák tulajdonuk voltak?
V: A rabszolgatartók azzal indokolták a rabszolgák tulajdonként való birtoklását, hogy úgy vélték, a rabszolgák nem emberek, mivel feketék voltak.
K: Mi volt a munka elsődleges formája a kis gazdaságokban és a nagy ültetvényeken?
V: A munka elsődleges formája a kis gazdaságokban és a nagy ültetvényeken a rabszolgák alkalmazása volt.
K: Miért dolgoztak ki a rabszolgaságpártiak olyan érveket, amelyekkel a rabszolgaságot jó dologként igazolták?
V: A rabszolgaságpártiak a rabszolgaság elleni abolicionista érvekre válaszul fejlesztették ki a rabszolgaságot jó dologként igazoló érveket.
K: Milyen álláspontot képviseltek az abolicionisták a rabszolgasággal szemben?
V: Az abolicionisták a rabszolgaság gyakorlatának azonnali megszüntetését követelték.
Keres