Rabszolgaságpárti (Egyesült Államok)

Háttér:

Rabszolga-kultúra

Néha nehéz megérteni, hogy azok a déliek, akiknek nem volt rabszolgájuk, miért védték a rabszolgaság gyakorlatát. Az akkori délen a rabszolgák nem csak az ültetvényeken dolgoztak. Több mint 4 millió feketét tartottak rabszolgasorban délen, és jóval többen voltak, mint a fehérek. Az olyan városokban, mint a dél-karolinai Charleston, a rabszolgák különböző munkakörökben dolgoztak, például ácsként, kovácsként, kőművesként és utcaseprőként. Mindenféle kétkezi munkát végeztek. Felnevelték a család gyermekeit, főztek, takarítottak és felszolgálták az ételt uraiknak. Egy Charlestonba látogató megjegyezte: "Charleston inkább hasonlít a négerek országára, mint a fehérek által lakott országra".

A déliek egy olyan rabszolgalázadástól tartottak, mint amilyen néhány évtizeddel korábban Haitin történt. Attól is tartottak, hogy rabszolgák nélkül gazdaságuk teljesen összeomlik. A rabszolgaság az Egyesült Államokban mindenki számára létfontosságú témává vált. 1859-ben a virginiai Harper's Ferryben lévő szövetségi arzenál elleni rajtaütés, amelyet az abolicionista John Brown követett el, sokkolta a délieket. Ha Brown sikerrel járt volna, a déli rabszolgákat fegyverekkel akarta volna felvértezni, hogy fellázadhassanak uraik ellen. Minden egyes új állam, amelyet felvettek az Egyesült Államokba, csatározássá vált, hogy szabad állam legyen-e, vagy engedélyezze a rabszolgaságot. Minden oldalról szélsőségesek özönlöttek a területekre, hogy a saját ügyüket támogassák. A vérző Kansas lett a legrosszabb példa arra, hogy az egymással versengő nézetek egyenesen gerillaháborúba torkolltak. Politikai kompromisszumokat próbáltak kötni, mint például az 1820-as Missouri-kompromisszum és az 1850-es kiegyezés. De semmi más, mint a nyílt háború nem tudta volna megoldani a kérdést.

Rabszolga feltételek

A rabszolgákat általában rosszul táplálták, minimális ruházatuk és alvóhelyük volt. A háztartási szolgák általában jobban jártak, mivel ők a gazdájuk családjának régi ruháit kapták, és jobb minőségű ételhez jutottak. A rabszolgák a déli hőségben és páratartalomban rossz egészségtől szenvedtek. A rossz táplálkozás és az egészségtelen életkörülmények miatt gyakran szenvedtek betegségekben. A rizsültetvények voltak a leghalálosabbak a rabszolgák számára. A nap nagy részében vízben álltak a forró nap alatt. A malária gyakori betegség volt. A halálozási arány a rabszolgagyerekek körében volt a legmagasabb. Általában átlagosan 66 % volt, a rizsültetvényeken pedig elérte a 90 %-ot.

A rabszolganőket gazdáik gyakran használták fel szexuális célokra. Ha valamelyikük visszautasította, fizikailag megverték őket. Fajilag vegyes vagy mulatt gyermekeiket rabszolgának tekintették, mivel státuszuk az anya státuszát követte. Délen minden nőt, legyen az fekete vagy fehér, ingóságnak vagy tulajdonnak tekintettek, a gazdához tartoztak. 1808-ban lépett hatályba a rabszolgák behozatalát tiltó törvény. Ezt követően a rabszolgák gazdáik által történő szaporítása a rabszolgák előállításának általános módjává vált. A világos bőrű, jó megjelenésű fiatal női rabszolgák iránt is volt kereslet. Ezek a "díszes szobalányok", az árveréseken ágyasként vagy prostituáltként eladott rabszolganők hozták a legmagasabb árat.

A rabszolgaságot támogató érvek

A déli szószólók érvei a rabszolgaság mellett azt állították, hogy a délen gyakorolt ingó rabszolgaság (a rabszolgák mint tulajdon) humánusabb, mint az iparosodott északi Egyesült Államokban gyakorolt "bérrabszolgaság" rendszere. George Fitzhugh 1857-ben megjelent könyvében, a Cannibals All! című könyvében azt állította, hogy a rabszolgaságról szóló nemzeti vitában a rabszolgaságpártiaknak volt az erkölcsi fölényük. Fitzhugh azt állította, hogy mivel a rabszolgatartók a rabszolgáik tulajdonosai voltak, jobban gondoskodtak róluk, mint az északi kapitalisták, akik csak "bérelték" a munkásaikat.

Néhányan rámutattak, hogy a rabszolgatartók élelmet és ruhát biztosítottak rabszolgáiknak, amit az északi munkaadók nem tettek meg. Más érvek arra mutattak rá, hogy a rabszolgák a rabszolgaság alatt élvezett előnyökön túlmenően a rabszolgák elkülönítésével nem keveredtek a fehér fajjal. Míg ez sok déli félelme volt, az érvelés az északiak félelmeire játszott rá. Ennek alapja az az akkoriban általánosan elterjedt nézet volt, hogy a feketék alacsonyabb rendűek a fehéreknél.

Mások rámutattak, hogy a rabszolgaság hirtelen megszűnése gazdasági összeomlást okozna délen. Nem lenne gyapot-, dohány- vagy rizsipar. Továbbá, ha az összes rabszolgát felszabadítanák, az munkanélküliséghez és káoszhoz vezetne az egész Egyesült Államokban. Azt állították, hogy ez olyan felkelésekhez vezetne, mint a francia forradalom idején a "rémuralom".

Ezeket és más érveket széles körben publikálták könyvekben, újságokban és röpiratokban. Gondosan úgy tervezték meg őket, hogy a rabszolgaságot népszerűsítsék és védjék.