Marais des Cygnes-i mészárlás

Háttér

1854-ben a Kansas-Nebraska-törvény elfogadásával az Egyesült Államokban megkezdődött a népszuverenitásként ismert politika. Ez lehetővé tette a kansasi terület telepesei számára, hogy népszavazással döntsenek arról, hogy Kansast rabszolga vagy szabad államként vegyék-e fel az Egyesült Államokba. Ennek hatására a kérdés mindkét oldaláról aktivisták özönlöttek Kansasba, akik megpróbálták befolyásolni az eredményt. Ez egy olyan erőszakos időszakhoz vezetett, amely az amerikai polgárháborúban is folytatódott.

Lynn megyében 1856 körül kezdődtek a problémák a szabad állam és a rabszolgaságpárti telepesek között. Ekkor a rabszolgaságpárti déliek egy nagy csoportja vonult át a területen, elpusztítva vagyontárgyakat és elfogva a szabad állam telepeseit. Az egyik, aki elmenekült a déliek elől, James Montgomery volt. Ő lett a Jayhawkereknek nevezett szabad állam telepeseinek vezetője a térségben. A két csoport között különböző összecsapások zajlottak egészen 1857-ig, amikor James H. Lane szabadállami férfiakból álló társaságot állított össze, hogy Kansasban és Missouri nyugati részén zaklassák a rabszolgaságpárti erőket. Amikor Lane társasága feloszlott, James Montgomery vette át az irányítást. Ő utasította ki a rabszolgaságpárti vezetőket a megyéből. Sokan el is mentek, és visszatértek Missouriba. Charles A. Hamilton volt az egyik, aki elhagyta Kansast, de keserű érzésekkel. Hamilton a Missouri állambeli Papinville-ben összehívott egy gyűlést, hogy embereket gyűjtsön Kansas megszállására. Elhatározták, hogy kiirtják a Lynn megyében élő szabadállami telepeseket.

Az 1858-as Marais des Cygnes-i mészárlás helyszíne, Linn megyében, Kansas államban.

A mészárlás

Hamilton száműzöttekből álló csoportja és körülbelül 17 Missour-i lovagolt vissza Kansasba. Megálltak a falu boltjánál, és kivont fegyverekkel lefegyverezték a vásárlókat, majd megkötözték a kezüket. Hamilton elővett a zsebéből egy listát, és felolvasta a neveket. A listán szereplő férfiakat egyenként elvitték a kunyhóikból vagy a földjeikről. A falu kovácsa puskával állt ellen a verőlegényeknek, és nem vitték el. Azt a tizenegyet, akit elfogtak, egy vízmosásba vezették, amely a Marais des Cygnes folyóba torkollott. A völgyben felsorakoztak, mintha kivégzőosztag előtt álltak volna. Az egyik missouri leengedte a fegyverét, mondván, hogy "semmi köze az ilyen ügyhöz". Hamilton ekkor kiadta a tűzparancsot. A tizenegy férfi a földre zuhant. Ezután Hamilton leszállt a nyeregből, és a csizmájával megfordította a holttesteket. Akit élve talált, azt pisztolyával fejbe lőtte. Öt ember meghalt, öt pedig súlyosan megsebesült. Egyikük sértetlenül megmenekült, mert halottnak tettette magát. Más missouriak átkutatták a halottnak hitt férfiak zsebeit. Végül mindannyian különböző irányokba lovagoltak, hogy nehezebb legyen a nyomukra bukkanni.

Sarah Read, Samuel Read tiszteletes felesége, aki egyike volt az elfogottaknak, gyorsan követte Hamilton embereit gyalog. Megtalálta az áldozatokat, és segítséget nyújtott azoknak, akik még életben voltak. A mészárlás híre gyorsan elterjedt, és a szabad államférfiak a faluba siettek, hogy segítsenek a sebesülteken és eltemessék a halottakat. Gyorsan Montgomery Jayhawkerei a banda nyomába eredtek, de nem találták meg őket. Eközben Sarah Read egész éjjel a férjét kereste. A férfi elkúszott, miután lelőtték. Másnap reggel fedezte fel, még életben. A "Preacher Read" nevű férfi túlélte a mészárlást.

Aftermath

Az atrocitás széles körű figyelmet kapott északon. A gyilkosságokat a missouriak és a déliek szervezett kiirtásának példájaként mutatták be. A gyilkosságok részletei minden újságban szerepeltek, és szinte minden otthonban elolvasták őket.

John Brown június vége felé érkezett a faluba. Brown 1856-ban öt rabszolgapárti férfi és fiú ellen vezetett egy saját mészárlást, a Pottawatomie mészárlást. Kétemeletes rönkházzal épített, amelynek belsejében egy forrás szolgáltatta a vizet. A kovács, Eli Snider birtokolta a földet. Később eladta Charles C. Hadsallnak, Brown barátjának. Brown és emberei a nyár végéig az erődben maradtak. Ezután Hadsallra hagyták, hogy ő tartsa az erődöt.

Hamiltont soha nem fogták el. A polgárháború alatt ezredesként szolgált az Észak-Virginiai Konföderációs Hadseregben. Egyiküket, egy bizonyos Charles Matlockot letartóztatták a bűncselekményért, de később megszökött. Csak egy embert állítottak bíróság elé. William Griffithet 1863-ban letartóztatták, gyilkosságért bíróság elé állították, és 1863. október 30-án felakasztották.

Whittier vers

A költő és abolicionista John Greenleaf Whittier néhány hónappal később verset írt a mészárlásról, amelyet az Atlantic Monthlyban publikált:

A BLUSH mint a rózsák

Ahol rózsa soha nem nőtt!
Nagy cseppek a csokorfüvön,
De nem a harmatból!
Egy folt az édes levegőben,
hogy a vadméhek kerüljék!
Egy folt, mely a
napfényben
soha ki nem
múlik!

Vissza, prérik paripája!
Édes énekesmadár, repülj vissza!
Kerekezz ide, kopasz keselyű!
Szürke farkas, hívd a falkádat!
Az aljas emberi keselyűk már
lakmároztak és elmenekültek; a
határ farkasai már
felkeltek a holtak
közül
.

A
kunyhóik tűzhelyéről,
A kukoricaföldjeikről,
Figyelmetlenül és fegyvertelenül,
Az áldozatok elszakadtak,
A gyilkosság forgószele
felsöpört és továbbsöpört
az alacsony, nádas lápvidékre,
A hattyú mocsarába.

Hiába könyörögtek kegyelemértNem görbült meg
egyetlen
vaskos térd
sem;
A puskák szájábanRendesen
férfiasnak tűntek.
Hogy sápadt a májusi napfény,
Ó, Marais du Cygne!
A halálra az erős életért,
A vörös fűre a zöldért!

A
nevelő otthonokban,
Mégis meleg az életük,
Csak a halottakat várjátok,
Szegény gyerekek és feleségek! Oltsátok
el a vörös kovácsműhelytüzet,
A kovács nem jön,A
barna ökröket kössétek fel,
A szántóvető némán fekszik'.

Lassú szél a hattyúmocsár felől,
Ó, sivár halálvonat,
Összepréselt ajkakkal, mint a vér nélküliekAmint
a megöltek ajkai!
Csókold le az ifjú szemhéjakat,
Simítsd le az ősz hajszálakat;
Könnyek oltsák el az átkokat,Melyek
imáidon keresztül égnek.

A
prérik erős emberei,
gyászoljatok ütődöttet és vadat!
Sírj, kietlen asszony!
Sírj, árva gyermek!
De az Isten gabonája
hamuból
fakad
alulról,
És aratásának koronájaA
halálból élet.

Nem hiába
mozog
a tárcsánAz
árnyék,
Hogy rámutasson a nagy
ellentétekreJó és rossz:
Szabad otthonok és szabad oltárok,
Szabad préri és árvíz,-A
hattyúmocsár nádja,
Melynek virága vérből van
!
Kansas ablakpárkányainEz a
vér nem szárad felEzentúl
a Rossz Angyal
Ártalmatlanul halad el;
Ezentúl a naplementéig,
Féktelenül
követi a Szabadság a
nap menetét.