Timpani (üstdob) — meghatározás, felépítés és játék a zenekarban

Ismerd meg a timpani (üstdob) felépítését, hangolását és szerepét a zenekarban — történet, játéktechnikák és tippek timpanistáknak.

A timpani (magyarul gyakran üstdob) olyan speciális dob, amelynek jellegzetessége, hogy meghatározott hangokra hangolható. A dob teste általában kézművesek által formázott, nagyméretű, legtöbbször rézből készült tál (máskor acélból vagy kompozit anyagból is készülhet), amelynek tetejére feszített membrán kerül. A membrán — a régi hangszereken pergamen vagy kezelt állatbőr, a modern hangszereken pedig szintetikus anyag — a hangadó felület, ezt nevezzük dobfejnek. A timpani szó olasz eredetű: az olasz egyes szám timpano, a többes szám timpani. Az angol nyelvben és a gyakorlatban gyakran használják egyszerűsítve a timpán, timpanin vagy csak timpani megnevezést; a hangszer előadóját timpanistának hívjuk. (A magyar szövegben is előfordul a többes szám: a játékos körül rendszerint több üstdob áll.)

Felépítés és hangolás

A timpani fő részei: a tál (test), a keret, a membrán (dobfej), a feszítőcsavarok vagy pedálmechanika, és a hangsúlyozott játékszerszám, a dobverő (timpanikalapács). A modern hangszerekben a membránt körbefutó karok vagy egy pedál segítségével lehet feszíteni, így a dobot gyorsan és pontosan hangolni lehet. Különböző hangolórendszerek léteznek: ratchet (láncos/egyszerű rögzítés), fogaskerekes, lánchajtásos és ún. „balanced action” pedálok, amelyek különböző játékstílusokhoz és igényekhez alkalmazkodnak.

A timpani több méretben kapható; a leggyakoribb korongátmérők (hüvelykben és hozzávetőleges centiméterben): 23" (~58 cm), 26" (~66 cm), 29" (~74 cm) és 32" (~81 cm). Ezek a méretek nagyjából különböző alaphangokat adnak: a legnagyobb (32") a legalacsonyabb tartományt, a legkisebb (23") a magasabbat. Egy tipikus zenekari felállásban két–négy ütős hangszer áll a timpanista előtt, így együttesük lefedi a szükséges hangközöket.

Verők és technika

A timpanit különféle fejű verőkkel játsszák: puhább filcfejes verők melegebb, tompább hangot adnak, míg keményebb bőr- vagy fafejek élénkebb felütéssel járnak. A timpanisták gyakran több verőt használnak a darab követelményeinek megfelelő hangszínért. Alaptechnikák közé tartozik az egyes és sorozatos ütések, hengerezés (roll — folyamatos pörgetés hang kitartásához), tompítás (kézzel vagy lábbal), a membrán és a test közvetlen érintése a rezonancia szabályozására, valamint hangolás közbeni finom módosítások (glissando-szerű effekt a pedál vagy hangolókulcs használatával).

Szerep a zenekarban és repertoár

A timpani különbözik a legtöbb más dobfajtától abban, hogy meghatározott hangjegyekre van hangolva; a timpanista gyakran mondja, hogy a dob „hangban van”, ha a kívánt magasságon áll. A játék közben — különösen romantikus és modern darabokban — előfordul, hogy a timpanistának gyorsan át kell hangolnia egy másik hangra, ezért fontos a precíz és gyors hangolási mechanika.

A timpanit eredetileg hadseregi és udvari ceremóniákon használták, majd a 17–18. század során került be a szimfonikus zenekarokba és a klasszikus repertoárba. Ma minden nagy zenekar állandó ütőseinek felszerelésében megtalálható, és néhány könnyűzenét játszó együttes is alkalmazza különleges effektusokhoz. A 1700-as évek óta számos nagyzeneszerző — például Händel, Beethoven — írt olyan részeket, melyekben a timpanit fontos ritmikai és hangsúlyozó szerep illeti meg; később Mahler, Strauss, Shostakovich vagy Bartók is jelentős részeket szánt a timpaninak.

Formális ceremóniákon is használnak nagy, látványos dobokat: például az Egyesült Királyság II. Erzsébet királynőjének Household Cavalry-jában, ahol a "üstdobokat" (ahogyan nevezik őket) nagyméretű piebald doblovak viszik. (Lásd az alábbi képet.)

Hangképzés, jelölés és karbantartás

• Hangképzés: A timpani hangja összetett: a membrán főfrekvenciája mellett részleges felhangok is jelen vannak, ezért a megfelelő tömörítés és verőválasztás fontos a kívánt hangszín eléréséhez.
• Jegyzetek és kotta: A timpani általában koncertmagasságban írva van (a kotta szóló- és zenekari konvencióktól függően változhat), és a timpanisták gyakran készítenek egy külön hangolási táblázatot a kottához (hangerő, hangnem, szükséges hangolások időrendben).
• Karbantartás: A membránok idővel kopnak és ilyenkor cserélni kell őket; a tálakat érdemes tisztán tartani, és ügyelni kell a hőmérsékletre, páratartalomra, mert ezek befolyásolják a hangolást. Rendszeres ellenőrzést igényelnek a feszítőelemek, a pedálmechanika és a rögzítések is.

Összegzés

A timpani különleges hangszer: egyszerre ritmikai és tónushangszer, amely technikai pontosságot és érzékeny dinamikai kontrollt igényel. A megfelelő felkészültséggel és eszközökkel a timpanista sokféle színezetet és hatást érhet el, ami miatt a hangszer ma is alapvető része a nagyzenekari hangzásnak.

A timpanon különböző módjai

A dobfej

A timpani dobfej, más néven timpani fej, két különböző dologból készülhet. Egyesek állati bőrből, például borjú- vagy kecskebőrből készülnek. Másik vastag műanyagból készülhet. Mivel a műanyag fejek nehezen törnek el, és nem kerülnek annyiba, mint az állatbőr fejek, gyakrabban használják őket, mint az állatbőr fejek. Sok profi játékos azonban a bőrfejeket részesíti előnyben, mert úgy gondolják, hogy a bőrfejek jobb hangot adnak ütéskor. A dobfejet a timpani táljára feszítik, és csavarok tartják a timpani hangolásához.

A timpani hangolása

A dobfejet tartó és hangoló csavarokat "feszítő rudaknak" nevezik. A timpani hangolásához a "feszítő rudakat" mind meg lehet húzni vagy meg lehet lazítani. A timpani magasabb hangot ad, ha a feszítő rudakat szorosabbra húzzuk, és mélyebbet, ha lazítjuk őket. A timpanon általában körülbelül hét feszítő rúd van.

Egy láncos timpanon.


Egy alap timpano timpani.

Gépi timpani

A timpani hangolása minden egyes feszítő rúd elforgatásával önmagában nagyon nehéz lehet, ezért néhány timpani-készítő különböző módszereket talált ki a dob hangmagasságának gyorsabb megváltoztatására.

Láncos timpanon

A láncos timpanonban a feszítő rudak mindegyike egy láncra van erősítve. Ez a lánc egy karhoz van csatlakoztatva, és amikor a játékos a kart előre-hátra mozgatja, a dob hangmagasságának megváltoztatásához az összes csavart egyszerre húzza meg és lazítja meg.

Pedál timpani

A pedálos timpani olyan timpani, amely pedállal változtatja a hangmagasságot. Manapság ezt a fajta timpanit használják a legtöbbet. A játékos megnyomhatja a pedált, hogy a timpani magasabb hangokat játsszon, vagy visszaengedheti a pedált, hogy mélyebb hangokat játsszon. Háromféle pedálos timpani létezik:

• A racsnis kuplungos rendszerben a játékosnak vissza kell húznia egy kuplungnak nevezett kart a pedál kioldásához. Amint a pedál a kívánt helyre került, a játékosnak a lábával ismét előre kell nyomnia a kuplungot, hogy a helyére rögzítse.
• A kiegyensúlyozott működésű rendszer a pedálhoz rögzített rugót használ, amely a pedált egy helyben tartja, amíg a játékos meg nem mozdítja. Mivel a kiegyensúlyozott működésű rendszerben a pedált nem egy tengelykapcsoló tartja egy helyben, egyesek lebegő pedálnak nevezik, mert úgy néz ki, mintha a pedált semmi sem tartaná, és lebegne.
• A súrlódó tengelykapcsoló rendszerben a pedált egy tengelykapcsoló tartja egy ponton, és a tengelykapcsoló egy pólushoz van rögzítve. Amikor a játékos kioldja a tengelykapcsolót, a rúd felfelé és lefelé mozog, ahogy a pedált felfelé és lefelé nyomja.

Egy pedál egy pedálos timpanon, racsnis tengelykapcsoló rendszerrel.

Timpani ütők

A timpánin egy speciális dobverővel, az úgynevezett timpani ütővel játszanak. A játékos egyszerre két ütőt használ, amikor dobol. Az ütő két részét szárnak és fejnek nevezik. A fej az ütőnek az a része, amely kör alakú, és az a rész, amely a timpanit üti, a szár pedig az ütő fából készült része, amelyet a timpanista tart. A timpani ütő feje sokféle anyagból készülhet, de általában egy fagömbből készül, amelyet filccel vagy vékony ruhával borítanak. Az ütő szárát általában fából, például hikoriból, cseresznyéből vagy bambuszból készítik, de készülhet fémből, például alumíniumból is. Néhány timpanikalapácsnak nincs filcfeje, és csak fából van. Ezeket az ütőket néha a klasszikus és barokk zenében használják.

A 20. század elején egyes kalapácsok szárát bálnacsontból, fejét pedig szivacsból készítették.

Egy készlet timpani ütők.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a timpanon?

K: Hogy hívják a timpani dob felső részét?

K: Honnan származik a "timpani" szó?

K: Van más szó is a timpanóra angolul?

K: Ki játszik a timpanon?

K: Milyen anyagot használtak hagyományosan a timpanódob fején?

K: A modern technológia más anyagokat használ erre a célra?

Keresés betűvel