Mozart: Die Entführung aus dem Serail — A szerájból való elrablás (opera)

Mozart: Die Entführung aus dem Serail — A szerájból való elrablás: könnyed Singspiel, virtuóz áriák (Konstanze), török hangulat és izgalmas szerelmi kaland Belmonte‑tal.

A Die Entführung aus dem Serail (magyarul: A szerájból való elrablás) Wolfgang Amadeus Mozart zenés operája. A Singspiel egyik példája: a német opera egy olyan típusa, amely az éneklés mellett szóbeli párbeszédet is tartalmazott, és gyakran könnyed, néha varázslatos vagy egzotikus történeteket dolgozott fel. Mozart A varázsfuvola című operája szintén Singspiel, bár stílusában és hangulatában különbözik a szerájból való elrablástól. A mű tehát a német nyelvű daljáték hagyományába illeszkedik, miközben Mozart saját, kifinomult zeneszerzői stílusát hordozza.

Történet és librettó

A német librettót Christoph Friedrich Bretzner írta, és Gottlieb Stephanie — Bretzner engedélye nélkül — kissé megváltoztatta. A librettó átdolgozása körül demonstrálható az 18. századi színházi gyakorlat: gyakori volt, hogy a pályaudvarok vagy társulatok a forrásanyagokat átdolgozták a helyi igények szerint. A történet a hős Belmonte-ról szól, aki szolgája, Pedrillo segítségével próbálja kiszabadítani szerelmét, Konstanze-t Szelim pasa szerájából (palotájából). A cselekményben keveredik a komikus és a megható elem: a félreértések, a szerelmi bonyodalmak és a megbocsátás motívuma mind fontos szerepet kapnak.

Bemutató és fogadtatás

Az operát először a Nationalsingspiel ("nemzeti daljáték") adta elő, amelyet II. József osztrák császár támogatott. Mozart 1781-ben érkezett Bécsbe, és kereste az alkalmat, hogy opera megrendelésre kapjon. Megmutatta egyik operáját (Zaide) a Nationalsingspiel igazgatójának. Ez lenyűgözte, és felkérte Mozartot, hogy írjon operát a társulat számára. A bemutató 1782. július 16-án volt a bécsi Burgtheaterben, és a közönség körében gyorsan nagy népszerűségre tett szert: a mű anyagi sikert hozott Mozartnak a bemutató idején, és rögtön beépült a repertoárba.

Zenei jellemzők

A mű könnyed és viccesnek szánt, de tartalmaz igen komoly, drámai momentumokat is. A történet néhány szereplője török. A török témák és a török zenei effektek — az úgynevezett Janissary-hatás (ütőhangszerek, cintányér, triangulum) — nagyon népszerűek voltak abban az időben Európában, és Mozart ebben az operában a korabeli európai felfogás szerinti "török" zenét használja: egzotikus ritmuselemeket és különleges hangszerelési megoldásokat alkalmazva.

Néhány áriát nagyon nehéz elénekelni, különösen a Konstanze által énekelt hosszú "Martern aller Arten" ("Mindenféle kínok"), amely olyan, mint egy versenymű-tétel. Ebben az áriában zenekar és négy szólóhangszer kíséri, és a szólista rendkívüli technikai és kifejező készségeit követeli meg: magas futamok, gyors díszítések és széles dinamikai skála jellemzi. Emellett az opera gazdag kvartett- és kettős jelenetekkel, valamint összetett például duett- és tercett-számokkal is rendelkezik, amelyek Mozart kamarai érzékét és színházi drámaiságát egyaránt bemutatják.

Szerepek (változatok és hangnemek)

• Konstanze — szoprán
• Blonde — szoprán
• Belmonte — tenor
• Pedrillo — tenor
• Osmin — basszus
• Bassa Selim (Szelim pasa) — basszus (részben beszélt és énekelt szerep a felújítások függvényében)

Utóélet és értékelés

Az opera hatalmas sikert aratott, és Mozartnak jó pénzt hozott. A későbbi előadásokért azonban nem mindig kapott megfelelő díjazást vagy jogdíjat, így — bár a darab anyagi szempontból hasznos volt — Mozart mégsem lett igazán gazdag csak ettől a műtől. A darab zenéje és színpadi hatása hosszú időn át meghatározó volt az operairodalom számára, és ma is gyakran műsorra tűzik.

Az egyik híres anekdota a bemutató körül, hogy amikor II. József meghallgatta, azt mondta Mozartnak, hogy "túl sok a hang" (németül: „Zu viele Noten”), mire Mozart állítólag röviden és találóan visszavágott: "Éppen annyi hang van benne, amennyinek lennie kell" — ezzel hangsúlyozva műve zenei teljességét és szerkezeti szükségszerűségét.

Előadói és felvételi hagyomány

A darab a maga idejében és később is különleges kihívást jelentett az előadók számára: egyaránt igényli a vokális bravúrt és a jó színházi játékot. Számos emlékezetes előadás és felvétel készült belőle a 20. század második felétől napjainkig; a történelmi előadási gyakorlat felől érkező értelmezések (például korhű hangszereken és eredeti tempókkal) újabb rétegeket tárnak fel a műből, miközben a hagyományos, nagyzenekari előadások továbbra is népszerűek.

A Die Entführung aus dem Serail tehát Mozart egyik kiemelkedő opusszá vált: egyszerre mutatja meg a szerző zenei találékonyságát, a korabeli ízlés iránti érzékenységét és a színházi hatás iránti igényét.

Műszerek

Az énekesek klasszikus zenekarral lépnek fel, amelyhez a "török" zenéhez szükséges hangszereket adnak hozzá: nagydob, cintányér, triangulum és pikoló. A főzenekarban fuvolapárok, oboák, klarinétok, fagottok, kürtök, trombiták, két timpani és vonósok vannak. A "Sorrow has become my lot" című áriában egy fagottkürt is szerepel.

Mozart (középen) 1789-ben Berlinben részt vett a Die Entführung aus dem Serail előadásán.

A történet

Helyszín: a pasa (németül "Bassa") vidéki háza, valahol a Földközi-tenger partján.

Idő: 18. század

1. felvonás

Konstanze és angol szolgája, Blondchen kalózok fogságába esett, akik eladták őket a töröknek, Szelim pasának. Belmonte elindul, hogy megmentse őket. Osmin, a pasa szolgája fügét szedni jön a kertbe, és nem vesz tudomást Belmontéról, aki a szolgájáról, Pedrillóról próbál híreket szerezni. Osmin dühös. Miután távozik, Belmonte találkozik Pedrillóval, és elhatározzák, hogy megmentik Konstanze-t.

Szelim Konstanze társaságában jelenik meg. Azt akarja, hogy szeresse őt, de ő nem akarja. Pedrillo azt javasolja a pasának, hogy Belmontét alkalmazza építőmesterként, de Osmin nem engedi be a palotába.

2. felvonás

Osmin durván megpróbál szeretkezni Blondchen-nel. Egy duett után Osmin távozik. Konstanze kétségbeesetten üdvözli Blondchent, és elmondja neki, hogy Szelim a szerelmét akarja, és erőszakkal fenyegetőzik.

Amikor a lány elment, Pedrillo odamegy Blondchenhez, aki a kedvese, és elmondja neki, hogy Belmonte közel van, és készen állnak a tervek a mentési kísérletre. Blondchen nagyon boldog. Pedrillo meghívja Osmint egy italra. Osmin leissza magát, és Belmonte félreállítja, így Belmonte újra meglátja szeretett Konstanze-ját.

3. felvonás

Belmonte és Pedrillo létrákkal érkezik a kertbe. Belmonténak sikerül elragadni Konstanze-t, de amikor Pedrillo Blondchennel el akar szökni, Osmin elkapja őket, és Belmonte-t és Konstanze-t is visszahozza az őr. Belmonte megkéri a pasát, hogy ne ölje meg őket. Azt mondja, hogy az apja egy gazdag spanyol kormányzó, aki sok pénzt fog fizetni azért, hogy kiszabaduljanak. Szelim pasa azt mondja Belmonténak, hogy ő a legnagyobb ellenségének a fia, ezért örül, hogy elfogták. A pasa ekkor azonban kedves lesz, és úgy dönt, hogy megbocsát nekik, és szabadon engedi őket. Osmin nem örül ennek. Legszívesebben kivégeztette volna őket.

Bécsi színházi bejelentés az 1782. július 16-i premierről a Burgtheaterben

Kérdések és válaszok

K: Milyen típusú opera a Die Entfhrung aus dem Serail?

K: Ki írta az opera librettóját?

K: Ki bízta meg Mozartot az opera megírásával?

K: Miről szól a történet?

K: Mi teszi ezt az operát egyedivé?

K: Mennyire volt sikeres ez az opera, amikor bemutatták?

K: Mit mondott II. József császár, amikor meghallotta a darabot?

Keresés betűvel