Népzene: definíció, történet, népdalok és zenei hatások
Fedezd fel a népzene definícióját, történetét, jellegzetes népdalokat és zenei hatásait — hagyományok, folk és folk‑rock áttekintése egy átfogó kalauzban.
Definíció
A népzene olyan zene, amelyet hétköznapi emberek (nem hivatásos zenészek) játszanak vagy énekelnek. A népzene tipikusan hagyományos zene, amelyet legtöbbször úgy tanulnak, hogy meghallgatják mások előadását, majd lemásolják azt. A tanulás és átadás fő módja orálisan történik — vagyis szóban, hallás után, ritkán vagy később leírva.
Történet és fejlődés
A népzene ősi jelenség; minden népnek, közösségnek megvannak a saját hagyományai, dallamai és táncai. A 19–20. században sok európai országban a népdalok gyűjtése és rendszerezése fontos nemzeti feladattá vált, amit például Bartók Béla és Kodály Zoltán munkássága jól szemléltet. A népzene szerepe és formája változott az idők során: a közösségi rítusoktól és mezőgazdasági munkáktól kezdve a családi ünnepekig és táncestekig számos funkciója van.
Népdalok és előadói hagyományok
A népdal a népzene egyik leggyakoribb formája. Léteznek munkadalok, szerelmes dalok, balladák, gyermekdalok, táncdalok és rituális énekek. Előadásmódjuk lehet egyéni (daloló, versmondó) vagy többszólamú, kísérettel vagy anélkül. A népdalokat gyakran az adott közösség történetei, hiedelmei és mindennapi tapasztalatai inspirálják.
Hangszerek, ritmus és skálák
A népzenei gyakorlatban gyakorlatilag minden helyi hangszer szerepet kap. Tipikus hangszerek:
- húrosok: hegedű, brácsa, lant, citerák, cimbalom;
- fúvósok: duda, síp, furulya, harmonika, tangóharmonika;
- pengetősök és ütősök: gitár, koboz, dobfélék, csörgők, dobok.
A skálák és dallamvilág nagyon változatos: egyes hagyományok pentatonikus, mások modális (jón, dór, frigiai stb.), és bizonyos tájakon mikrotonális elemek is előfordulnak. A ritmusok egyszerű, állandó ütemtől a bonyolult, váltakozó lüktetésű táncformákig terjednek.
Népzene és más zenei műfajok
A népzene olyan zene, amelyet mindenki játszhat és hallgathat. Ebben különbözik a klasszikus zenétől, amelyet történetesen gyakran hivatásos zenészek dolgoznak ki egy szűkebb hallgatóság számára. A népzene a populáris kultúra része, de a modern értelemben vett "könnyűzene" — a popzene — ma már gyakran a televízió, a rádió és a hangfelvételek révén terjed.
A 20. század közepétől a népzene kölcsönhatásba lépett más stílusokkal: a 1960-as években egyes előadók és zenészek átformálták a hagyományos dallamokat, például Bob Dylan is, aki a hagyományos éneklést rock and rollal keverte — ez a keveredés vezetett a "folk rock" jelenségéhez. Hasonló módon klasszikus zeneszerzők is beépítették a népzenei elemeket műveikbe.
A népzene és más műfajok kölcsönhatása folyamatos: a népzenei motívumok megjelennek jazzben, világzenében, elektronikus zenében és a kortárs popban is, ami gazdagítja mindkét irányt.
A népzene helyzete ma
A világ sok részén a helyi zenei hagyományok tovább élnek, de az technológia (rádió, stb., és a zenei felvételek) hatására az átadás módja és a zenei paletta megváltozott. A hagyományos orális átadás szerepe csökkent, mivel a dallamok ma már gyakran le vannak írva vagy fel vannak véve. Ugyanakkor a felvételek és az internet lehetővé tették, hogy helyi dallamok széles körben elterjedjenek és új közönséget találjanak.
A népzenei dallamok ma már gyakran le vannak írva, és hatással vannak másfajta zenékre, így a különböző zenei stílusok közötti határvonalak elmosódnak. Ugyanakkor élénk nemzetközi érdeklődés és kutatás zajlik a népzene dokumentálására, feldolgozására és élő bemutatására: fesztiválok, múzeumok, oktatási programok és online archívumok segítik a megőrzést.
Összegzés
A népzene sokszínű, közösséghez kötött zenei gyakorlat, amely fontos társadalmi, kulturális és érzelmi funkciókat tölt be. Bár a modern technika és a globális zenei áramlatok átalakították hagyományos szerepét, a népzene továbbra is gazdag forrása kreatív inspirációnak, identitásnak és közösségi összetartásnak.
A hagyományos eredet
Régebbi időkben a népzene a "közösségi szórakozás" része volt. Ez azt jelenti, hogy a kis közösségek, például falvak vagy családok közös zenélés és éneklés közben pihentek. Az emberek gyakran találtak ki új dalt vagy új zenedarabot, vagy változtattak a már ismert zenén. Ily módon a zene mindig változott. Az emberek zenei ötleteket kaptak a közelben lévő más csoportoktól. Ezért van az, hogy a szomszédos országok népzenéje gyakran hasonlóan hangzik.
A balladák a népzene egyik népszerű fajtája voltak. Ezek olyan népdalok voltak, amelyek egy történetet meséltek el ("elbeszélő jellegűek" voltak). Néha minden versszak után volt refrénjük, hogy mindenki csatlakozhasson hozzájuk. A balladák szerelmi történeteket, mítoszokat vagy népmeséket meséltek el. Így adták át a történeteket egyik generációról a másikra.
A tánchoz hangszeres népzenét használtak. A hangszerek némelyike nagyon egyszerű lehetett, például egy pár bot, csörgő vagy egy egyszerű dob. Más hangszerek közé tartozhat a hegedű (a népi szó a "hegedűre"), a duda, a hárfa, a citera vagy a különböző fúvós hangszerek, a történelem korától és az országtól függően.
Egyes énekek többszólamúak voltak, azaz két vagy több szólam (hang) volt. Nagyon gyakran két hang énekelt párhuzamosan (együtt felfelé és lefelé haladva). Az olyan országokban, mint Oroszország, a személyek három vagy négy szólamban énekelnek, pl. a "podgolosnaya" ("a hang alatt") hagyományában. Az olyan országokban, mint Nagy-Britannia, ez a polifonikus hagyomány nem létezett. A népdalokat ott egy énekes énekelte, kíséret nélkül.
A népzene különböző skálákat használt. Ezeket móduszoknak nevezik. Nyugat-Európában a jón módusz (mint a mi dúr skálánk) volt a legelterjedtebb. Kelet-Európa egyes részein több félhangot tartalmazó módokat használtak, de többnyire kerülték a féllépéseket. Ennek eredménye, hogy a dallamokat tetratonikusnak (négy hang oktávonként) vagy pentatonikusnak (öt hang oktávonként) nevezik.
A népzene egyszerű gyermekdalokat és altatódalokat is tartalmaz.
A népzenét az emberek munka közben énekelték. Az európai bevándorlás első napjaiban Amerikában az úttörők énekeltek, miközben utaztak, a cowboyok énekeltek, miközben dolgoztak, a rabszolgák énekeltek a gyapotföldeken.
Egy litván folklórcsoport énekel és táncol
Hatás a klasszikus zenére
A 18. században a népzene kezdett hatással lenni a klasszikus zenére (vagy "művészi zenére"). A felsőbb osztályokból származó emberek kezdtek érdeklődni a népzene iránt, mert tudatában voltak annak, hogy egy hagyományhoz tartoznak. Olyan zeneszerzők, mint Mozart és Schubert, népi táncokat írtak zenekarra vagy kisebb hangszercsoportokra.
A népzenét a romantikus korszakban számos zeneszerző használta fel. Gustav Mahler sok zenéjében használta a népdalokat. A huszadik század elején néhány zeneszerző körbeutazta a vidéki népzenét, amelyet az emberek játszottak vagy énekeltek. Gyakran felhasználták ezekből az ötletekből néhányat a zenéjükben. Bartók ezt tette Magyarországon, Bulgáriában és az Egyesült Államokban is, és olyan emberek, mint Cecil Sharp és Ralph Vaughan Williams zeneszerző Angliában gyűjtöttek népzenét. Az Egyesült Államokban a jazz hatása a klasszikus zenére mind a népzene történetének része.
Kérdések és válaszok
Q: Mi az a folkzene?
V: A népzene olyan hagyományos zene, amely egy terület, hely vagy állam kultúráját vagy hagyományát képviseli. Szóban adják tovább, és nem írják le.
K: Ki az a népdalénekes?
V: A népdalénekes olyan személy, aki népdalokat énekel, amelyek a népzene részét képezik.
K: Mi a népzene három kategóriája?
V: A népzene három kategóriája a népdaléneklés, a néptánc és a népi hangszerek.
K: Hogyan hatott Bob Dylan a népzenére az 1960-as években?
V: Az 1960-as években Bob Dylan egy új típusú zenét indított el a hagyományos népdal és a rock and roll keverésével, amelyet "folk rock"-nak neveztek el.
K: Miben különbözik a népzene a klasszikus zenétől?
V: A népzenét mindenki játszhatja és hallgathatja, míg a klasszikus zenét főként hivatásos zenészek fejlesztették ki egy szűkebb réteg számára.
K: Minden populáris kultúra népzenének minősül?
V: Nem, bár a "populáris kultúra" vagy "popkultúra" kifejezés ma olyan zenére utal, amelyet az emberek a televízióban, a rádióban és más felvételi eszközökön keresztül hallhatnak; a világ számos részén szinte mindenféle zenét népzenének tekintenek, de általában kifejezetten az európai és amerikai szóbeli hagyományokra utalnak.
K: Hogyan változtatta meg a technológia azt, ahogyan a népzenét megtapasztaljuk?
V: Az olyan technológiák, mint a rádió, a televízió, a hangfelvételek megkönnyítették számunkra a különböző típusú zenékhez való hozzáférést, így ma már nehezebb különbséget tenni a különböző típusok között; mivel ezek a technológiák megkönnyítik a dallamok leírását is, kevésbé váltak fontos szóbeli hagyományokká, mint korábban.
Keres