Wolfgang Amadeus Mozart — osztrák klasszikus zeneszerző: élete és művei
Wolfgang Amadeus Mozart — az osztrák zenei zseni élete és művei: életrajz, legendás operák (Figaro, Don Giovanni, A varázsfuvola), szimfóniák és több mint 600 zenemű bemutatása.
Wolfgang Amadeus Mozart (1756. január 27. – 1791. december 5., kiejtése: [moˈtsart], magyarosan kb. „mocart”) osztrák zeneszerző, hangszeres és zenepedagógus volt. Teljes keresztneve Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophillus Mozart volt. Az ausztriai Salzburgban született Leopold és Anna Maria Mozart legkisebb gyermekeként. Apja, Leopold Mozart maga is zeneszerző és elismert hegedűtanár volt, aki korán felismerte fia rendkívüli tehetségét, és intenzíven foglalkozott zenei képzésével. Az ifjú Mozart már gyermekkorától zseniális teljesítményt nyújtott: zongorázott és hegedült, korai darabjait komponálta, és családjával – köztük idősebb nővérével, „Nannerl”-lel – több éven át járták Európát, ahol királyi családok és az arisztokrata elit előtt lépett fel. Ezek az utak döntő jelentőségűek voltak számára, hiszen fiatalon ismerkedett meg korának legfontosabb zeneszerzőivel és zeneközegével.
Élete röviden
Mozart gyermekkorától kezdve rendkívül termékeny volt: már tizenévesen írt komoly zenei műveket, szimfóniákat és kamaradarabokat. Fiatalemberként megpróbált zeneszerzőként érvényesülni Párizsban, ahol anyagi és szakmai nehézségekkel is szembesült, és a nagy áttörés elmaradt. Visszatért Salzburgba, ahol rövid ideig a salzburgi érsek udvarában dolgozott; 1776-ban kinevezték ott koncertmesterré, de a beosztás és a jövedelem sokszor elégtelennek bizonyult a számára. Nyugtalan volt, tudatában volt zsenialitásának, és úgy gondolta, hogy Salzburg túl kicsi a tehetségéhez. Ennek hatására 1781-ben Bécsbe költözött, ahol szabadszájú, független művészként próbált boldogulni.
Bécsben Mozart először sikeres koncertmesteri és zongoravirtuózi fellépésekkel, majd változó fogadtatással mint szabadúszó zeneszerző vált ismertté. 1782-ben feleségül vette Constanze Webert; házasságukból két fia született: Karl Thomas (1784–1858) és Franz Xaver Wolfgang (1791–1844), aki szintén zenészként tevékenykedett. Mozart a bécsi években írt számos operát, zongoraversenyt, kamaradarabot és szimfóniát; emellett tagja volt a szabadkőműves mozgalomnak, ami részben befolyásolta néhány vallásos és szertartásos művének hangulatát és szövegkörnyezetét.
Művei és zenei stílusa
Mozart több mint 600 zeneművet írt, műfaji sokoldalúsága lenyűgöző: operák, szimfóniák, versenyművek, kamaradarabok, misék és dalok egyaránt találhatók életművében. Művei közé tartoznak a kivételes operasikerek: a Figaro házassága, a Don Giovanni, a Così fan tutte és A varázsfuvola című operák. Emellett legismertebb instrumentális művei közé sorolhatók az Esz-dúr, a g-moll és a C-dúr („Jupiter”) szimfóniák, a zongorára, hegedűre és különböző fúvós hangszerekre írt versenyművek, valamint számos kamaradarab, templomi mű, menüett és más táncok, dalok és a Requiem. A darabok nagy részét ma a Kóchel-katalógus szerinti K-númeróval azonosítják, amely Ludwig von Köchel nevéhez fűződik.
Stílusát a rendkívüli dallami adottság, a formai világosság és a finom harmóniai megoldások jellemzik. Mozart könnyedén kombinálta a klasszikus formalitást a színpadi, emberi jellemrajz igényével: operáiban a zenei kifejezés mindig szolgálja a drámai helyzetet és a karaktereket. Egyidejűleg mestere volt a kontrapunktikus megoldásoknak is; későbbi zeneszerzők, köztük Bach és Beethoven tanultak, merítettek tőle, és sokan a legtöbbre értékelték művészetét.
A Requiem és halála
Mozart utolsó befejezetlen műve a Requiem volt, amelyet egy titokzatos megbízó, a gróf Walsegg rendelt meg – a megbízás körülményei és az, hogy a mű részben más szerzők által befejezett formában maradt ránk (legismertebb befejezője Franz Xaver Süssmayr), sok vitát és legendát szült. Mozart 1791. december 5-én, mindössze 35 éves korában meghalt Bécsben egy rövid, akkoriban ismeretlen betegség után; halálának pontos oka a kutatás és a források hiányossága miatt vitatott, számos elmélet született (megbetegedés, mérgezés, fertőzés), de a legtöbb történész és orvosi szakértő ma is természetes eredetű betegségre hajlik. Temetésére a bécsi St. Marxi temetőben került sor; később emlékművet emeltek emlékére.
Hatás és örökség
Mozart rendkívüli produktivitása és magas művészi színvonala azóta is példa: művei a klasszikus zene alapművei közé tartoznak, gyakran szerepelnek a koncerttermek és operaházak repertoárjában. Zeneszerzői stílusa, dallamformálása és műfaji sokoldalúsága erősen befolyásolta a 19. századi zeneszerzőket, de hatása a modern zeneoktatásban és a zenetörténet oktatásában is alapvető. Mozartot a zene nyelvének mesterének tartják, akinek munkássága egyszerre ötvözi az érzelmi gazdagságot és a formailag kimunkált logikát.
Kiemelt művek (részletek)
- Figaro házassága – drámai komédia (operairodalom egyik csúcspontja)
- Don Giovanni – drámai tragikomédia (komplex karakterábrázolás)
- Così fan tutte – morális és érzelmi kérdéseket boncolgató opera
- A varázsfuvola – mesei és filozofikus elemeket ötvöző daljáték
- Szimfóniák – köztük az Esz-dúr, g-moll és a C-dúr („Jupiter”)
- Versenyművek – zongora- és hegedűversenyek, valamint fúvóskoncertek
- Requiem – befejezetlen, de mély hatású szakrális mű
Összegzésként: Wolfgang Amadeus Mozart a klasszikus zene egyik legnagyobb zsenije volt, aki rövid élete alatt rendkívüli mennyiségű és változatosságú, tartalmilag és formailag kiemelkedő zenét alkotott. Művei ma is alapvető részei a zenekultúrának, és folyamatosan inspirálják a zenészeket és a hallgatóságot világszerte.
Life
Család és korai évek
Wolfgang Amadeus Mozart ("Wolfi" vagy "Wolferl") az ausztriai Salzburgban született Leopold és Anna Maria Mozart gyermekeként. Leopold, a salzburgi érsek zenekarának hegedűművésze volt, és a hegedűjátékhoz szóló bestseller bevezetés szerzője.
A fiatal Mozart már nagyon korán nagy zenei tehetségről tett tanúbizonyságot. Már ötéves korában csembalón és hegedűn játszott, és kis zeneműveket írt.
Mozart nővére, Marianna ("Nannerl") tehetséges fiatal volt. A két gyermek zenei és tudományos nevelését apjuktól kapta. A család néhány évig Európát járta, ahol királyi és arisztokrata előadók előtt léptek fel.
Mozart fellépett Münchenben, Prágában, Párizsban, Hágában és Londonban. Londonban III. György király előtt lépett fel. Megismerkedett Johann Christian Bach zeneszerzővel, Johann Sebastian Bach egyik fiával. Johann Christian Bach (1735-1782) térdére ült, és fúgát improvizált. És itt hallotta nyolcéves korában fia első két szimfóniáját előadni.
Végül Mozarték visszatértek Salzburgba. De 1768-ban ismét Bécsbe mentek, ahol az ekkor tizenkét éves Wolfgang színre vitte első operáját, a Bastien und Bastienne címűt. És ekkor himlővel fertőződött meg. Meggyógyult, de az arca egy életre sebhelyes maradt. Olaszországba utazott, ahol sok híres olasz zeneszerző zenéjét hallotta, köztük Gregorio Allegriét, aki a Miserere című darabot írta. Ezt a darabot a pápa számára írta, hogy a vatikáni kórus énekelje. A megírt kottát senki sem láthatta, hogy más kórus ne énekelhesse el. Mozart egyszer meghallgatta a darabot, majd emlékezetből leírta az egészet. Találkozott a pápával, és lovaggá ütötték (Arany Sarkantyú-rend).
1777-ben édesanyjával utazni indult. Mannheimben beleszeretett Aloysia Weberbe. A lány 16 éves volt és énekelni tanult. Mozart el akarta vinni őt Olaszországba, hogy híressé tegye, de apja gátat szabott ezeknek a terveknek. 1778-ban Mozart és édesanyja már Párizsban voltak. Édesanyja ott halt meg.
Mozart Bécsben
Mozart fiatalon írt néhány kisebb operát, de első igazán jelentős operája az Idomeneo volt. Először 1780-ban mutatták be Münchenben. A következő évben Bécsbe ment. Ekkor már apjához hasonlóan a salzburgi érseknek dolgozott. Amikor visszament Salzburgba, összeveszett az érsekkel, aki ki is rúgta őt. Mozart Bécsbe ment, ahol élete hátralévő részét töltötte.
1782-ben feleségül vette Constanze Weber-t, Aloysia (aki ekkor már mással volt házas) három fiatalabb húgának egyikét. Hét gyermekük született volna, de közülük öten gyermekkorukban meghaltak. Mozart apja nem helyeselte a házasságot. Constanze szerető feleség volt, de Mozarthoz hasonlóan ő sem tudott jól vigyázni a pénzre, így gyakran nagyon szegények voltak.
Ugyanebben az évben, 1782-ben Mozart egy másik nagy sikerű operát is írt: Die Entführung aus dem Serail ("A szerájból való elrablás"). Egy híres történet szerint, miután a császár meghallgatta az operát, azt mondta Mozartnak, hogy "túl sok a hangjegy". Mozart erre azt válaszolta: "Nem, nem, nem: "Csak annyi, amennyi szükséges, felség".
Mozart koncertsorozatot indított, amelyen saját zongoraversenyeit adta elő, a billentyűzetről vezényelve. Megismerkedett Joseph Haydn zeneszerzővel, és a két férfi nagy barátságot kötött, gyakran játszottak együtt vonósnégyesben. Haydn egy nap azt mondta Leopold Mozartnak: "Isten előtt és becsületes emberként mondom neked, hogy a te fiad a legnagyobb zeneszerző, akit akár személyesen, akár név szerint ismerek. Ízlése van, mi több, a legmélyebb kompozíciós ismeretekkel rendelkezik". Mozart ugyanabban a szabadkőműves páholyban volt, mint Haydn, és néhány vonósnégyesét neki ajánlotta.
A bécsi közönség néhány év után már nem nagyon támogatta Mozartot, ezért gyakran ment Prágába, ahol a közönség szerette őt. Figaroházassága című operája nagyon népszerű volt, 1787-ben pedig ott mutatta be először Don Giovanni című operáját.
Végső betegség és halál
Mozart utolsó betegségéről és haláláról több történet is kering, és nem könnyű biztosra venni, hogy mi történt. Éppen A varázsfuvola című operáján dolgozott, amely az egyik legjobb műve, és ma is nagyon népszerű opera. Németül íródott, nem olaszul, mint a legtöbb más operája. Bizonyos szempontból olyan, mint egy angol pantomim. Ugyanabban az időben, amikor ezen dolgozott, egy idegen felkérte, hogy komponáljon egy rekviemet. Azt mondták neki, hogy ezt titokban írja meg. Ezután felkérték, hogy írja meg a La Clemenza di Tito című olasz operát, amelyet 1791 szeptemberében mutattak be Prágában. Szeptember végén került sor A varázsfuvola ősbemutatójára. Mozart ezután nagyon sokat dolgozott a Requiemen. Bizonyára rájött, hogy már nagyon beteg, és hogy a requiem (halotti mise) bizonyos értelemben önmagáért szól. Bécsben meghalt, mielőtt befejezhette volna. Constanze egy másik zeneszerzőt, egy Franz Xaver Süssmayr nevű férfit kért fel a mű befejezésére. Mozartot a Szent Marx temetőben temették el.
Mozart zenéje
Mozart zenéje, akárcsak Haydné, az úgynevezett klasszikus stílus legjobbja. Amikor ő komponálni kezdett, a barokk korszak éppen a végéhez közeledett. A zenei ízlés megváltozott. A formát, az egyensúlyt és az eleganciát fontosabbnak tartották, mint az ellenpontot. Mozart volt az első nagy zeneszerző, aki zongorára írt zenét, egy olyan hangszerre, amely éppen csak népszerűvé vált. Szinte mindenféle zenét írt: szimfóniákat, operákat, szólókoncerteket, kamarazenét, különösen vonósnégyeseket és vonósötösöket, valamint zongoraszonátákat. Rengeteg vallásos zenét is írt, köztük miséket, valamint könnyűzenét, például táncokat, divertimentit és szerenádokat.
Mozart fiatal korában a szimfónia általában rövid, egyszerű, szórakoztató darab volt. Mozart a szimfóniából gondosan kidolgozott, akár félórás darabot is alkotott. Utolsó három szimfóniája különösen szép remekművek. Koncertjei, különösen zongoraversenyei, sokkal fejlettebbek, mint bármi, amit korábban írtak. Bár Mozart időnként valóban gyerekesen viselkedett, jól értett az emberi jellemhez. Ez világosan megmutatkozik operáiban, ahol sok finom hatást vezetett be a történet szereplőinek jellemzésére.
Mozart operái a legnagyobb művei közé tartoznak. Nagyon jól megértette az emberek jellemét, és képes volt olyan zenét írni, amely mindent elárul az operákban szereplő személyiségekről. Az a három opera, amelyben Lorenzo Da Ponte szövegeit dolgozta fel: Don Giovanni, Le Nozze di Figaro (Figaro házassága) és a Cosi fan tutte (Cosi fan tutte) mindegyike tartalmaz néhány nagyon okos együtteseket, amelyekben egyszerre több szereplő énekel, és mindegyikük megmutatja a saját nézőpontját a helyzetről.
A sok nagyszerű remekmű mellett Mozart számos népszerűbb stílusú darabot is írt, köztük olyan dallamokat, amelyeket ma már mindenki ismer. Az Eine kleine Nachtmusik K525 című szerenádját mindenütt ismerik, csakúgy, mint a Török rondót az A zongoraszonátából K331, a 40. g-moll szimfónia nyitányát K550, vagy a madárcsicsergő dalt A varázsfuvolából K620.
Leopold, Wolfgang és Nannerl, 1763 körül
Mozart befejezetlen portréja, 1782
A művek katalógusa
Mozart halála után egy bizonyos Köchel nevű ember tanulmányozta Mozart összes zeneművét, megpróbálta időrendi sorrendbe állítani őket, és számot adott nekik. A szám segít abban, hogy pontosan tudjuk, melyik műről van szó, például a g-moll szimfónia K183 nem ugyanaz a mű, mint a g-moll szimfónia K550 (a K a Köchel rövidítése. Néha azt írják, hogy "KV550", ami a "Köchel Verzeichnis", azaz a "Köchel Katalógus" rövidítése). A legmagasabb Köchel-szám a 626, az ő requiem miséje.
Kapcsolódó oldalak
- Amadeus (film)
Kérdések és válaszok
K: Mikor született Wolfgang Amadeus Mozart?
V: Wolfgang Amadeus Mozart 1756. január 27-én született.
K: Mi volt a teljes keresztneve?
V: Teljes keresztneve Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophillus Mozart volt.
K: Hol élt fiatal korában?
V: Fiatal korában Salzburgban élt (akkoriban szabad érseki város volt a Bajor Birodalmi Körön / Német Birodalmon belül, ma Ausztria).
K: Hány zeneművet írt Mozart?
V: Mozart több mint 600 zeneművet írt.
K: Melyek a legismertebb operái?
V: Néhány ismert operája közé tartozik a Figaro házassága, a Don Giovanni, a Così fan tutte és A varázsfuvola.
K: Milyen más típusú zenét komponált még?
V: Esz-dúr, g-moll és C-dúr ("Jupiter") szimfóniákat, zongora-, hegedű- és különböző fúvós hangszerekre írt versenyműveket, kamaradarabokat, templomi műveket, menüetteket és más táncokat, dalokat és a Requiemet is komponálta.
K: Milyen megítélés alá esik Mozart a zeneszerzők között?
V: Bach és Beethoven mellett Mozartot tartják a valaha élt legnagyobb zeneszerzők egyikének.
Keres