Wolfgang Amadeus Mozart

Life

Család és korai évek

Wolfgang Amadeus Mozart ("Wolfi" vagy "Wolferl") az ausztriai Salzburgban született Leopold és Anna Maria Mozart gyermekeként. Leopold, a salzburgi érsek zenekarának hegedűművésze volt, és a hegedűjátékhoz szóló bestseller bevezetés szerzője.

A fiatal Mozart már nagyon korán nagy zenei tehetségről tett tanúbizonyságot. Már ötéves korában csembalón és hegedűn játszott, és kis zeneműveket írt.

Mozart nővére, Marianna ("Nannerl") tehetséges fiatal volt. A két gyermek zenei és tudományos nevelését apjuktól kapta. A család néhány évig Európát járta, ahol királyi és arisztokrata előadók előtt léptek fel.

Mozart fellépett Münchenben, Prágában, Párizsban, Hágában és Londonban. Londonban III. György király előtt lépett fel. Megismerkedett Johann Christian Bach zeneszerzővel, Johann Sebastian Bach egyik fiával. Johann Christian Bach (1735-1782) térdére ült, és fúgát improvizált. És itt hallotta nyolcéves korában fia első két szimfóniáját előadni.

Végül Mozarték visszatértek Salzburgba. De 1768-ban ismét Bécsbe mentek, ahol az ekkor tizenkét éves Wolfgang színre vitte első operáját, a Bastien und Bastienne címűt. És ekkor himlővel fertőződött meg. Meggyógyult, de az arca egy életre sebhelyes maradt. Olaszországba utazott, ahol sok híres olasz zeneszerző zenéjét hallotta, köztük Gregorio Allegriét, aki a Miserere című darabot írta. Ezt a darabot a pápa számára írta, hogy a vatikáni kórus énekelje. A megírt kottát senki sem láthatta, hogy más kórus ne énekelhesse el. Mozart egyszer meghallgatta a darabot, majd emlékezetből leírta az egészet. Találkozott a pápával, és lovaggá ütötték (Arany Sarkantyú-rend).

1777-ben édesanyjával utazni indult. Mannheimben beleszeretett Aloysia Weberbe. A lány 16 éves volt és énekelni tanult. Mozart el akarta vinni őt Olaszországba, hogy híressé tegye, de apja gátat szabott ezeknek a terveknek. 1778-ban Mozart és édesanyja már Párizsban voltak. Édesanyja ott halt meg.

Mozart Bécsben

Mozart fiatalon írt néhány kisebb operát, de első igazán jelentős operája az Idomeneo volt. Először 1780-ban mutatták be Münchenben. A következő évben Bécsbe ment. Ekkor már apjához hasonlóan a salzburgi érseknek dolgozott. Amikor visszament Salzburgba, összeveszett az érsekkel, aki ki is rúgta őt. Mozart Bécsbe ment, ahol élete hátralévő részét töltötte.

1782-ben feleségül vette Constanze Weber-t, Aloysia (aki ekkor már mással volt házas) három fiatalabb húgának egyikét. Hét gyermekük született volna, de közülük öten gyermekkorukban meghaltak. Mozart apja nem helyeselte a házasságot. Constanze szerető feleség volt, de Mozarthoz hasonlóan ő sem tudott jól vigyázni a pénzre, így gyakran nagyon szegények voltak.

Ugyanebben az évben, 1782-ben Mozart egy másik nagy sikerű operát is írt: Die Entführung aus dem Serail ("A szerájból való elrablás"). Egy híres történet szerint, miután a császár meghallgatta az operát, azt mondta Mozartnak, hogy "túl sok a hangjegy". Mozart erre azt válaszolta: "Nem, nem, nem: "Csak annyi, amennyi szükséges, felség".

Mozart koncertsorozatot indított, amelyen saját zongoraversenyeit adta elő, a billentyűzetről vezényelve. Megismerkedett Joseph Haydn zeneszerzővel, és a két férfi nagy barátságot kötött, gyakran játszottak együtt vonósnégyesben. Haydn egy nap azt mondta Leopold Mozartnak: "Isten előtt és becsületes emberként mondom neked, hogy a te fiad a legnagyobb zeneszerző, akit akár személyesen, akár név szerint ismerek. Ízlése van, mi több, a legmélyebb kompozíciós ismeretekkel rendelkezik". Mozart ugyanabban a szabadkőműves páholyban volt, mint Haydn, és néhány vonósnégyesét neki ajánlotta.

A bécsi közönség néhány év után már nem nagyon támogatta Mozartot, ezért gyakran ment Prágába, ahol a közönség szerette őt. Figaroházassága című operája nagyon népszerű volt, 1787-ben pedig ott mutatta be először Don Giovanni című operáját.

Végső betegség és halál

Mozart utolsó betegségéről és haláláról több történet is kering, és nem könnyű biztosra venni, hogy mi történt. Éppen A varázsfuvola című operáján dolgozott, amely az egyik legjobb műve, és ma is nagyon népszerű opera. Németül íródott, nem olaszul, mint a legtöbb más operája. Bizonyos szempontból olyan, mint egy angol pantomim. Ugyanabban az időben, amikor ezen dolgozott, egy idegen felkérte, hogy komponáljon egy rekviemet. Azt mondták neki, hogy ezt titokban írja meg. Ezután felkérték, hogy írja meg a La Clemenza di Tito című olasz operát, amelyet 1791 szeptemberében mutattak be Prágában. Szeptember végén került sor A varázsfuvola ősbemutatójára. Mozart ezután nagyon sokat dolgozott a Requiemen. Bizonyára rájött, hogy már nagyon beteg, és hogy a requiem (halotti mise) bizonyos értelemben önmagáért szól. Bécsben meghalt, mielőtt befejezhette volna. Constanze egy másik zeneszerzőt, egy Franz Xaver Süssmayr nevű férfit kért fel a mű befejezésére. Mozartot a Szent Marx temetőben temették el.

Mozart zenéje

Mozart zenéje, akárcsak Haydné, az úgynevezett klasszikus stílus legjobbja. Amikor ő komponálni kezdett, a barokk korszak éppen a végéhez közeledett. A zenei ízlés megváltozott. A formát, az egyensúlyt és az eleganciát fontosabbnak tartották, mint az ellenpontot. Mozart volt az első nagy zeneszerző, aki zongorára írt zenét, egy olyan hangszerre, amely éppen csak népszerűvé vált. Szinte mindenféle zenét írt: szimfóniákat, operákat, szólókoncerteket, kamarazenét, különösen vonósnégyeseket és vonósötösöket, valamint zongoraszonátákat. Rengeteg vallásos zenét is írt, köztük miséket, valamint könnyűzenét, például táncokat, divertimentit és szerenádokat.

Mozart fiatal korában a szimfónia általában rövid, egyszerű, szórakoztató darab volt. Mozart a szimfóniából gondosan kidolgozott, akár félórás darabot is alkotott. Utolsó három szimfóniája különösen szép remekművek. Koncertjei, különösen zongoraversenyei, sokkal fejlettebbek, mint bármi, amit korábban írtak. Bár Mozart időnként valóban gyerekesen viselkedett, jól értett az emberi jellemhez. Ez világosan megmutatkozik operáiban, ahol sok finom hatást vezetett be a történet szereplőinek jellemzésére.

Mozart operái a legnagyobb művei közé tartoznak. Nagyon jól megértette az emberek jellemét, és képes volt olyan zenét írni, amely mindent elárul az operákban szereplő személyiségekről. Az a három opera, amelyben Lorenzo Da Ponte szövegeit dolgozta fel: Don Giovanni, Le Nozze di Figaro (Figaro házassága) és a Cosi fan tutte (Cosi fan tutte) mindegyike tartalmaz néhány nagyon okos együtteseket, amelyekben egyszerre több szereplő énekel, és mindegyikük megmutatja a saját nézőpontját a helyzetről.

A sok nagyszerű remekmű mellett Mozart számos népszerűbb stílusú darabot is írt, köztük olyan dallamokat, amelyeket ma már mindenki ismer. Az Eine kleine Nachtmusik K525 című szerenádját mindenütt ismerik, csakúgy, mint a Török rondót az A zongoraszonátából K331, a 40. g-moll szimfónia nyitányát K550, vagy a madárcsicsergő dalt A varázsfuvolából K620.

Leopold, Wolfgang és Nannerl, 1763 körül


Mozart befejezetlen portréja, 1782

A művek katalógusa

Mozart halála után egy bizonyos Köchel nevű ember tanulmányozta Mozart összes zeneművét, megpróbálta időrendi sorrendbe állítani őket, és számot adott nekik. A szám segít abban, hogy pontosan tudjuk, melyik műről van szó, például a g-moll szimfónia K183 nem ugyanaz a mű, mint a g-moll szimfónia K550 (a K a Köchel rövidítése. Néha azt írják, hogy "KV550", ami a "Köchel Verzeichnis", azaz a "Köchel Katalógus" rövidítése). A legmagasabb Köchel-szám a 626, az ő requiem miséje.

Kapcsolódó oldalak

• Amadeus (film)