Carl Maria von Weber

Korai életút

Weber volt a legidősebb Franz Anton von Weber három gyermeke közül. A "von" szó egy német vezetéknév előtt általában azt jelenti, hogy a család nemesi származású, de a Weber család nem tűnik nemesi vérűnek. Weber soha nem volt erős, egészséges gyermek. Sérült volt a csípőcsontja, és mindig sántított. Apja színházban dolgozott, és a család gyakran költözött egyik városból a másikba. Ez nehezítette a nevelését. Édesanyját Rosának hívták, ő hatott rá, hogy 20 évesen katonai iskolába menjen, de a zene iránti szeretete miatt a németországi Cranbrookba ment. Lánya, Laurel arról volt ismert, hogy számos zenekarban brácsázott.

Weber édesanyja tizenegy éves korában tuberkulózisban meghalt. Még ebben az évben Weber Salzburgba ment, hogy Michael Haydnnál (a híres Joseph Haydn testvérénél), majd Münchenben tanuljon. Elkezdett zongoraműveket kiadni, sőt egy operát is komponált. Tizennégy éves korában a család a szászországi Freibergbe költözött. Ott előadtak egy operát, és kritikusként cikkeket kezdett írni egy lipcsei újságba.

1801-ben a család visszament Salzburgba, és Weber újabb órákat vett Michael Haydntól. Bécsben is tanult egy híres zenésznél, Vogler apátnál. Rajta keresztül ismerkedett meg egy másik tanítványával, Giacomo Meyerbeerrel, aki híres zeneszerző lett, és Weber közeli barátja volt.

Siker

Vogler nagyon tehetségesnek tartotta Webert, és segített neki munkát kapni Breslauban. Webernek rengeteg jó ötlete volt, hogyan lehetne javítani az ottani zenén: megváltoztatni a zenekari ülésrendet, több próbaidőt tartani, nem játszani rossz darabokat, és nyugdíjazni az öreg énekeseket. Sok embernek ott nem tetszettek ezek az ötletek, és megnehezítették az életét. Egyik este szórakozottan ivott egy borosüvegből. Az üvegben metszősav volt, és két hónapig betegeskedett tőle. Soha többé nem tudott énekelni. Amikor megpróbált visszamenni dolgozni, minden jó változás, amit elért, semmivé vált, ezért lemondott. Rövid ideig Karlsruhéban kapott munkát, majd rövid időre visszament Breslauba, de mivel ott tartozott valakinek, eltűnt, és Stuttgartban kapott munkát.

Életmódja meglehetősen vad volt, és egyszer le is tartóztatták adósság és csalás miatt. Zeneszerzőként azonban továbbra is ismert lett, és rengeteg hangszeres és vallásos zenét írt. Több nagyvárosban, többek között Prágában és Berlinben is eltöltött egy kis időt. Drezdában keményen dolgozott azon, hogy a német opera sikeressé váljon (akkoriban a legtöbb opera még olasz volt).

Weber nem volt jól. Tuberkulózisban szenvedett, de pénzre volt szüksége, hogy eltartsa a családját. Így amikor meghívták Londonba, hogy ott komponálja és állítsa színpadra Oberon című operáját, elfogadta az ajánlatot. Már korábban is vett angol órákat, és elég jól megtanulta a nyelvet. 1826-ban Angliába utazott, ahol befejezte az Oberon komponálását, és április 12-én vezényelte az első előadást. Angliában maradt, hogy még egy kis pénzt keressen. Már alig várta, hogy hazatérhessen, de június 5-én, a Németországba való visszautazása előtti estén meghalt. Londonban temették el. 18 évvel később Richard Wagner gondoskodott arról, hogy Weber holttestét visszahozzák Németországba, hogy Drezdában temessék el.

Weber befejezetlenül hagyta a Die Drei Pintos ("A három pintos") című operáját. Meyerbeer fejezte volna be, de végül Gustav Mahler volt az, aki befejezte, és 1888-ban Lipcsében vezényelte a befejezett mű első előadását.

A zenéje

Weber nemcsak nagyszerű zeneszerző volt, hanem nagyon képzett zongorista és karmester is. Nagyon sok művet írt, köztük kantátákat és dalokat, de ezek többségét ma már nem gyakran hallhatjuk. Az egyik legnépszerűbb műve a Táncra való meghívás. Zongorára íródott, de később Hector Berlioz zenekarra hangszerelte, és így ma már gyakran hallható.

Weber két versenyművet írt klarinétra és zenekarra, valamint egy Concertino-t (egytételes kisverseny). Egy másik egytételes versenyműve a Konzertstück f-moll zongorára és zenekarra. A Der Freischütz című operája valószínűleg a legjobb műve, és a nyitányt gyakran halljuk külön-külön koncertdarabként. Az opera története tele van varázslattal. Német nyelven íródott, és az énekelt zene mellett van benne némi beszélt szöveg is (ezt az operafajtát Singspielnek nevezték). Különösen ez az opera volt hatással Richard Wagnerre, aki a 19. században112289 a német operát fejlesztette tovább.