A Don Giovanni egy kétfelvonásos olasz opera. A Don Juan néven ismertebb figura kalandjait dolgozza fel; a zenét Wolfgang Amadeus Mozart írta, a librettót pedig Lorenzo da Ponte szerkesztette. Az operát 1787. október 29-én mutatták be először a prágai Nemzeti Színházban (Stavovské divadlo / Estates Theatre), és a közönség körében azonnal nagy sikert aratott.

Történet és eredet

A Don Giovanni a hírhedt, kicsapongó szeretőről szól, aki gyilkosságig is elmegy, és a végén nem hajlandó megbánni tetteit — ezért élve kerül a pokolba, amikor a jóvátétel lehetősége feltárul előtte. A témának hosszú irodalmi előzményei vannak: népmesék, spanyol és francia drámák, köztük a 17. századi spanyol szerző, Tirso de Molina El burlador de Sevilla című műve, valamint későbbi színpadi adaptációk és balettek adták a kiindulópontot. Da Ponte librettója ezeket a hagyományokat és motívumokat egyesítve, Mozart zenéjével kiegészítve teremtett új, komplex drámai világot.

Zenei jellemzők és hangsúlyos számok

Mozart műve sajátos módon egyesíti az opera buffa (vígopera) és az opera seria elemeit: a komikum és a tragikum szoros egymásba fonódása, a karaktermotívumok és a finom hangszerelés mind hozzájárulnak a darab dramaturgiai erejéhez. Kiemelkedő szerepet kapnak az összhangzatos többszólamú együttesek és a rövid, de hatásos zenei jelenetek.

Néhány jól ismert rész:

  • Leporello: "Madamina, il catalogo è questo" — a híres „katalógusária”, amely komikus módon sorolja fel Don Giovanni szerelmi hódításait.
  • Don Giovanni: "Fin ch'han dal vino" — az első felvonásba illeszkedő belépőária, amely a főhős hedonista életfelfogását mutatja be.
  • Là ci darem la mano — Don Giovanni és Zerlina kettős duettje, a csábítás egyik kulcsmotívuma.
  • Don Ottavio: "Il mio tesoro" — lírai tenorária, amely Don Ottavio hűségének és eltökéltségének hangot ad.
  • A végjáték drámai, természetfeletti hatású jelenete, amikor az elhunyt Commendatore szobra megjelenik, és végül elvonná Don Giovannit a végső büntetésre.

Szerepek és hangfajok

  • Don Giovanni — általában bariton
  • Leporello (szolgája) — basszus (basso buffo)
  • Donna Anna — szoprán
  • Don Ottavio — tenor
  • Donna Elvira — szoprán (vagy lírai mezzoszoprán)
  • Zerlina — szoprán
  • Masetto — basszus
  • Il Commendatore — basszus

Bemutató és utóélet

A prágai premier sikere után a Don Giovanni-t hamarosan Európa-szerte játsszák; a művet 1788-ban Bécsben is bemutatták, majd a 19. században tovább terjedt. Az Egyesült Államokban 1826-ban tartották az első előadást, amelyet maga da Ponte rendezett. A darabot később számos felújítás és rendezői újraértelmezés követte; filmadaptációt is készítettek, legismertebb közülük Joseph Losey 1979-es feldolgozása.

A darab népszerűsége ma is töretlen: 2013-ban a Don Giovanni az OperaBase rangsora szerint a tízedik helyen állt a világ legtöbbet játszott operái között. Mozart és da Ponte együttműködése (melyhez korábban a Figaro házassága is tartozik, majd később a Così fan tutte) a zenetörténet egyik legnagyobb operai sikerét eredményezte, a mű pedig továbbra is gyakori szereplője a nemzetközi operaszínpadoknak.

Miért jelentős a Don Giovanni?

A Don Giovanni azért maradt fent a repertoár élvonalában, mert kivételes dramaturgiai egyensúlyt teremt a karakterábrázolás, a zenei kifinomultság és a színpadi hatásosság között. Mozart zenéje nemcsak a történet fordulatait világítja meg, hanem mélyen emberi vonásokat is feltár: a szenvedélyt, a megtévesztést, a bűnt és a következményeket. A darab továbbá zenei formanyelvével és ensemble-szerkesztésével a zenés dráma egyik csúcsteljesítménye.