Operett
Az operett egy olyan kifejezés, amelyet a 19. században kezdtek el használni a nem túl komoly, gyakran szórakoztató operákra. Gyakran "könnyű operának" is nevezik ("könnyű" jelentése "nem komoly"). Egy operában általában mindent elénekelnek. Egy operettben sok a beszélt párbeszéd, és ehhez jönnek hozzá a dalok és a táncok. Hasonló hagyományok már más országokban is léteztek, például Németországban, ahol a Singspiel hagyománya volt népszerű (pl. Mozart A varázsfuvola).
Az operetthagyomány Franciaországból indult, és hamarosan Ausztriában és más országokban is elterjedt. Egészen a 20. század közepéig népszerű maradt, amikor fokozatosan átváltott zenés vígjátékká.
Jacques Offenbach zeneszerzőt tekinthetjük az operetthagyomány megteremtőjének. Az operett az opéra comique-ból nőtte ki magát, amely meglehetősen hosszúra és komollyá vált. Szükség volt rövidebb, humorosabb zenés mulatságokra. Offenbach az 1850-es években Párizsban komponált operetteket. Angliában az ilyen műveket gyakran nevezték "komikus operáknak" vagy "operavígjátékoknak". Ezután Johann Strauss nagyon népszerűvé vált Bécsben. Már akkor is nagyon ismert volt a báltermekben, de amikor színházi műveket kezdett írni, hamarosan Offenbach riválisává vált, akinek operettjei nagyon népszerűek lettek Bécsben. Strauss Die Fledermaus ("A denevér") című operettjét minden más operettnél többet játszották. Spanyolországban a Zarzuela egyfajta operett volt.
Az operettek létrehozásában és előadásában sokan vettek részt. Az előadóknak gyakran egyszerre kellett nagyon jól énekelniük és színészkedniük. Bizet, Chabrier és Delibes mindannyian írtak operetteket, valamint operákat és más típusú zenéket is. Angliában Gilbert és Sullivan operái az operett egyfajta angol formáját jelentették.
Az egyik legnépszerűbb operett Franz Léhar Die Lustige Witwe (A víg özvegy) című operettje volt. A darabot 1905-ben mutatták be Bécsben. Léhar számos más operettet is írt. Franz von Suppé egy másik zeneszerző, aki operetteket írt az osztrák hagyomány szerint. A legismertebb román operett Ciprian Porumbescu Crai nou (Újhold) című operettje.
A 20. század elején a francia operett egyre kevésbé volt népszerű, mivel a bécsi operett iránt nagyobb volt az érdeklődés. Az első világháború után Berlin lett a német operett központja. A 20. század közepén sok zeneszerző írt könnyű operetteket, amelyek amerikai tánczenére épültek. Ezeket már nem nevezték operettnek. Az "operett" szót továbbra is azokra a könnyűoperákra használták, amelyek inkább a hagyományos közép-európai zene stílusát követték.
Kérdések és válaszok
K: Mi az az operett?
V: Az operett egy olyan operafajta, amely nem túl komoly és gyakran tele van vidámsággal, néha "könnyű operának" is nevezik. Szóbeli párbeszédeket, dalokat és táncokat tartalmaz.
K: Kit tekinthetünk az operett hagyomány megteremtőjének?
V: Jacques Offenbach zeneszerzőt tekinthetjük az operetthagyomány megteremtőjének.
K: Mi volt népszerű Németországban az operett megalkotása előtt?
V: Németországban a Singspiel-hagyomány már az operettek létrejötte előtt népszerű volt (pl. Mozart A varázsfuvola).
K: Hogyan csökkent a francia operettek népszerűsége a 20. század elején?
V: A 20. század elején a bécsi operettek iránt nagyobb volt az érdeklődés, mint a francia operettek iránt, így azok kevésbé lettek népszerűek.
K: Milyen példák vannak a jól ismert operettekre?
V: Néhány ismert példa: Johann Strauss Die Fledermaus, Franz Léhar Die Lustige Witwe, Ciprian Porumbescu Crai nou, valamint Gilbert és Sullivan angol operettjei.
K: Kik játszottak ezekben a művekben?
V: Az előadóknak nagyon jól kellett énekelniük és játszaniuk is ezekhez a művekhez; olyan zeneszerzők írták ezeket, mint Bizet, Chabrier és Delibes.
K: Hol vált népszerűvé a német operett az első világháború után?
V: Az első világháború után Berlin lett a német operett népszerűségének központja.
