Balett: története, jellemzői és híres előadások
Balett: izgalmas történet, stílusjegyek és legendás előadások — fedezd fel a klasszikus és modern balettek világát, híres darabokkal és kulisszatitkokkal.
A balett egy műfaj a klasszikus táncon belül, amelyet általában csak speciális képzésben részesült táncosok adnak elő. A balett-társulatok tagjai gyakran egy állandó társulat alkalmazásában állnak, és főként színházakban lépnek fel. A műfaj gyökerei a reneszánsz kori európai udvari és színházi táncokhoz nyúlnak vissza: korai elméleti említések között találjuk például Domenico da Piacenza munkáit, amelyek a tánc technikájával és elméletével foglalkoztak. A balett fejlődése során kialakultak a jellegzetes formák, szerepek és előadásmódok, amelyek ma is meghatározzák a műfajt.
Története röviden
A balett a 15–17. századi udvari táncokból és látványos udvari ünnepségekből (cortège, ballets de cour) nőtt ki, majd a 17. században Franciaországban és Olaszországban szervezettebbé vált. A 19. században, különösen Oroszországban, a balett teljesen önálló színházi műfajjá fejlődött: megszülettek a nagy, narratív, instrumentális zenével kísért alkotások. A 20. század pedig a kísérletezés és a stílusok sokszínűségének kora volt: a neoklasszikus irányzatok és a kortárstáncból merítő megoldások egyaránt hatottak a balettre.
Jellemzői és alkotóelemei
- Koreográfia: a tánc mozdulatsorát és dramaturgiáját a koreográfus dolgozza ki; a mű szóban és mozdulatban mesél, gyakran pantomim elemekkel is élve (pantomim segítségével).
- Táncosok és szerepek: a társulatban vannak corps de ballet-tagok (kar), szólisták és primaballerinák/primaballettek vagy vezető táncosok; gyakori forma a pas de deux (két táncos együtt) és a variációk (szólórészek).
- Technika és viselet: a balett technikája szigorúan szabályozott, hosszú éveken át tartó képzést igényel; jellegzetes kellékek a balettcipő (pointe), a tutu és a testhez simuló ruházat.
- Zene: a balettet mindig zenére adják elő; sok színpadi baletthez külön zeneművet komponáltak.
- Dramaturgia: egyes balettek teljes, cselekményes történetet mesélnek el, míg mások inkább hangulatokra és képzetekre épülnek.
Koreográfusok, zeneszerzők és stílusok
A klasszikus balett nagy alakjai közé tartozik például Marius Petipa, akinek munkái (Giselle utáni formák, Szwan-tó‑stílus) meghatározóak voltak. A baletthez kapcsolódó ismert zeneszerzők: Pjotr Iljics Csajkovszkij (pl. Hattyúk tava, Diótörő, A pikk dáma), Igor Stravinsky, Szergej Prokofjev. A 20. században olyan alkotók, mint George Balanchine, a neoklasszikus irányzat képviselői vagy a kortárs koreográfusok újraértelmezték a műfajt.
Híres előadások és művek
A balett repertoárjának klasszikus példái közé tartoznak:
- Hattyúk tava (Swan Lake)
- A diótörő, amelyet gyakran az ünnepi időszakban játszanak
- Csipkerózsika (The Sleeping Beauty)
- Giselle
- Romeo és Júlia
Világszerte számos jelentős társulat mutat be ezekből és kortárs darabokból, és a balett rendszeres műsora része a klasszikus zenei és színházi évadnak.
Hol és hogyan látható a balett?
A balettet leggyakrabban színházakban, operaházakban és táncszínházak színpadán mutatják be. Sok országban vannak állandó balett-társulatok és időszakos vendégelőadások is; emellett fesztiválokon és turnékon is találkozhat a közönség balettel. A balett megtekintéséhez érdemes tájékozódni a helyi társulatok műsoráról, illetve a darabokhoz kapcsolódó ismertetőkről és kritikai anyagokról.
Záró gondolatok
A balett hagyomány és folyamatos megújulás egyaránt: egyszerre őrzi a klasszikus technikát és alkalmaz új, kortárs eszközöket. Képessége, hogy mozgással és zenével meséljen történeteket és érzelmeket közvetítsen, teszi a balettet a színpadi művészetek egyik leghatásosabb formájává.
A hópelyhek keringője Csajkovszkij A diótörő című művéből.
Leon Bakst programterve Nizsinszkij L'Apre-Midi d'une Faune című előadásához, Párizs, 1912, Diaghilev's Ballets Russes.
Bakst jelmezterve Ida Rubinstein balerina Helene de Sparta szerepére, 1912.
Darcy Bussell és Carlos Acosta a függöny előtt.
Történelem
Korai szakaszok
A balett a reneszánsz látványosságokból nőtt ki, amelyek - a mai nagy popzenei eseményekhez hasonlóan - az előadóművészet minden fajtáját felhasználták. Ezeket az olasz baletteket Franciaországban fejlesztették tovább. A Le Ballet Comique de la Reine (A királynő balettkomédiája) 1581-ben került bemutatásra Párizsban. Balthazar de Beaujoyeux, Medici Katalin udvarának hegedűművésze és táncmestere állította színpadra. Amatőrök táncolták egy teremben. A királyi család az egyik végén, a többiek pedig a három oldalt lévő galériákon nézték. A táncokhoz versek és dalok is társultak.
A klasszikus balett alapjait XIV. Lajos franciaországi udvarában, a 17. században alakították ki.p40 Még a címét is (a "Napkirály") egy balettben táncolt szerepéből kapta. Lajos alapította az első balett-társulatot, a Ballet de l'Opera de Paris-t. Az udvarában bemutatott balettek közül sokat Jean-Baptiste Lully zeneszerző és Pierre Beauchamp koreográfus alkotott. Szintén ebben az időben találta fel Molière drámaíró a komédia-balettet.
A modern technika kezdődik
A 19. század elején a nápolyi Carlo Blasis (1797-1878) kodifikálta (rendezte és leírta) a baletttechnikát. Négyórás táncórái arról voltak híresek, hogy a legkeményebb edzés volt abban az időben. A "romantikus balett" a 19. század első felében Franciaországban virágzott.
Az atletikusabb stílusú balett a 19. század végi császári Oroszországban alakult ki. Ez a társulat a szentpétervári Mariinszkij Színházban lépett fel. Csajkovszkij három híres balettje, a Hattyúk tava, a Csipkerózsika és a Diótörő ebből az időből származik. A következő állomás a Diagilev-balett volt. Diagilev nagy impresszárió (showman) volt. 1909-ben megalapította a Les Ballets Russes de Sergei Diaghilev-t, amelyet sokan minden idők legnagyobb balett-társulatának tartanak.
"Sikere olyan rendkívüli volt, balettjei olyan forradalmiak, művészei pedig olyan elektromossággal töltötték meg, hogy az első világháború előtti párizsi fellépése nemzetközi balettboomot indított el". p47
Táncosai közé tartozott a legendás Nizsinszkij és a császári primabalerina, Karsavina; továbbá Pavlova, Danilova és Szpesszivceva. Koreográfusai közé tartozott Fokine, Massine és Balanchine; zeneszerzői közé Stravinsky, Prokofjev, Ravel és Debussy; díszlettervezői közé Picasso, Cezanne, Matisse, Utrillo, Bakst és Braque; és az általa létrehozott balettek megváltoztatták a balett történetét.
Később, a 20. században állandó balett-társulatok alakultak az angol nyelvű országokban. Londonban elindult a Royal Ballet, New Yorkban pedig Ballet Russe de Monte Carlo néven társulatot alapítottak (1938-1962).
Technika
A technika az a fizikai képesség, amellyel a táncban szükséges lépéseket el lehet végezni. A technika finomítására szolgáló különleges módszereket az őket elindító balettmesterről vagy balettmesternőről nevezik el, például a Vaganova-módszert Agrippina Vaganova után, a Balanchine-módszert George Balanchine után, a Cecchetti-módszert pedig Enrico Cecchetti után.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a balett?
V: A balett egy olyan táncfajta, amelyet csak speciálisan képzett táncosok adnak elő, akik egy tánctársulat alkalmazásában állnak, és színházakban lépnek fel.
K: Mikor találtak először utalást a balettre?
V: A balett első említése a 14. század elején élt Domenico da Piacenza egyik művében található.
K: Mit foglal magában a balett?
V: A balett magában foglalja magának a táncnak az alkotását, amely gyakran egyfajta képzeletbeli történet, amelyet a tánc és a pantomim segítségével mesélnek el.
K: Hogy hívják a tánc megalkotását?
V: A tánc megalkotását koreográfiának nevezik.
K: Ki felügyeli a táncosok koreográfia tanulását?
V: A koreográfia táncosok általi tanulását egy oktató, az úgynevezett balettmester vagy balettmesternő felügyeli.
K: A balettelőadás alatt mindig van zene?
V: Igen, a balettet mindig zenére adják elő, és sok esetben a zenét kifejezetten az adott baletthez komponálták.
K: Tudna példát mondani egy népszerű balettre?
V: A Diótörő egy népszerű balettpélda.
Keres