Nyitány
A nyitány egy zenekari zenemű, amelyet a zenekar az opera vagy a balett elején játszik. A szó a francia "opening" szóból származik, mivel ez "nyitja" meg az előadást.
A nyitányok általában olyan dallamokat tartalmaznak, amelyek az opera vagy a balett során hangzanak el. Ily módon felkészíti a közönséget arra, ami következik.
A 18. században sok nyitány egyszerűen háttérzene volt, hogy felkeltse a közönség figyelmét (az emberek az előadások alatt csevegtek). Néhány zeneszerző, például Gioacchino Rossini (1792-1868), ugyanazt a nyitányt használta fel újra és újra a következő operáiban, vagy csak egyes részeit változtatta meg.
Az olyan zeneszerzők, mint Christoph Willibald Gluck és később Richard Wagner (1813-1883) nagyon ügyeltek arra, hogy a nyitány drámai kezdet legyen, amely felkészíti a közönséget a történetre. Wagner gyakran nevezte nyitányait "Vorspiel"-nek (előjáték).
Nem minden zeneszerző írt nyitányt az operájához. Giuseppe Verdi (1813-1901) és Giacomo Puccini (1858-1924) gyakran rögtön az első felvonásba vágnak bele, vagy csak egy nagyon rövid előjátékot írnak.
A 19. században számos romantikus zeneszerző írt koncertnyitányokat. Ezek a darabok nem tartoztak semmilyen operához vagy baletthez, csak azért írták őket, hogy koncerteken hallhatók legyenek. Gyakran volt leíró címük, mert valamilyen történetet meséltek el, például Felix Mendelssohn (1809-1847) "Fingal barlangja" címmel írt nyitányt, amely a Belső-Hebridák szigeteken lévő barlangba érkező tengert írja le. Néha ezek a leíró jellegű darabok sokkal hosszabbak voltak, mint egy nyitány (amely általában csak néhány perces), ezért nevezték őket hangverseknek.
A nyitányokat általában szonáta formában játsszák.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a nyitány?
V: A nyitány egy zenekari zenemű, amelyet egy opera vagy balett elején játszanak. A szó a francia "opening" szóból származik, mert ez "nyitja" meg az előadást. A nyitányok általában olyan dallamokat tartalmaznak, amelyek az opera vagy balett során elhangzanak, és arra szolgálnak, hogy felkészítsék a közönséget arra, ami következik.
K: Hogyan használták a zeneszerzők a nyitányokat a 18. században?
V: A 18. században sok nyitány egyszerűen háttérzene volt, hogy felkeltse a közönség figyelmét (az emberek az előadások alatt csevegtek). Néhány zeneszerző, például Gioacchino Rossini (1792-1868), ugyanazt a nyitányt használta fel újra és újra a következő operáiban, vagy csak részleteket változtatott belőle.
K: Hogyan álltak hozzá egyes későbbi zeneszerzők a nyitányok megírásához?
V: Az olyan zeneszerzők, mint Christoph Willibald Gluck és később Richard Wagner (1813-1883) nagyon ügyeltek arra, hogy a nyitány drámai kezdet legyen, amely felkészíti a közönséget a történetre. Wagner gyakran nevezte nyitányait "Vorspiel"-nek (előjáték).
K: Minden zeneszerző írt nyitányt?
V: Nem minden zeneszerző írt nyitányt az operáihoz. Giuseppe Verdi (1813-1901) és Giacomo Puccini (1858-1924) gyakran rögtön az első felvonásba vágtak bele, vagy csak egy nagyon rövid előjátékot írtak.
K: Milyen típusú darabokat írtak a romantikus zeneszerzők a 19. században?
V: A 19. században sok romantikus zeneszerző írt koncertnyitányokat. Ezek a darabok nem tartoztak semmilyen operához vagy baletthez, csak azért írták őket, hogy koncerteken hallhatók legyenek. Gyakran volt leíró címük, mert valamilyen történetet meséltek el, például Felix Mendelssohn (1809-1847) írt egy nyitányt "Fingal barlangja" címmel, amely a Belső-Hebridák szigeteken lévő barlangba érkező tengert írja le. Néha ezek a leíró jellegű darabok sokkal hosszabbak voltak, mint egy közönséges nyitra, ezért inkább hangverseknek nevezték őket.
K: Milyen formában készülnek a legtöbb nyitányok?
V: A legtöbb nyitányt általában szonáta formában játsszák.
