Johann Wolfgang von Goethe

Korai életút

Goethe a németországi Frankfurt am Mainban született. Apja művelt és nagyon szigorú volt. Édesanyja mindössze tizennyolc éves volt, amikor ő született. Goethe kisfiú korában elkezdett történeteket és színdarabokat írni barátainak. Ifjúkorában görögül, latinul és franciául tanult. Lipcsében 1765 és 1768 között jogot tanult. Írt néhány levelet is, amelyeket szépnek tartanak, és amelyek megmutatták, hogy ígéretes író. Tanulmányait 1770 és 1771 között Strasbourgban folytatta. Csatlakozott más fiatalemberekhez, akik meg akarták változtatni a németek írásmódját. Úgy vélte, hogy az olyanok, mint Johann Christoph Gottsched, túl szigorúak voltak a versírással kapcsolatban. A felvilágosodás eszméi helyett azt akarta, hogy a költők kreatívak legyenek, és saját szabályokat alkossanak.

Az egyik ember, akinek sok új ötlete volt, egy Johann Gottfried von Herder nevű költő volt. Herder szerette Shakespeare darabjait (amelyeket németül tanult), valamint a népköltészetet. Ezek az ötletek izgalmasak voltak Goethe számára, és segített Herdernek a népköltészet összegyűjtésében. Mindkét férfi úgy vélte, hogy a költészetnek mindig szívből kell jönnie, és a költő tapasztalatain kell alapulnia, nem pedig egy régimódi elképzelésen, hogy milyennek kell lennie egy jó versnek. Goethe legismertebb versei közül néhányat ebben az időszakban írt, mint például a Heidenröslein, a Der König in Thule és az Erlkönig.

Goethe élete során több nőbe is beleszeretett. Élete korai szakaszában egy Friederike Brion nevű lányba, egy lelkész lányába volt szerelmes. Több versét is ő ihlette. Rendkívül szomorú volt, amikor szakítottak. A szerető általi elhagyatottság érzése Goethe számos művében megtalálható. Ezek mind saját élményein alapulnak. A szerelmi csalódás ihlette, amikor Wertherről írt a Die Leiden des jungen Wertherben és Gretchenről a nagy Faust-darabban. Verseiben a tudományról és a filozófiáról alkotott gondolatai is megjelennek.

A Die Leiden des jungen Werthers (Az ifjú Werther szenvedései) egy levél formájában írt könyv. Werther egy fiatalember, aki szenvedélyesen beleszeret egy Lotte nevű lányba, aki mással házasodott össze. Werther a végén öngyilkos lesz. A könyv egész Európában nagy sikert aratott. Az emberek "Werther-lázról" beszéltek. Sok fiatalember, aki csalódott a szerelemben, lemásolta Werthert, és öngyilkos lett.

Goethe leghíresebb műve egy nagyon hosszú színdarab, a Faust. Életének nagy részét ezzel töltötte. Ekkoriban írta a Faust első változatát. A mű egy legendás figura alapján egy Faust nevű férfiról szól, aki belefáradt a tanulásba, és a lehető legnagyobb boldogságra vágyik. Az ördög (akit a darabban Mefisztónak hívnak) azt mondja Faustnak, hogy ő segíthet neki ebben, de a végén Faustnak oda kell adnia neki a lelkét, és vele kell mennie a pokolba. Faust varázslatot használ abban a reményben, hogy az majd mindent elmond neki az életről.

Goethe az írás mellett jogi karriert is befutott. A  oldalon 1772négy hónapot töltött Wetzlarban a császári törvényszéken. Itt új barátokat szerzett, köztük egy fiatal lányt, aki már el volt jegyezve valakivel.

Középső időszak: Weimarba érkezés Schiller haláláig (1775-1805)

Goethe jól képzett volt, és jól tudott szervezni, és jól kijött a fontos emberekkel. Tizenegy évig dolgozott a weimari udvarban egy Karl August nevű fiatal hercegnek. A hercegi kabinet tagja, majd elnöke lett. Útépítési projekteket kellett szerveznie, parkokat és épületeket kellett gondoznia. Tanult geológiát, ásványtant, botanikát és anatómiát. Beleszeretett egy Charlotte von Stein nevű nőbe, aki nős volt és több gyermeke volt. Szerelmes leveleket írt neki, és a nő számos vers megírására inspirálta. Ebben az időben úgy érezte, hogy a férfi feladata az életben az, hogy hasznos legyen. Könyveinek hősei ebben az időben gyakran hétköznapi emberek voltak, nem pedig zsenik.

Egy idő után rájött, hogy a kormányzati feladatokkal járó munka nem hagy időt az írásra, ezért 18 hónapra Olaszországba ment. Imádta a tájat, rengeteg vázlatot készített, olvasta az ókori költőket és művészettörténeti könyveket. Írt egy rímes színdarabot Iphigenie auf Tauris címmel, amely a klasszicizmus szépségét ötvözi a nagy költészettel.

Amikor visszatért Olaszországból, ismét Weimarban telepedett le. Másodszor is ellátogatott Olaszországba. Nagy barátságot kötött a híres költővel és drámaíróval, Friedrich Schillerrel. A két férfi számos gondolatáról beszélgettek, és műveik kritikájával segítették egymást. Olyan rövid műveket írt, mint a Hermann und Dorothea, amely egy német kisváros életéről szól a francia forradalom idején.

Ebben az időben két nagy jelentőségű mű foglalta le. Az egyik a Wilhelm Meisters Lehrjahre című regény. Ez egy példája annak, amit németül "Bildungsroman"-nak neveznek, ami annyit tesz, mint "nevelési regény". Ez olyan regényt jelent, amely egy olyan személyt mutat be, aki felnő, fejlődik a jelleme és megismeri a világot. Ez a könyv nagyon nagy hatással volt a 19. századi romantikus regényre és azóta minden német önéletrajzi regényre. Goethe hosszú éveket töltött a könyvön való munkával.

A második hatalmas jelentőségű műve a Faust című darabja volt. Az eredeti változaton változtatásokat eszközölt, és az összes apró részletet egy nagyszerű darabbá állította össze. Schiller tanácsokat adott neki, miközben írta a darabot. Faust paktumot köt az ördöggel, Mefisztóval, aki mindent megígér neki, amit csak kívánhat a lelke: szép életet, aranyat, nőket és becsületet. A paktumot a vérével írja alá.

Későbbi életút (1805-1832)

Napóleon ebben az időben Európa-szerte háborúkat vívott. Németország, amely még mindig sok kis országból állt, Franciaország ellensége volt. Goethe mindig is hősnek tartotta Napóleont. A politikáról alkotott elképzelései még mindig a 18. századi elképzeléseken alapultak. Gyűlölte a háborút, ezért nem vett részt a politikában, hanem a tudományra és az irodalomra koncentrált. Írt egy könyvet Die Wahlverwandtschaften (Választási rokonságok) címmel, amely egy válási problémáról szól. Néhány tudományos gondolatát felhasználja a történetben, amikor arról beszél, hogy két kémiai vegyület szétválhat és új egyesüléseket hozhat létre. Ezt hasonlítja össze a történetében szereplő emberekkel. A Westöstlicher Divan című versei a legnagyobbak közé tartoznak. Perzsiából és más keleti országokból származó gondolatokat használ fel a nyugati gondolatokkal együtt. Sok példázatot tartalmaz az emberi életről.

Sok érdekes dolgot, amit Goethe mondott, barátja, Eckermann lejegyzett egy könyvben, és a Beszélgetések Goethével című kötetben publikálta. Goethe saját életéről is írt önéletrajzában, amelynek a Dichtung und Wahrheit (Költészet és igazság) címet adta. A könyvben ifjúkoráról egészen Weimarba érkezésének idejéig olvashatunk. Négy részből áll. A negyedik rész halála után jelent meg. A címet azért választotta, hogy megmutassa, hogy az igazságot mondja el az életéről, de néhány esemény sorrendjét megváltoztatta, hogy költői könyvvé tegye.

Goethe a Wilhelm Meister folytatását (a folytatást) Wilhelm Meisters Wanderjahre (Wilhelm Meister vándorlásának évei) címmel írta meg. Ez több részből áll, amelyek olyanok, mintha különálló történetek lennének. Ezek Wilhelm Meister és a társadalom kapcsolatáról szólnak, és arról, hogy hogyan kell változtatnia a szokásain, hogy beilleszkedjen a többi ember közé.

Goethe Faustja tette őt az európai irodalom legnagyobb emberévé. Élete végén befejezte a Faust második részét. Ez elég nehezen olvasható, és inkább egy hosszú vers, mint drámai színdarab. Az allegóriáról, a tudományról és a filozófiáról szóló elképzeléseiről szól.

Goethe 1832. március 22-én halt meg Weimarban. A 18. század nagy klasszikus írójaként kezdte és a 19. század fiatal romantikusaként fejezte be. Senki másnak nem volt ekkora hatása a kor művészetére és irodalmára.

Legfontosabb művei

• Götz von Berlichingen mit der eisernen Hand, 1774
• Prometheus, 1774
• Die Leiden des jungen Werthers, 1774
• Iphigenie auf Tauris, 1779
• Torquato Tasso, 1780 - 1790
• Römische Elegien, 1788-90
• Venezianische Epigramme, 1790
• Faust. Ein Fragment, 1790
• Wilhelm Meisters Lehrjahre, 1795/96
• Faust. Eine Tragödie, 1808
• A színek elmélete, 1810
• West-östlicher Divan, 1819
• Faust II, 1833