Robert Schumann – német romantikus zeneszerző, élet és művek

Robert Schumann egy könyvkereskedő és könyvkiadó ötödik és legfiatalabb gyermeke volt. Kisfiúként szívesen olvasta az apja boltjában lévő könyveket. Hétéves korában kezdett el komponálni. Az iskolában rendkívül jó volt zenében és irodalomban. Az érettségi vizsgát nagyon jó eredménnyel tette le. Családja azt szerette volna, ha jogász lesz, ezért Lipcsébe ment jogot tanulni, de alig járt előadásokra. Sokkal jobban érdekelte a zene és az irodalom, de a nők és az italozás is. Zongoraleckéket vett egy Friedrich Wieck nevű tanártól. Wiecknek volt egy 9 éves lánya, Clara. Sok évvel később ő lett a felesége. Clara zseniális zongorista volt. Apja koncertkörutakra vitte, mert csodagyerek volt.

Schumann rövid zongoradarabokat és dalokat kezdett komponálni. Nagyon szerette Schubert zenéjét, és amikor meghallotta, hogy Schubert meghalt, egész éjjel sírt. Gyakran napi hét órát gyakorolt zongorázni. Azonban kezdtek gondjai lenni az ujjaival. Gyakran mondták, hogy azért sérült meg a keze, mert valamit csinált, amivel kinyújtotta az ujjait, de ma már úgy gondolják, hogy ez inkább higanymérgezés miatt volt, mert az orvosok higannyal próbálták gyógyítani a szifiliszét. Bármi is volt az oka, nem tudta folytatni a zongoraművészetet, és élete hátralévő részét zeneszerzéssel és zenei írásokkal töltötte. Számos cikke jelent meg az általa alapított Neue Zeitschrift für Musik (Új zenei folyóirat) című folyóiratban.

1834-ben eljegyezte egy tizenhat éves lányt, Ernestine-t. Schumann azonban felbontotta az eljegyzést, mert Clara Wiecket szerette. Clara szülei nem akarták, hogy hozzámenjen. Az apja mindent megtett, hogy megakadályozza a házasságot. Talán sejtette, hogy Schumann szifilisze van, talán tudta, hogy gyakran részeg. Végül sok vita, bírósági per és titkos találkozó után Robert és Clara 1840-ben összeházasodtak.

Schumann mániás depresszióban szenvedett. Amikor depressziós volt, alig írt valamit, de 1840 egy boldog év volt számára, és rengeteg dalt és zenekari zenét is írt. 1841-ben négy szimfóniát írt. 1842-ben közös koncertkörútra mentek, de Schumann nehezen viselte, mert Clara sokkal híresebb volt nála. Egyedül tért vissza Lipcsébe, hogy kiadói munkával foglalkozzon. Ekkor ismét depressziósnak érezte magát, és rengeteg sört és pezsgőt ivott. Amikor Clara visszatért, ismét boldog volt, és kamarazenét komponált. 1844-ben Oroszországban turnéztak, és játszottak a cárnak. Augusztusra teljes idegösszeomlást kapott, és nem bírta elviselni a saját zenéjét. Eltartott egy ideig, amíg felépült.

Mostanra már mindenféle zenét jól tudott írni. Ő írta a zenét Goethe híres Faust című darabjához. Egy operát írt, a Genoveva címűt 1849-ben. Hírneve lassan terjedt. Sokáig csak Drezda és Lipcse volt az egyetlen város, ahol híres volt. 1850-ben Düsseldorfban lett zeneigazgató. 1853-ban találkozott Brahms-szal. Brahms a Schumann család nagy barátja lett. Schumann a Neue Zeitschrift für Musikban "Neue Bahnen" ("Új utak") címmel megjelentetett egy cikket, amelyben azt mondta, hogy Brahms (aki akkor 20 éves volt) nagyon nagy zeneszerző lesz. Igaza volt.

Schumann gyakran gondolt arra, hogy megpróbálja megölni magát. 1854. február 27-én a Rajnába vetette magát. Néhány csónakos mentette ki, de amikor partra vitték, úgy tűnt, teljesen megőrült. Egy elmegyógyintézetbe vitték, ahol élete utolsó két évét töltötte. 1856. július 29-én halt meg.

Schumann zongoramuzsikája nagyon jól ismert. Bár zongoraművészi pályafutását fel kellett adnia, felesége, Clara játszotta darabjait, és hozzájárult ahhoz, hogy azok híressé váljanak. Zongoraművei közül sok rövid darabok gyűjteménye, mindegyiknek van egy-egy címe, pl. Papillons (Pillangók), Davidsbündlertänze, Carnaval. Schumann a karneváli ünnepségekre gondolt, amikor ezeket a darabokat írta. A Davidsbündlerek egy olyan csoport volt, amelyhez Schumann tartozott, és amely nem szerette a "filiszteusokat" (a jó zenét nem kedvelő emberek, akik a bibliai filiszteusokról kapták a nevüket) A Carnavalban Schumann személyiségének két oldalát Florestan és Eusebius képviseli. Schumann mániás depressziója (a boldog és a tragikus hangulatok, amelyekkel rendelkezett) egymás mellett hallhatóak zenéjében. További zongoraművei közé tartozik a Kreisleriana,Album fiataloknak, amely olyan meglehetősen könnyű darabokat tartalmaz, mint a Katonainduló és a népszerű Jelenetek a gyermekkorból a híres Träumerei (Álmodozás). Vannak hosszabb zongoraművei is: 3 szonáta, egy Toccata és egy Phantasie.

Kamarazenéje vonósnégyeseket és egy híres zongorakvintettet foglal magában.

Schumann volt az egyik legnagyobb dalszerző (német dalok). Híres német költők verseit választotta ki, és nagyon fantáziadúsan megzenésítette őket. A zongora nagyon érdekes kíséretekkel segíti a szavak jelentésének kiemelését. Dichterliebe (Költői szerelem) címmel írt egy dalciklust, amely Heinrich Heine néhány versét dolgozta fel. Egy másik dalciklusának címe Frauenliebe und -leben (Női szerelem és élet) Adalbert von Chamisso szavaira.

Bár úgy tűnt, hogy a fiatal Schumann inkább rövid darabokat írt, Mendelssohnnal való találkozása után egyre inkább a hosszú művek iránt kezdett érdeklődni. Szimfóniák írására is az inspirálta, miután felfedezte Schubert 9. szimfóniáját, amelyről senki sem tudta, hogy Schubert írta. Egy dobozban találta meg Bécsben, Schubert testvérének házában. Schumann négy szimfóniát írt. Egyik legjobbja a Harmadik, amelyet gyakran Rajnai szimfóniának neveznek (a Rajna folyó után). A d-moll negyedik is nagyszerű mű. Kevés zenei ötletet felhasználva sokféleképpen fejleszti azokat, és egy hosszú, négytételes művet ír. Zongoraversenye nagy kedvenc. Clara Schumann játszotta a lipcsei Gewandhaus zenekarral az 1846-os újévi ősbemutatón.

Schumann halála után Clara annak szentelte magát, hogy férje zenéjét játssza, és segítse annak ismertté válását. Rendszeresen látogatott Angliába, ahol koncerteken játszott. Emellett Schumann számos művét szerkesztette a Breitkopf und Härtel kiadó számára.

• Allegro op 8 Schumann