Oratórium
Az oratórium zenekarra, kórusra és szólóénekesekre írt zenemű. Általában egy ószövetségi történetet mesél el. Egy oratórium körülbelül kétórás lehet: egy egész koncert. Inkább hasonlít az operához, de míg az operát jelmezben játsszák a színpadon, az oratóriumot koncertteremben vagy templomban éneklik és játsszák. Az oratórium, ahogyan mi ismerjük, a 18. században jött létre. A szövegek általában a zeneszerző saját nyelvén íródtak, nem pedig olaszul, mint az operák többsége abban az időben.
Az "oratórium" szót már évszázadokkal ezelőtt is használták a nyugat-európai templomokban előadott zenedrámákra. Olaszországban a 17. században már oratóriumokat és operákat is komponáltak. Németországban olyan zeneszerzők, mint Heinrich Schutz és később Johann Sebastian Bach írtak passiókat, amelyek a keresztre feszítés történetét mesélik el. Ezeket általában nem nevezik "oratóriumnak", de hasonlóak.
Az oratóriumok első jelentős zeneszerzője George Frideric Handel volt. A németországi születésű Händel angol lett. Händel rengeteg operát írt, de 1732-ben elkezdett oratóriumokat írni, és az emberek hirtelen nagyon érdeklődtek az oratóriumok iránt. Ugyanolyan zenét használt, mint az operáiban: a mű egy nyitánnyal (bevezető a zenekarra) kezdődött, majd következtek a recitativók (a történetet elmesélő részek), az áriák (a szólóénekeseknek szóló dalok) és a kórusnak szóló kórusok. A kórus nagyon fontos volt az oratóriumokban: többet énekelhettek, mint a legtöbb operában. Ez azt jelentette, hogy a kórustársaságok nagyon népszerűvé váltak, és ez a hagyomány Angliából (ahol Händel élt) Európa más országaiban is elterjedt. Händel leghíresebb oratóriuma a Messiás. A legtöbb más oratóriumával ellentétben a történet nem az Ószövetségből származik. Jézus születésének, életének és halálának történetét meséli el. Nagy-Britanniában Händel Messiását hagyományosan karácsony táján adják elő. Händel más oratóriumai közé tartoznak a következők: Debóra, Saul, Sámson, Júdás Makkabeus és Salamon. Händel mindezeket az oratóriumokat angol szövegre komponálta.
A 19. században az oratórium nagyon népszerű volt. A századfordulón Joseph Haydn két oratóriumában írta legjobb zenéjét: Die Schöpfung (A teremtés) (1798) és Die Jahreszeiten (Az évszakok) (1801). Mendelssohn a Szent Pál, az Illés és a Dicsőítő himnusz című műveket írta. Dvořák, Berlioz és Gounod az oratórium legfontosabb romantikus zeneszerzői közé tartoznak, a 20. században pedig olyan híres oratóriumok születtek, mint Elgar Gerontius álma (1900), Walton Belsazár ünnepe (1931) és Tippett Korunk gyermeke (1941).
Kérdések és válaszok
K: Mi az az oratórium?
V: Az oratórium egy zenekarra, kórusra és szólóénekesekre írt zenemű, amely általában egy ószövetségi történetet mesél el. Hasonló az operához, de nem jelmezes színpadon, hanem koncertteremben vagy templomban adják elő.
K: Mikor született az oratórium?
V: Az oratórium, ahogyan mi ismerjük, a 18. században született.
K: Milyen nyelven komponálták a legtöbb operát ebben az időszakban?
V: A legtöbb operát ebben az időszakban olaszul írták.
K: Ki volt az oratóriumok első jelentős zeneszerzője?
V: György Friderikusz Händel volt az első jelentős oratórium-zeneszerző.
K: Mi Händel leghíresebb műve?
V: Händel leghíresebb műve a Messiás, amely Jézus születésének, életének és halálának történetét meséli el.
K: Kik azok a zeneszerzők, akik a 19. században népszerű műveket írtak?
V: Joseph Haydn a Die Schöpfung (1798) és a Die Jahreszeiten (1801) című műveket írta, Mendelssohn a Szent Pál, az Illés és a Hymn of Praise című műveket, Dvořák, Berlioz és Gounod az oratórium legfontosabb romantikus zeneszerzői közé tartoznak, Elgar a Gerontius álma (1900), Walton a Belsazár ünnepe (1931) és Tippett a Korunk gyermeke (1941) című műveket.
