Oratórium — mi az? Történet, szerkezet és híres művek (Händel, Messiás)

Oratórium: eredet, szerkezet és híres művek egy helyen — Händel, a Messiás, recitativók, áriák és kórusok. Ismerje meg az oratórium történetét és klasszikus remekműveit!

Az oratórium zenekarra, kórusra és szólóénekesekre írt zenemű. Általában egy ószövetségi történetet mesél el. Egy oratórium körülbelül kétórás lehet: egy egész koncert. Inkább hasonlít az operához, de míg az operát jelmezben játsszák a színpadon, az oratóriumot koncertteremben vagy templomban éneklik és játsszák. Az oratórium, ahogyan mi ismerjük, a 18. században jött létre. A szövegek általában a zeneszerző saját nyelvén íródtak, nem pedig olaszul, mint az operák többsége abban az időben.

Az "oratórium" szót már évszázadokkal ezelőtt is használták a nyugat-európai templomokban előadott zenedrámákra. Olaszországban a 17. században már oratóriumokat és operákat is komponáltak. Németországban olyan zeneszerzők, mint Heinrich Schutz és később Johann Sebastian Bach írtak passiókat, amelyek a keresztre feszítés történetét mesélik el. Ezeket általában nem nevezik "oratóriumnak", de hasonlóak.

Az oratóriumok első jelentős zeneszerzője George Frideric Handel volt. A németországi születésű Händel angol lett. Händel rengeteg operát írt, de 1732-ben elkezdett oratóriumokat írni, és az emberek hirtelen nagyon érdeklődtek az oratóriumok iránt. Ugyanolyan zenét használt, mint az operáiban: a mű egy nyitánnyal (bevezető a zenekarra) kezdődött, majd következtek a recitativók (a történetet elmesélő részek), az áriák (a szólóénekeseknek szóló dalok) és a kórusnak szóló kórusok. A kórus nagyon fontos volt az oratóriumokban: többet énekelhettek, mint a legtöbb operában. Ez azt jelentette, hogy a kórustársaságok nagyon népszerűvé váltak, és ez a hagyomány Angliából (ahol Händel élt) Európa más országaiban is elterjedt. Händel leghíresebb oratóriuma a Messiás. A legtöbb más oratóriumával ellentétben a történet nem az Ószövetségből származik. Jézus születésének, életének és halálának történetét meséli el. Nagy-Britanniában Händel Messiását hagyományosan karácsony táján adják elő. Händel más oratóriumai közé tartoznak a következők: Debóra, Saul, Sámson, Júdás Makkabeus és Salamon. Händel mindezeket az oratóriumokat angol szövegre komponálta.

A 19. században az oratórium nagyon népszerű volt. A századfordulón Joseph Haydn két oratóriumában írta legjobb zenéjét: Die Schöpfung (A teremtés) (1798) és Die Jahreszeiten (Az évszakok) (1801). Mendelssohn a Szent Pál, az Illés és a Dicsőítő himnusz című műveket írta. Dvořák, Berlioz és Gounod az oratórium legfontosabb romantikus zeneszerzői közé tartoznak, a 20. században pedig olyan híres oratóriumok születtek, mint Elgar Gerontius álma (1900), Walton Belsazár ünnepe (1931) és Tippett Korunk gyermeke (1941).

Az oratórium eredete és elnevezése

Az "oratórium" szó eredete a latin oratio (ima, beszéd) és az olasz oratorio (imádságos zenehely) kifejezésekhez kapcsolódik. A műfaj kialakulása összefügg a 16–17. századi vallási és közösségi gyakorlatokkal: pl. Rómában Szent Fülöp Néri oratóriumaiban (az oratory, imaközösség) tartottak zenés összejöveteleket, ahol rövidebb bibliai jeleneteket vagy szent történeteket adtak elő szólistákkal és kórussal. Innen alakultak ki később a nagyobb, elbeszélő jellegű zeneművek, amelyeket ma oratóriumként ismerünk.

Szerkezet és zenei elemek

Az oratórium formailag sok tekintetben hasonlít az operához, de általában nem szcenírozzák, nem használnak jelmezeket és díszleteket. A leggyakoribb elemek:

• Nyitány / overtúra – zenekari bevezetés, amely megadja a hangulatot.
• Recitativók – elbeszélő részek, amelyek előreviszik a cselekményt (előfordul secco és accompagnato típus).
• Áriák – személyes érzelmek és reflektív pillanatok a szólisták számára.
• Kórusrészek – a közösség hangja, kommentárként, narrációként vagy tömegjelenetként működik; az oratóriumban a kórus gyakran nagyobb szerepet kap, mint az operában.
• Duettek, szextettek stb. – kamarazenei jelenetek a szólisták között.

Időtartamukat tekintve az oratóriumok rendszerint 1–3 órásak, részekre (partok) tagolódnak, és gyakran tartalmaznak hangszeres közjátékokat, kóruskórusokat és himnikus mozzanatokat.

Előadás, helyszín és nyelv

Hagyományosan az oratóriumokat koncertteremben vagy templomban adják elő, bár modern produkciókban előfordul, hogy részben szcenírozzák őket. A 18. századtól kezdve – különösen Angliában – az oratóriumok részei lettek a nyilvános koncertéletnek: nem kizárólag egyházi ünnepekhez kötődtek, hanem a polgári hallgatóságnak is szóltak. A szerzők gyakran a hallgatóság anyanyelvén, azaz saját nyelvükön írták a szövegeket, hogy szélesebb közönséghez jussanak el. A korai olasz operákkal ellentétben ez volt az egyik oka annak, hogy az oratórium külön utat járt a közízlésben.

Különbség a passió és az opera között

A passió és az oratórium rokonságban áll, de a passiók általában liturgikusabb jellegűek (például Bach passiói), és konkrétan a keresztre feszítés történetét dolgozzák fel. Az opera ezzel szemben színházi műfaj: cselekmény-vezérelt, díszletezett, jelmezelt előadásokkal. Az oratórium keveri a drámai és vallásos elemeket, de előadásmódjában közelebb áll a koncerthez.

Handel és a Messiás

George Frideric Handel az oratórium műfajának egyik meghatározó alakja lett. Bár operaszerzőként is ismert volt, az 1730-as évektől kezdett oratóriumokat komponálni, és nagy népszerűségnek örvendett. A Messiás (komponálva 1741-ben, bemutatója 1742 Dublinnál) különleges helyet foglal el: három részre tagolódik (Advent/karácsony; Passió/ húsvét; Feltámadás és üdvösség), és számos emlékezetes momentumot tartalmaz, például a híres "Hallelujah"-kórust. A brit hagyományban a közönség néha feláll a Hallelujah részre, bár ez nem minden előadás hagyománya.

Főbb zeneszerzők és kiemelkedő művek

• George Frideric Handel – Messiás, Debóra, Saul, Sámson, Júdás Makkabeus, Salamon.
• Joseph Haydn – Die Schöpfung (A teremtés, 1798), Die Jahreszeiten (Az évszakok, 1801).
• Felix Mendelssohn – Szent Pál (St. Paul), Illés (Elijah), valamint a Dicsőítő himnusz (Lobgesang / Hymn of Praise).
• Antonín Dvořák, Hector Berlioz (pl. L'enfance du Christ), Charles Gounod (pl. La Rédemption, Mors et Vita) – fontos romantikus oratórium-komponisták.
• Edward Elgar – The Dream of Gerontius (Gerontius álma, 1900).
• William Walton – Belshazzar's Feast (Belsazár ünnepe, 1931).
• Michael Tippett – A Child of Our Time (Korunk gyermeke), művét 1939–1941 között írta, bemutatója 1944-ben volt.

Az oratórium ma

A 20–21. században az oratórium műfaja tovább él mind liturgikus, mind koncertkörnyezetben. Megjelennek szekuláris témák is, és a kortárs zeneszerzők különféle stílusokban nyúlnak vissza az oratórium formáihoz. A nagy kórusok és zenekarok repertoárjában továbbra is központi helyet foglal el a barokk és klasszikus örökség (különösen Händel Messiása), de egyre több modern adaptáció és új mű is születik.

Összefoglalás

Az oratórium a zenetörténet egyik fontos koncertműfaja: ötvözi a narratívát, a szólisták érzelmi kifejezését és a kórus erejét, miközben általában mentes a színházi kellékektől. Legismertebb képviselője Händel, de a műfajban Haydn, Mendelssohn, Elgar és sok más zeneszerző is maradandót alkotott. Az oratórium tehát egyszerre vallási és közkulturális örökség, amely a mai napig élő koncerthagyományokat táplál.

Kérdések és válaszok

K: Mi az az oratórium?

K: Mikor született az oratórium?

K: Milyen nyelven komponálták a legtöbb operát ebben az időszakban?

K: Ki volt az oratóriumok első jelentős zeneszerzője?

K: Mi Händel leghíresebb műve?

K: Kik azok a zeneszerzők, akik a 19. században népszerű műveket írtak?

Keresés betűvel