Kamarazene

A csoportok méretére vonatkozó szavak

Ezeket a szavakat arra használják, hogy megmutassák, hányan játszanak. Énekesek csoportjaira is használhatók (énekes szóló, duett stb.):

• a szóló csak egy játékos (vagy énekes). Ezt általában nem nevezik kamarazenének.

• a duett vagy duó két hangszerre írt darab. A "duó" szó általában olyan darabot jelent, amelyben a két szólam egyenlő fontosságú. A hegedűszonáták, fuvolaszonáták stb. általában zongorakísérettel rendelkeznek, de általában nem nevezik őket "duettnek". A zongoraduók két játékosra szólnak egy zongoránál.

• a trió három hangszerre írt darab. A zongoratriók zongorára, hegedűre és csellóra írt darabok. Néha a triókat az egyik hangszer után nevezik el, például: Brahms "kürt-triója" kürtre, hegedűre és zongorára szól, nem pedig három kürtre!

• a kvartett négy hangszerre írt darab. A vonósnégyesek a kamarazene legnépszerűbb formája. Két hegedűre, brácsára és csellóra szólnak. A zongoranégyes zongorára, hegedűre, brácsára és csellóra szól.

• a kvintett öt hangszerre írt darab. A vonósnégyes lehet két hegedűre, két brácsára és csellóra (pl. Mozart vonósnégyesei) vagy lehet két hegedűre, brácsára és két csellóra (pl. Schubert vonósnégyese). A zongorakvintett zongorára és vonósnégyesre szól (bár Schubert Pisztrángkvintettje szokatlan: zongorára, hegedűre, brácsára, csellóra és nagybőgőre szól).

• a szextett egy hat hangszerre írt darab. A vonós szextett általában két hegedűre, két brácsára és két csellóra szól. Poulenc szextettje zongorára és öt fúvós hangszerre szól.

• a szeptett meglehetősen szokatlan, és bármilyen hangszer-kombinációra szólhat. Beethoven, Saint-Saëns és Ravel is írt szeptettet, de különböző kombinációkra.

• egy oktett nyolc hangszerre szól. Schubert oktettje klarinétra, kürtre, fagottra, vonósnégyesre és nagybőgőre íródott. Mendelssohn Oktettje két vonósnégyesre szól.

• a nonet meglehetősen ritka. Louis Spohr egy nonettet írt hegedűre, brácsára, csellóra, nagybőgőre, fuvolára, oboára, klarinétra, fagottra és kürtre.

Történelem

A hangszeres kamarazene a nagyzenekaroktól való eltérésként vált népszerűvé. A 17. században fejlődött ki a zenekar, és ezzel együtt a kamarazene is. A zeneszerzők triószonátákat írtak, amelyek két magas hangszerre (pl. két hegedűre) és continuo kíséretre (általában csembalóra és csellóra) készültek. Arcangelo Corelli és Johann Sebastian Bach sok triószonátát írt.

Joseph Haydn sok vonósnégyest írt. Ő tette népszerűvé ezt a kombinációt. Mozart és Beethoven is írt néhány nagyszerű vonósnégyest. Az utóbbiakat, amelyeket Beethoven írt, nagyon nehéz játszani és megérteni, de olyan 19. századi zeneszerzőket, mint Schubert, Schumann, Mendelssohn és Brahms inspiráltak. A huszadik században a legjobb vonósnégyeseket Bartók és Sosztakovics írta.

Kamarazenélés

Nagyon szórakoztató kamarazenét játszani, mert minden játékos egyéniség. Olyan, mintha zenében beszélgetnénk. Nincs karmester, ezért minden zenésznek figyelmesen kell hallgatnia a többiekre, és meg kell tanulnia kis csapatként együtt játszani. A zenészek saját játékukat is jobban hallják, mint egy zenekarban. Néhány élő zeneszerző sok zenét írt fiatal, még nem túl fejlett játékosoknak. Mozart néhány korábbi vonósnégyese nem túl nehéz, és kiváló bevezetés a kamarazenélésbe.