kísérőzene

A kísérőzene olyan zene, amelyet egy színdarabhoz írtak. Nem olyan, mint az opera, ahol általában végig zene van. A kísérőzenét a jelenetek között vagy a darab különösen fontos pillanataiban, illetve a színészek által énekelt dalokhoz használják. Azért hívják "mellékesnek", mert a zene nem olyan fontos, mint a darab.

A kísérőzenét már az ókori Görögországban is használták. A 16. és 17.században használták, különösen Shakespeare darabjaiban, amelyek szereplői gyakran énekelnek dalokat. Ebben az időben a kísérőzenét gyakrabban használták vígjátékokban, mint tragédiákban. A tragédiák fontos emberekről szóltak, akik országuk uralmával és háborúkkal voltak elfoglalva. A színdarabokban versben beszéltek, és túl nemesek voltak ahhoz, hogy énekeljenek. Az emberek úgy gondolták, hogy a vígjátékok alkalmasabbak a zene bevonására. A dalokat gyakran pásztorok, nimfák vagy bohócok szerepét játszó színészek énekelték.

A későbbi évszázadokban a zenét mindenféle komoly drámához használták. Néha nagy zenekarokat használtak. Sok híres zeneszerző írt olyan zenét, amelyet zenekar játszott a színdarabok alatt. Híres példa erre Felix Mendelssohn 1842-ben komponált kísérőzenéje Shakespeare "Szentivánéji álom" című művéhez. Más zeneszerzők olyan élő költőkkel dolgoztak együtt, mint Goethe és Schiller. Beethoven zenét írt Goethe Egmont című darabjához. Ez a zene nagyon szorosan kapcsolódik a történetben történtekhez: a nyitány a Hollandiát elnyomó spanyolok keménységét írja le, amelyről a darab szól. Schubert híres Rosamunde nyitánya a Die Zauberharfe (A varázshárfa) című darabhoz készült. Schumann Manfrédhoz írt zenéje más: ezt a darabot soha nem a színdarabbal együtt akarták előadni, csupán Schumann fantáziája ihlette. Sok más zeneszerző is írt kísérőzenét, például Sibelius (Maeterlinck Pelléas et Mélisande című darabjához) és Grieg (Ibsen Peer Gynt című darabjához).

Mindezeknél a példáknál a zene ma már általában koncerteken hangzik el, nem pedig az eredeti darab részeként. Legtöbbjüknek van nyitánya (a darab kezdete előtt játszott zene), és ezeket a nyitányokat gyakran külön adják elő, nagyon gyakran a koncertek elején.

A kísérőzenét a 20. században már nem használták annyira, pedig Brecht gyakran politikai propagandáról szóló darabjai újfajta könnyűzenét igényeltek. Brecht olyan zeneszerzőkkel dolgozott együtt, mint Weill és Eisler, akik megértették, hogy milyen üzenetet akar a darabjaiban. Az ő zenéjük Brecht darabjaihoz a kabarézenéhez hasonlít.

Manapság gyakran használnak elektronikus zenét színdarabokban.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a kísérőzene?


V: A kísérőzene olyan zene, amelyet egy színdarabhoz írtak. A jelenetek között vagy a darab különösen fontos pillanataiban, illetve a színészek által énekelt dalokhoz használják, és nem olyan fontos, mint maga a darab.

K: Mikor használták először a kísérőzenét?


V: A kísérőzenét már az ókori Görögországban is használták. A 16. és 17. században is népszerű volt, különösen Shakespeare darabjaiban.

K: Hogyan használták a kísérőzenét a vígjátékokban a tragédiákkal szemben?


V: A vígjátékokban gyakran gyakrabban használtak kísérőzenét, mint a tragédiákban. A tragédiák fontos emberekről szóltak, akik versben beszéltek, és túl nemesek voltak ahhoz, hogy énekeljenek, míg az emberek úgy gondolták, hogy a vígjátékok alkalmasabbak arra, hogy dalokat tartalmazzanak, amelyeket általában pásztorokat, nimfákat vagy bohócokat játszó színészek énekeltek.

K: Kik a híres kísérőzene-szerzők?


V: A kísérőzene néhány híres zeneszerzője: Felix Mendelssohn (a Szentivánéji álomhoz), Beethoven (Goethe Egmontjához), Schubert (a Die Zauberharfe-hoz), Schumann (a Manfredhez), Sibelius (Maeterlinck Pelléas et Mélisande-jához) és Grieg (Ibsen Peer Gyntjéhez).

K: Ma is komponálnak kísérőzenét?


V: Igen, bár a 20. században nem volt annyira elterjedt, mivel a politikai propagandadarabok újfajta könnyűzenét igényeltek. Olyan zeneszerzők, mint Weill és Eisler, ilyen kabaré jellegű kísérőzenét írtak Brecht darabjaihoz. Manapság gyakran használnak elektronikus zenét a színdarabokban a hagyományos zenekari darabok helyett.

K: A koncerteken jellemzően külön-külön adják elő ezeknek a műveknek a nyitányait?


V: Igen, sok nyitányt ezekből a művekből ma már külön-külön adnak elő koncerteken, nem pedig az eredeti kísérő darabjukkal együtt.

AlegsaOnline.com - 2020 / 2023 - License CC3