A bastide kifejezés a középkori, legtöbbször Dél-Franciaországban alapított, jól megtervezett települést jelöli. Eredetileg ezek a városok részben erődített jellegűek lehettek, de legfőbb sajátosságuk nem elsősorban a várfal, hanem a tudatosan kialakított, szabályozott városszerkezet. Többségüket a középkorban, a 13–14. század folyamán alapították, különösen a 1220-as évektől a 14. század közepéig, a dél-franciaországi politikai és gazdasági átalakulások idején (az albigensiai keresztes hadjárat lezárásától a százéves háború egyes szakaszaiig). Ma körülbelül 400 bastidát tartanak számon, főleg az egykori Gascogne, Languedoc és Midi vidékein.

Kialakulás és célok

A bastidákat sokszor uralkodók, helyi földesurak, püspökök vagy kolostorok alapították. Alapvető céljaik:

  • Gazdasági: piacok és adóbevételek szervezése, jobb kereskedelmi lehetőségek biztosítása;
  • Népességtelepítés: mezőgazdasági és kézműves lakosság vonzása kedvezményekkel és privilégiumokkal;
  • Közigazgatási és jogi rendezettség: egyértelmű telekhatárok, bérleti rendszerek és városi jogok rögzítése (bastide‑okmányok, charterek).

Tipikus jellemzők

A bastidákra több, egymással kombinálódó sajátosság jellemző:

  • Központi piac és tér: minden bastidának van egy jól meghatározott központi tere (place centrale), ahol a piactér és gyakran a városháza állt.
  • Rácsos, téglalap alaprajz: a település utcái rendszerint rendezett, téglalap- vagy hálószerű elrendezést követtek, egyenletes telekparcellákkal.
  • Árkádok a piacon: a piactér körüli házak földszintje gyakran árkádos, fedett árkádokkal a kereskedők számára.
  • Egységes telekméretek: a telkek (parcellák) hasonló méretűek voltak, ami könnyítette a telepítést és az adóztatást.
  • Védelmi elhelyezkedés: sok bastide könnyen védhető helyen épült — például egy domb tetején, gerincen vagy a környező síkságon stratégiai pontnál —, ugyanakkor számos bastide eredetileg nem rendelkezett fallal, és csak később erődítették őket.

Építészeti és társadalmi vonások

A lakóházak és középületek anyaga és formája régiónként eltérő: találunk favázas, kőből épült és homlokzatukban boltíves megoldásokat is. A bastide-ok jogilag gyakran különleges privilégiumokkal rendelkeztek (adómentesség egy ideig, piaci jogok), és saját közösségi szervezettel, helyi bíróval vagy tanácssal működtek.

Példák és félreértések

A bastide-ok közé gyakran sorolták a legismertebb dél‑francia középkori településeket. Például a Carcassonne híres középkori vára és fallal körülvett óvárosa, bár erődített központja nem tipikus bastide‑alapítás, sokan a régió ismert középkori települései közé sorolják. Másrészt Andorra la Vella nem tekinthető tipikus bastidének; a bastide‑fogalom elsősorban a francia királyság és dél‑francia vidékeihez kapcsolódó, a 13–14. században tudatosan alapított városokra vonatkozik.

Összefoglalva: a bastide egy tervezett, gyakran részben erődített középkori várostípus, amely a dél‑francia táj karakteres városképét formálta. A jellegzetes központi tér, az egyenletes parcellarendszer és a szabályozott utcahálózat a bastide‑ok legfontosabb örökségei, melyek ma is jól láthatók sok település szerkezetében.