Bastide

A bastide egy erődített város. Főleg Dél-Franciaországban épültek a középkorban. A legtöbb bástyát 1229 és 1373 között építették, az albigensiai keresztes hadjárat és a százéves háború között. Ma körülbelül 400 bastidát tartanak számon. Mindegyiknek van egy központi tere és téglalap alakú utcai elrendezése. A piactéren a házak árkádosok. Általában könnyen védhető helyeken épültek, például egy domb tetején vagy síkságon.

A ma jól ismert bastidák Carcassonne és Andorra la Vella.

A bástyák olyan városok, amelyeket egy árkádos főtér jellemez. Ez Monpazier városában, Dordogne-ban található.Zoom
A bástyák olyan városok, amelyeket egy árkádos főtér jellemez. Ez Monpazier városában, Dordogne-ban található.

Áttekintés

A bástyák középkori városok. Létezik egy alapító okirat (az indításukról szóló törvény). Gyakran írnak róluk történelmi dokumentumokat. Néhányszor tervezett városok, és általában csak egy építész (vagy egy úr) tervezi őket. Gyakran ott épültek, ahol már volt egy falu, vagy egy történelmi jelentőségű helyen. Néha ott is épültek, ahol az emberek sokat vásároltak és adtak el dolgokat (például ahol kereskedelmi útvonalak keresztezték egymást).

A párizsi szerződést (1229) néha úgy tekintik, mint az alapító okiratot, amely lehetővé tette a modern városok és bástyák építését. Maga a szerződés vetett véget az albigens keresztes hadjáratnak. Az egyik első épített basztidák egyike Montauban volt. Montauban 1144-ben vált várossá. Egyesek azonban az 1133-ban alapított Mont-de-Marsant is fellegvárnak tekintik.

Cél

A legtöbb kastélyt vidéken építették. Alapvetően a helyi kereskedelem (általában a mezőgazdaság) igényeit szolgálták. Néhányat közülük olyan helyeken építettek, amelyeket nagyon könnyű volt megvédeni. Másokat ott építettek, ahol meg lehetett védeni őket, de a legtöbb bástyát egyszerűen ott építették, ahol szükség volt rájuk. Az az időszak, amikor épültek, békés volt a térségben.

Bastides építői

Bastidákat olyan emberek építettek, akik magas társadalmi státusszal rendelkeztek, mint például:

  • Toulouse grófjai, VII. Raymond és Poitiers-i Alfonz.
  • Franciaország királyai, IX. Lajos, III. és IV. Fülöp.
  • Anglia királyai, I. Edward, II. Edward és III. Edward.
  • Magas rangú seneschalok, Doat Alaman, Eustache of Beaumarchès és Jean of Grailly. Mindezt uruk nevében tették.
  • Helyi urak, nevezetesen Foix, Comminges és Astarac grófok.
  • Vallási hatóságok, például kolostorok és apátságok.

Szerkezeti elemek

Központi tér

Minden bástya fő jellemzője egy központi, nyitott tér vagy tér. Ezt használták piacokra, de politikai és társadalmi összejövetelekre is. Egy tipikus tér (amely valószínűleg más bastidák mintájául szolgált) Montaubanban található.

Általában csak egy négyzet van. Saint-Lys és Albias különbözik, mert ott két tér van, egy a piacnak és egy a templomnak.

A tér a város negyedekre való felosztására is szolgál. Általában a forgalmat lebonyolító főutcán (tengelyen) kívül fekszik. Háromféle elrendezés lehetséges:

  • teljesen zárva: A tér nem érint egyetlen utcát sem. Ezek nagyon ritkák; Tournay-ban van egy példa, amelynek mérete 70 méter (230 láb) x 72 méter (236 láb)).
  • egytengelyes: Ezek a bastide egytengelyes kialakítása miatt következnek be. Minden út egy irányban fut és párhuzamos. Itt-ott az utak közé sikátorok vágódnak. A tér két út között helyezkedik el. Ezek a terek általában 50 m (164 láb) és 55 m (180 láb) között vannak mindkét oldalon.
  • rácsos elrendezés; általában a montaubani négyzet alapján.

Általában a falu leglaposabb helyét használták térnek.

Templom

Nagyon ritka esetektől eltekintve a templom nem a központi téren állt. Általában egy szögben állt, és átlósan nézett a térre. A ritka kivételek egyike Villefranche-de-Rouergue.

Házak

Egyértelmű szabályok voltak arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetett házakat építeni a bástyában. A házak homlokzatának - a homlokzatoknak - egy vonalban kellett állniuk. A házak között is kellett lennie egy kis térnek. A különböző telkek mind egyformák voltak, a 8 m x 24 m (79 m) volt az általános méret. A telkek száma korlátozott volt. Ez 10 és több ezer között változott (Grenade-sur-Garonne-ban 3000).

Streets

Az utcák általában 6 m - 10 m (33 m) szélesek voltak, így egy szekér is áthaladt rajtuk. A házak homlokzata mellett futottak. Az utcák között sikátorok futnak, ezek általában csak 5 m (16 láb) - 6 m (20 láb) szélesek. Néha csak 2 m (7 láb) - 2,5 m (8 láb) szélesek. Egy falucska általában egy és nyolc utca között volt.

Városi falak

Amikor a bástyákat alapították, a legtöbbnek nem voltak városfalai vagy erődítményei. Ez azért volt így, mert a történelem békés korszaka volt. Ilyen dolgokat később építettek hozzá. Ez vagy különadóval történt, vagy olyan törvénnyel, amely előírta, hogy a város lakosai segítsenek a falak építésében. Jó példa erre Libourne. Tíz évvel a város alapítása után a lakosság pénzt kért a városfalak építéséhez. Miután megkapták a pénzt, inkább arra költötték, hogy szebbé tegyék a városukat, mint arra, hogy falakat építsenek.

A százéves háború kezdetén sok olyan bástyát, amelynek nem volt városfala, leromboltak. A többiek közül néhányan gyorsan kőfalakat építettek, hogy megvédjék a várost.

Egy tipikus tér egy bástya tetején.Zoom
Egy tipikus tér egy bástya tetején.

Egy falu alaprajza

A bastidáknak különböző alaprajzai vannak. Gyakran minden egyes elrendezéstípushoz tartozott egy olyan bástya, amely példaként szolgált más bástyák számára. A leggyakoribb alaprajz két egymásra merőleges utcából indult ki. A két eredeti utcával párhuzamosan új utcákat alakítottak ki. Ez általában téglalap alakú rácsos elrendezést eredményezett.

Strukturálatlan falucska

Úgy tűnik, hogy nem volt terv, amikor ezeket a fattyúházakat építették. Ennek a következő okai lehettek:

  • Olyan helyen épültek, ahol már volt egy falu vagy egy falu, és a bástyának lehetővé kellett tennie az épületek elhelyezését.
  • Nagyon kevés ember élt a falucskában (ami azt jelenti, hogy a falu oka megbukott).
  • Az uraknak, akik építették őket, alig vagy egyáltalán nem volt felhatalmazásuk arra, hogy elképzeléseiket a gyakorlatban is megvalósítsák.

Ilyen falu például a La Bastide-de-Bousignac.

Kör alakú bástya

A bástya kör alakú elrendezése nagyon ritka volt. Az egyetlen fennmaradt példa Fourcès-ben található.

Beépített típus

A bástyákat egy meglévő kis falu vagy falucska köré építették. Már volt ott egy templom vagy egy kis házcsoport. Amikor új házakat építettek, azokat az eredeti épületek köré építették.

Egytengelyes kialakítás

A két kaput egy főutca köti össze. Ez alkotja azt a tengelyt, amely köré a kastély épült. Ezek meglehetősen gyakoriak, a bastidák mintegy 30-40%-a használja ezt a kialakítást. Nagyon gyakran sík területen találhatók. A teret gyakran úgy alakítják ki, hogy a főutcát megnövelik. Nagyon gyakran vannak a főutcára merőlegesen futó sikátorok. Ez az elrendezés nagyon könnyen megváltoztatható, hogy illeszkedjen a helyi tájhoz.

Az egytengelyes kastélyra példa Gimont. Gimont 1000 méter hosszú, és csak 300 méter széles. Néha van egy másik utca, amely a főtengellyel párhuzamosan fut. A városi teret a két utca között alakítják ki.

Két tengelyes kialakítás

Két főutca, tengely van, amelyek merőlegesek egymásra (derékszöget zárnak be). Minden más utca derékszögben, vagy párhuzamosan fut a két főutca egyikével. A városi tér nagyon gyakran a központban, vagy nagyon közel a központhoz van. Az egész város téglalap, négyzet, hatszög vagy ovális alakú. Ez az alaprajz volt a bastide-mozgalom fénykorában használt terv.

Egy fattyúház készítése

Néhány lépés szükséges egy új bastide elkészítéséhez, ezek a következők:

  • A hely kiválasztása, ahol az alapzat megépíthető.
  • A név kiválasztása; különböző lehetőségek vannak:
    1. Az állampolgársággal járó kiváltságokról való mesélés: Villefranche, La Bastide.
    2. Az építési helyről árulkodik; Monségur vagy Montastruc arról árulkodik, hogy a helyet könnyű volt megvédeni, vagy kellemes volt ott élni.
    3. A név olyan külföldi városokról árulkodik, amelyeket az úr meglátogatott, amikor külföldre ment, például keresztes hadjáratra vagy háborúba: Pavie, Fleurance (Firenze), Grenade, Cordes (Cordoba), Tournay (Tournai, Flandriában ), de Bruges (Bruges, szintén Flandriában) és Gan (Gent, Belgiumban) is.
    4. Az alapító nemes neve, például Libourne-t Leyburnról nevezték el.
    5. A király tekintélye: Montréal (jelentése: a király hegye).
  • A földet birtokló és a várost (társ)alapító nemesek között szerződés jön létre.
  • Megrajzolják, hogyan kellene kinéznie a városnak.

Ha mindezek a lépések megtörténtek, a fattyúházat még nem alapították meg. A következő lépés az, hogy vonzzuk az embereket, hogy az új városba költözzenek. Ez a vámok chartájának elkészítésével történik. Ez a Charta nem annyira a szokásokról szól, hanem inkább arról, hogy az ott élők (a polgárok) milyen kiváltságokat kapnak. Ezek a kiváltságok többfélék lehetnek:

  • Adók alapján: A városban élőknek kevesebb adót kell fizetniük.
  • Adott jogállás alapján.
  • A tiszteletbeli nevek alapján.

Bastides olyan embereket akart vonzani, akiknek ott kellene élniük. Ezért egyenlőséget kínáltak azoknak, akik oda jöttek élni. Úgy állították be, mintha a polgárok egyenlő jogokkal rendelkeznének, és szabadok lennének.

A bastidák jogi alapjai

A társadalmi rendszer a középkorban nagyon is kötött és változatlan volt. A középkor jogrendszere arra épült, hogy a társadalom nem változott. Mindenkinek megvolt a helye a rendszerben, és ott is maradt. A fattyúházat építő urak nem akarták megváltoztatni a társadalmi rendszert. Mindössze apró helyi fejlesztéseket akartak. Általában a földet, ahol a falu épült, nem fejlesztették. A földet birtokló urak nem sok pénzt kerestek belőle. Azért építették a fattyúvárost, mert azt remélték, hogy több hasznot tudnak majd húzni a földből.

Ezen okok miatt a már társadalmi státusszal rendelkezők (jobbágyok, nemesek és papok) nem telepedhettek le a falucskában. Néhány szegény nemes a földjét a városnak adta, és kereskedői pályára lépett, mert így több pénzt tudott keresni, mint korábban.

A városban élő emberek szabadnak tűntek, de ennek a szabadságnak voltak korlátai:

  • Amikor a városba érkeztek, egyenlő esélyük volt arra, hogy ott élhessenek, és hogy polgárrá váljanak (nem minden fattyúvárosban élő ember volt polgár).
  • Papíron minden polgárnak egyenlő jogai és kötelességei voltak.

A férfiak és nők nem rendelkeztek egyenlő jogokkal. A nők gyakran szerepelnek a Chartában, és rendelkeznek bizonyos jogokkal:

  • A legtöbb fattyúhadban a férjeknek nem volt joguk megütni a feleségüket.
  • A hozományra vonatkozóan különleges szabályok vannak érvényben. Néha még a férfiaknak is fizetniük kell.

A leprásokat általában nem szívesen látták a városban. Egyes bastidák külön helyeken kezelték őket, de általában ki voltak zárva a társadalmi életből. Különleges jelvényt kellett viselniük, hogy jelezzék, hogy betegek, és nem kerülhettek a normális emberek közelébe.

Egy másik embercsoport, amelyet általában nem láttak szívesen, a zsidók voltak. Kezdetben nem volt probléma, de később a zsidókat üldözték. IV. Fülöp francia király 1306-ban nem engedte, hogy zsidók éljenek Franciaországban. Elkobozta a holmijukat és eladta őket.

Charta

Monflanquin vámjogi chartája

Ez a Monflanquin vámjogi chartája. Ezt 1256-ban írták.

(A számok a könnyebb olvashatóság érdekében kerültek beillesztésre. ) (A linkek a könnyebb érthetőség érdekében kerültek beillesztésre.)

Alfonz, üdvözöllek téged, aki ezt a levelet olvasod. Tájékoztatlak, hogy a következő szabadságjogokat és szokásokat adtuk Agen egyházmegyében lévő Monflanquin nevű falu lakosainak.

  1. Tudd meg, hogy tőlünk vagy utódainktól nem kapsz ebben a városban sem Quête-t, sem Taille-t, sem droit de gîte-t. Továbbá, nem szedtek semmilyen támogatást, hacsak a lakosok nem akarják.
  2. Városunk jelenlegi lakói és azok, akik itt fognak élni, eladhatják, elajándékozhatják vagy továbbadhatják minden ingó és ingatlan vagyonukat annak, akinek akarják. Ingatlantulajdonukat azonban nem adhatják egyháznak, kolostornak vagy katonai rendnek, kivéve, ha tiszteletben tartják azon földesurak jogát, akiktől hűbérbirtokot birtokolnak.
  3. Az említett város polgárai szabadon adhatják férjhez lányaikat, akinek akarják. Fiaikat az egyházi rendbe léptethetik elő.
  4. A város egyetlen lakosát sem tartóztatjuk le. Nem fogjuk bántani őket. Nem vesszük el a vagyonát, ha megígérte, hogy nem szegett meg semmilyen törvényt. Nem tartozik ide a gyilkosság, a halálos áldás és egyebek. Ezekben az esetekben a vagyonát átadjuk nekünk.
  5. Ha kérés vagy panasz érkezik, képviselőnk nem kérheti a város egyetlen lakosát sem, hogy a városon kívül tanúskodjon olyan eseményekről, amelyek a városon belül történtek. Kivételt képez ez alól, ha a lakosok kérésére.
  6. Ha e város lakója végrendelet nélkül, gyermek nélkül hal meg, és ha senki más nem jön az örökségért, képviselőink két embert választanak, akik őrzik a javakat. Ők egy évig és egy napig őrzik majd. Ha valaki, aki ennyi időn belül jogosan igényt tart az örökségre, az összes javakat neki adjuk. Ami a más földesurak tulajdonát képező ingatlanokat illeti, azokat visszaadjuk nekik. Mégpedig azután, hogy az Ageni egyházmegye szokásai szerint az elhunyt személy adósságait kifizették. Ez akkor történik, ha a tartozás az év folyamán egyértelműen megállapítható.
  7. A város lakói által hiteles tanúval írt végrendeletek érvényesek. Ez akkor is így van, ha nem a törvény által előírt összes szabály betartásával készültek. Az egyetlen feltétel, hogy a gyermekek megkapják azt a részt, amely jogosan őket illeti. Ennek igazolására lehetőség szerint a helyi papot vagy más klérust kell felkérni.
  8. Aki ebben a városban él, annak nem kell párbajban vagy egykezes harcban bizonyítania ártatlanságát, ha megvádolják. Ha megtagadja a harcot, nem tekintik bűnösnek. Az, aki megvádolja, bíróság előtt teheti ezt meg. Használhat tanúkat, vagy bármilyen más jó módot erre a célra, a jogi formákat követve.
  9. A város lakosai bérbe vagy ajándékba adhatnak vagy fogadhatnak el árut bármely más személytől, aki ingatlanát eladni, bérbe adni vagy ajándékozni kívánja. Ez nem vonatkozik a hűbérbirtokokra, az allodiális földekre és a katonai használatra szánt területekre. Ezeket nem lehet megvásárolni vagy elfogadni anélkül, hogy a lakosok, vagy azok utódai beleegyeznének a kereskedelembe.
  10. Minden 16 láb széles és 48 láb hosszú telekért csak 6 dénárt fizetünk, Ste Foy ünnepén. Akkor is lesz ez az adó, ha a tulajdonos változik. Ha a földterületet eladják, az eladó eladási árának 1/12-ét kapjuk meg adóként. Ha ezeket az adókat nem fizetjük be egy bizonyos időpontig, akkor 6 szolit kapunk, az esedékes adón felül.
  11. Mi vagy képviselőink pénzbírságot állapítunk meg a gyújtogatásért vagy más, a városon belül elkövetett bűncselekményekért. Ezeket a bírságokat az Ageni egyházmegye szokásai szerint állapítjuk meg.
  12. Amikor városunk képviselői megkezdik a munkájukat, meg kell ígérniük, hogy a lehető legjobban fognak cselekedni. Azt is megígérik, hogy tiszteletben tartják a város törvényeit és szokásait.
  13. A város konzuljai minden évben, Nagyboldogasszony napján cserélődnek. Mi vagy képviselőnk 6 katolikus konzultust fog választani ezen a napon. Őket a város lakói közül választják majd ki. Azokat fogjuk kiválasztani, akik a legbecsületesebbnek tűnnek, és akik a legjobban megfelelnek a közösség és a mi igényeinknek. Ezek a konzulok megígérik majd előttünk és képviselőink előtt, hogy jól szolgálnak minket, megtartják jogainkat, kormányozzák a népet, és olyan konzulok lesznek, amilyen jól csak tudnak. Ezek a konzulok senkitől sem kapnak semmilyen díjazást azért, amit tesznek, csak azért, mert konzulok. A közösség cserébe megígéri, hogy segíteni fogja ezeket a konzulokat, és mindenben követni fogja őket. Szuverenitásunkat ezek az intézkedések nem fogják érinteni. A konzuloknak joguk lesz az utcák, sikátorok, szökőkutak és hidak javítására. A közösség által megválasztott 24 fős konzulátussal együtt a pénzt a polgároktól fogják beszedni, hogy ezeket a munkálatokat elvégezzék. Emellett pénzt gyűjthetnek a nép általános hasznát szolgáló munkálatokra is.
  14. Mindazokat, akik a közutakat és a sikátorokat emberi ürülékkel szemetelik, képviselőnk vagy a konzulok megbüntetik.
  15. Minden ember, akinek a városban tulajdona vagy jövedelme van,ugyanúgy hozzájárul a város fenntartásához, mint a városok lakói. Ez az utódaira is vonatkozik. Ha megtagadja, képviselőnk a konzulok kérésére lefoglalhatja a vagyonát. A klerikusok és más kiváltságosok ugyanezt teszik majd azokért a javakért, amelyeket nem örökségből szereztek. Nekik nincs ilyen kötelezettségük az általuk örökölt javakkal kapcsolatban. Ők tiszta szívük és jóakaratuk miatt járulhatnak hozzá.
  16. A városon kívülről származó, a városba eladás céljából behozott árucikkeket csak akkor lehet a piactéren értékesíteni, ha fél mérföldnél messzebbről érkeztek. Aki ezt a szabályt nem tartja be, pénzbírsággal büntetendő. A vevőnek és az eladónak egyaránt 2 sous-t kell fizetnie a jogi költségekért. A külföldieknek, akik nem ismerik ezt a szokást, nem kell fizetniük.
  17. Aki ököllel, kézzel vagy lábbal megver vagy bántalmaz egy lakost, az fizessen 5 sol-t a perköltségre, ha az ügyet bíróság elé állították, és nem folyt vér. Kötelesek továbbá a sértettet ésszerű állapotba hozni. Ha, vér folyt, a támadónak 20 sol perköltséget kell fizetnie, ha az ügyet bíróság elé vitték. Ha máglyát, ütőt, követ, téglát használt, a díj 20 sol, ha nem folyt vér. Ha volt vér, és az ügyet bíróság elé vitték, az illeték 60 szol. Ezen kívül az áldozat kártérítést kap.
  18. Ha valaki gyilkosságot követett el, és bűnösnek ítélték az áldozat halálában, ha az emberölésnek tekinthető, akkor bíróságunk ítélete alapján megbüntetik, és vagyona az adósságai kifizetése után ránk száll.
  19. Aki sértegetést, szemrehányást vagy más érzéseit sértő beszédet intéz valakihez, két és fél sol pénzbírsággal sújtják, ha az ügyet bíróság elé viszik. Emellett jóvátételt is kell fizetnie az áldozatnak. Aki ezt a képviselőnk vagy a bíróság előtt teszi, 5 sol-t fizet.
  20. Aki megsérti a tilalmunkat, vagy aki garanciát rejteget, 30 sol perköltséggel büntetjük.
  21. Aki ellopja egy nemes jogát, 10 sol pénzbüntetést kap.
  22. Felnőttek, férfiak és nők, akár tetten érték őket, és a jóhiszemű emberek feljelentést tettek ellenük, akár a bíróság előtt beismerték, fejenként 100 szol perköltséget kell fizetniük. Alternatívaként választhatnak, hogy meztelenül futnak végig a városon.
  23. Aki rossz szándékkal kést vagy kardot ránt egy másik személy ellen, 10 sol igazságszolgáltatási díjat fizet. A megtámadottat is meg fogják javítani.
  24. Ha valaki éjjel vagy nappal ellop egy tárgyat, amely legfeljebb 2 szolt ér, vagy annál kevesebbet, a tárgyat a nyakába akasztva végig kell futnia a városon. Emellett 5 sol bírságot kell fizetnie, és a tárgyat vissza kell adnia a tulajdonosának. Ez nem vonatkozik a gyümölcsökre. Ha a tárgy 5 solnál többet ér, és ez az első szabálysértés, az illető 60 sol pénzbírságot kap. Ha már lopott, akkor a bíróságunk fog ítélkezni felette. Ha az elkövetőt lopásért felakasztották, és ha a tulajdonának értéke ezt megengedi, 10 fontot kapunk a perköltségekre. Ezt azután, hogy az adósságait kifizette. A többit örökségként kapja.
  25. Aki napközben behatol más kertjébe, szőlőjébe vagy rétjére, és 12 dénár vagy annál kisebb értékű gyümölcsöt, szénát, füvet vagy fát lop el, 2 és fél szol bírsággal büntetendő. Ezt a város konzuljainak kell megfizetnie. Ezt a pénzt a város szükségleteire és javításokra fogják fordítani. Ha az áru nagyobb értékű lenne, a bírság 10 szol lesz. Aki éjjel behatol és gyümölcsöt, szénát vagy szalmát visz el, az fizessen nekünk 30 szolt, a kárt pedig javítsa meg a tulajdonosnak.
  26. Ha egy darab marha, tehén vagy ökör bemegy más kertjébe, szőlőjébe vagy rétjére, a tulajdonos 6 dénárt fizet a konzuloknak. Egy disznóért három dénárt, két kecske esetében egy dénárt. Ez nem tartalmazza a kert, a szőlő vagy a rét tulajdonosának fizetendő jóvátételt.
  27. A hamis súlyt vagy mértéket használók 60 sol-t fizetnek, ha a szabálysértés bizonyítható.
  28. Tartozásra, egyezményre vagy szerződésre vonatkozó panasz esetén, és ha az első napon bejelentik, akkor semmit sem fizetnek nekünk, ha az adós ezt per nélkül elismeri. De az ezt követő kilenc napban képviselőnknek mindent vissza kell fizetnie a hitelezőnek, különben az adósnak két és fél sol bírságot kell fizetnie az igazságszolgáltatáshoz való jogáért.
  29. Egy normális panasz esetén, ha valaki több időt kér, akkor fizet nekünk, öt szolt az igazságszolgáltatáshoz való jogért, miután az ítélet kihirdetésre került.
  30. Ha valaki valamit rosszul csinál, és a képviselő még aznap szól neki, akkor két és fél sol bírságot kell fizetnie. A bírság az igazságszolgáltatás jogaira és az ellenzéknek szükséges jogi költségekre lesz.
  31. Képviselőnk nem kaphatja meg az igazságszolgáltatás pénzét, amíg a per le nem zárul, és az egyik fél nem nyer.
  32. A házakkal kapcsolatos perekre az ítélet után öt szolt kapunk.
  33. Minden olyan panasz esetén, amelyet per követ, ha nincs elég bizonyíték, a panaszosnak öt sol bírságot kell fizetnie nekünk. A bírság az igazságszolgáltatás jogait és az ellenzéknek szükséges jogi költségeket fedezi.
  34. A piacnak csütörtökön kell lennie. Ha egy bikát, egy tehenet, egy disznót, egy évnél hosszabbat ad el egy külföldi, akkor egy dénárt fizet nekünk a droit de leude-ért. Egy szamár, egy szamárhölgy, egy , egy egyévesnél idősebb öszvér esetében az eladónak két dénárt kell adnia nekünk a droit de leude-ért. Ezen életkor alatt nem kell fizetnie semmit. Egy anyajuhért, egy kosért, egy kecskéért egy obolát kell fizetnie. Egy saumée (4 sesters) búzáért egy dénárt kell fizetnie. Egy sesterért egy dénárt kell fizetnie. Egy hémine-ért egy obole-t fizet. Ezek a díjak a droit de leude és a mérésért járnak. Egy láda után nem szedünk semmit. Az üvegcsiszoló (aki üveget vág) egy dénárt vagy egy dénárral egyenértékű vágást fizet. Fémtárgyakból vagy gyapjúból készült saumée-ért az eladó két dénárt fizet. Cipőért, üstökért, tüzesdobozért, serpenyőért, trilláért, fazékért, késért, kaszáért, sózott halért és más alapvető dolgokért két dénárt fizet az idegen kereskedő. Egy sauméeés egy ember rakományáért egy dénárt fizet. Egy vázákból és edényekből álló saumée-ért egy dénárt. Egy férfi rakományáért szintén egy dénárt fizet.
  35. A kijelölt napokon vásárokat tartunk. Minden külföldi kereskedőnek be- és kilépési díjat kell fizetnie. A városban való tartózkodás jogáért is fizetni fognak, emberenként négy dénárt. A tárgyaiért egy dénárt. A megvásárolt, otthoni használatra szánt tárgyak után a vevőnek nem kell adót fizetnie.
  36. Minden lakosnak megengedték, hogy egy kemencét építsen a Faubourgjában. Minden kemencéért, akár eladásra szánt kenyér sütésére, akár a szomszédnak való ajándékozásra, tizenkét dénárt kapunk minden gyenge droits d'oublies-ért.
  37. A városi közjegyzők által elkövetett cselekmények ugyanolyan értékűek lesznek, mint bármely más közokirat.

Ezeket a szabadságjogokat és szokásokat minden egyes fenti cikkelyével együtt jóváhagyjuk, amíg a törvény ezt megengedi. Örök bizonyságul arra, amit teszünk, ezekre pecsétünket ráütjük. Kelt Vincennes-ben, júniusban, az Úr 1256. évében.

Későbbi fejlemények

Számos falu sikeres volt, és ma is létezik. Sok másik elbukott, és a lakosság nagy része elhagyta őket.

A bastidáknak három fejlődési vagy változási szakasza volt:

  1. Sok falu nem indult be, és eltűnt, mivel nem jöttek új emberek, hogy ott éljenek. Azok, amelyek megmaradtak, olyan gazdasági növekedést tapasztalnak, amely megváltoztatja Délkelet-Franciaország szerveződését.
  2. A százéves háború idején a megmaradt bastidák kénytelenek városfalakat építeni, hogy megvédjék magukat. Azok, amelyek nem tűnnek el a háború alatt a térképről. A háború befejezése után ismét virágzás kezdődik. A polgárság pozíciója megerősödik. Hosszú távú utakat építenek, és az ezen utak mentén fekvő bastidák hatalmas hasznot húznak belőle.
  3. A 19. és 20. században az emberek elhagyták a vidéket, hogy a városokba költözzenek. Ez idő alatt a bástyák újra próbára kerülnek, és némelyikük eltűnik.

Képek

·        

Carcassonne (középkori város és híd)

·        

Mirepoix árkádjai

·        

Cordes-sur-Ciel

·        

Egy másik Cordes sur Cielből

·        

Cordes sur Ciel belvárosa

·        

Árkádok Montaubanban

·        

Place Nationale (egykori piactér) Montaubanban

·        

Domme az égből nézve

Kapcsolódó oldalak

  • Bastides listája

Kérdések és válaszok

K: Mi az a bastide?


A: A bastide egy erődített város, amely főként Dél-Franciaországban épült a középkorban.

K: Mikor épült a legtöbb bastide?


V: A legtöbb bastidát 1229 és 1373 között építették, az albigensiai keresztes hadjárat és a százéves háború között.

K: Hány bastidát találunk ma?


V: Ma még körülbelül 400 bástya létezik.

K: Mi a közös a legtöbb bastidában?


V: A legtöbb bástyának van egy központi tere, téglalap alakú utcai elrendezése és árkádos házai a piactéren.

K: Hol helyezkedtek el általában ezek a városok?


V: A bástyák általában olyan helyeken épültek, amelyeket könnyű volt megvédeni, például egy domb tetején vagy síkságon.

K: Vannak-e ismert példák a fennmaradt bastidákra?



V: Igen, a bastidák két jól ismert fennmaradt példája Carcassonne és Andorra la Vella.

AlegsaOnline.com - 2020 / 2023 - License CC3