Lepra (Hansen-kór) – meghatározás, okok, tünetek és kezelés

Lepra (Hansen-kór) — tünetek, okok, diagnózis és korszerű kezelés: hogyan ismerhető fel, megelőzés és hatékony antibiotikum-terápia részletes, érthető útmutatója.

A lepra fertőző betegség. Nagyon régóta ismert. Ma leginkább Hansen-kórnak nevezik, nevét a baktérium felfedezőjéről, Gerhard Armauer Hansenről kapta. Egy baktérium, a Mycobacterium leprae okozza. A leprában szenvedő személyt leprásnak nevezik.

2004-ben az új fertőzések becsült száma körülbelül 400 000 volt.

A betegség elkapása nehéz, mivel hosszú időn keresztül szoros kapcsolatot kell létesíteni valakivel, aki már megfertőződött. Ráadásul úgy tűnik, hogy az emberek 95%-a természetes immunis rá.

A legtöbb leprás eset Indiában és más fejlődő országokban fordul elő. Az Egyesült Államokban már korábban is előfordult. A fejlett világban gyakorlatilag nincsenek lepraesetek. Ennek oka, hogy kiváló gyógyszerek állnak rendelkezésre, és az emberek rendszeresen szednek antibiotikumokat, amelyek elpusztítják a lepra baktériumokat.

Korábban a leprát az elkövetett bűnök isteni büntetésének tekintették.

A lepra tünetei a bőrön megjelenő szabálytalan foltok és foltok. Ezek vagy világosabb színűek, mint a környező bőr, vagy vöröses színűek. Ezeken a foltokon kihullik a szőr, és a beteg zsibbadtnak érzi őket. Az idegek csomókat képeznek ott. A betegség előrehaladtával az érintésérzet egyre kevésbé lesz érzékelhető (egészen addig, amíg a beteg teljesen zsibbadtnak nem érzi magát). Az úgynevezett leptómák és fekélyek felemésztik a bőrt, a húst és a szerveket a foltokon.

Az emberek általában nem a lepra, hanem a másodlagos fertőzések és betegségek miatt halnak meg.

Sok éven át volt egy lepratelep a Hawaii-szigeten, Molokai szigetén, Kalaupapa néven. Az Egyesült Államokból több tízezer beteg embert küldtek oda.

Okok és kórokozó

A lepra oka a Mycobacterium leprae nevű baktérium. Ez a kórokozó elsősorban a bőrt és a perifériás idegeket támadja meg. A baktérium lassan szaporodik, ezért a betegség tünetei sokszor csak évek múltán jelentkeznek.

Hogyan terjed?

• A fertőzés általában tartós, közeli érintkezés útján terjed, például hosszabb ideig egy háztartásban élő személytől származó légúti cseppekkel.
• A rövid idejű érintkezés ritkán okoz megbetegedést.
• Sokan veleszületetten vagy korai gyermekkorban védettek: a lakosság mintegy 95%-a természetes módon ellenállónak tűnik a fertőzéssel szemben.

Tünetek és jelek

A lepra tünetei eltérőek lehetnek attól függően, hogy a betegség milyen formájáról van szó. Gyakori jelek:

• Számos, szabálytalan alakú bőrfolt (hypopigmentált vagy vöröses), amelyeken csökken a hideg/meleg és érintés érzékelése.
• A foltokon a szőrzet kihullása.
• Az érintett idegek megvastagodása, fájdalom vagy zsibbadás az ujjakon, lábakon, arcon.
• Izomgyengeség, bénulás, érzékelési zavarok, ami fekélyekhez és deformitásokhoz vezethet (pl. kar, kéz, lábujjak károsodása).
• Súlyosabb esetekben szemproblémák és vakság, ha az arc idegei vagy szemkörnyéki szövetek érintettek.

Betegségformák (röviden)

A lepra spektruma a tuberkuloid (kevesebb baktérium, erősebb immunválasz) és a lepra vagy lepromatous (sok baktérium, gyengébb immunválasz) végpontjai között helyezkedik el. Köztes, úgynevezett borderline formák is előfordulnak. A pontos osztályozás segít a kezelés kiválasztásában.

Diagnózis

• A diagnózis elsősorban a jellegzetes bőrelváltozások és a csökkent érzés kimutatásán alapul.
• További vizsgálatok: bőrbiopszia, sclit-skin smear (baktériumkimutatás), PCR vizsgálat bizonyos laborokban.
• Az idegek és a károsodás mértékének megítéléséhez ideggyógyászati és szemészeti vizsgálat szükséges lehet.

Kezeés

A lepra ma hatékonyan gyógyítható. A kezelés alapja a WHO által ajánlott kombinált antibiotikum-terápia (több gyógyszerből álló több hónapos kezelés, az ún. multidrog terápia, MDT):

• Paucibacilláris (kevesebb baktérium): rövidebb, általában 6 hónapos kombináció (pl. rifampicin + dapsone).
• Multibacilláris (sok baktérium): hosszabb, általában 12 hónapos kombináció (pl. rifampicin + clofazimin + dapsone).

A kezelés baktériumölő hatású, megszünteti a fertőzőképességet és meggátolhatja a további idegi károsodást, ha időben kezdik meg.

További kezelési elemek:

• Az immunreakciók (lepra reakciók) kezelése: type 1 (reversal) reakciók és type 2 (erythema nodosum leprosum, ENL) kezelése kortikoszteroidokkal; ENL súlyos esetben thalidomiddal (szigorú terhességi ellenőrzés mellett) vagy clofaziminnal kezelhető.
• Fizikoterápia, izomerő megtartása és műtéti korrekciók (pl. ideg-dekompresszió, rekonstrukciós műtétek) a maradványkárosodások csökkentésére.
• Helyi sebkezelés és fertőzések elleni ellátás a fekélyek miatt.

Megelőzés

• Korai felismerés és azonnali MDT-kezelés a fertőzőképesség megszüntetésére.
• Közeli kontaktok vizsgálata és szükség esetén profilaktikus kezelés — egyes irányelvek szerint egy dózis rifampicin adható expozíciónak kitett személyeknek (kockázati csoportoknak).
• A BCG-oltás részben védelmet nyújthat a lepra ellen, de nem teljes körű megelőzés.
• Általános higiénia, jó lakáskörülmények és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés csökkenti a terjedés esélyét.

Prognózis

Időben elkezdett és megfelelően végrehajtott kezelés mellett a lepra gyógyítható, és a betegek nem maradnak fertőzők. Azonban a már kialakult idegi károsodás gyakran maradandó, ezért a korai felismerés és a korai terápia kiemelten fontos a rokkantság megelőzése érdekében.

Epidemiológia és jelenlegi helyzet

A lepra ma is jelen van főként a trópusi és szubtrópusi országokban, leginkább Indiában és más fejlődő országokban. A világban az új esetek száma az MDT bevezetése óta jelentősen csökkent: míg 2004-ben becslések szerint körülbelül 400 000 új fertőzés fordult elő, a későbbi években az újonnan bejelentett esetek száma tovább csökkent (például a WHO adatai szerint a modern időkben évente a néhány tízezertől néhány százezerig terjedő tartományban mozognak az új esetek országonként és évenként változva).

Történelem és társadalmi hatás

A lepra évszázadokig erős társadalmi stigmát okozott; sok kultúrában vallási vagy társadalmi kitaszítás övezte a betegeket. A történelmi elkülönítés egyik ismert példája a Molokai szigetén, Kalaupapa működő lepratelep volt, ahová sok embert száműztek.

Mit tehet a beteg vagy a hozzátartozó?

• Ha bőrelváltozást észlel és érzéscsökkenés is kíséri, forduljon orvoshoz, bőrgyógyászhoz vagy helyi egészségügyi központhoz.
• Ha diagnózis igazolódik, fontos a gyógyszeres terápia pontos, végigvitt betartása és a kísérő ellátások igénybevétele (fizikoterápia, szemészet stb.).
• Támogató, diszkrét környezet, információ és pszichoszociális támogatás segít a stigmatizáció csökkentésében.

Összefoglalva: a lepra ma orvosi szempontból jól kezelhető betegség. A korai felismerés és a megfelelő kombinált antibiotikum-kezelés kulcsfontosságú a gyógyulás és a maradandó károsodások elkerülése érdekében.

Kérdések és válaszok

K: Mi a tudományos neve a leprát okozó baktériumnak?

K: Ki fedezte fel ezt a baktériumot?

K: Hány új leprafertőzést becsültek 2004-ben?

K: Hogyan fertőződik meg az ember lepra?

K: Az emberek hány százaléka immunis a betegségre?

K: Hol fordul elő a legtöbb leprás eset?

K: Vannak-e ma már megbetegedések a fejlett országokban?

Keresés betűvel