A kard egy kézben tartott fegyver, amelyet elsősorban vágásra és/vagy szúrásra terveztek. Gyakran fémből készül, és két alapvető részből áll: a hosszú pengéből és a markolatból (fogantyúból). A markolatnál általában található valamilyen kézvédő, például keresztvas vagy kosár, továbbá a penge éle és hegye határozza meg, hogy a kard inkább vágásra, szúrásra vagy mindkettőre alkalmas-e. A pengék kialakítása, profilja és vastagsága nagyban befolyásolja a fegyver használhatóságát és hatékonyságát.

A kardok története több évezredre nyúlik vissza. A legrégebbi ismert fémkardokat az ókori Egyiptomban készítették bronzból a kovácsok i. e. 1150 körül; a bronzkori technikák később más kultúrákban is elterjedtek. A késő bronzkor és a vaskor folyamán a kardtípusok és gyártási eljárások változtak: a vas, majd az acél megjelenésével erősebb és tartósabb pengék készültek. A fegyverek fejlődése — különösen a lőfegyverek elterjedése — csökkentette a kard katonai jelentőségét, de a kardok továbbra is fontos szerepet töltöttek be a közelharcban, illetve az egyéni párbajokban. Az amerikai polgárháború és az azt követő korszakok során a hadseregekben a kardok használata visszaszorult; sok esetben ma már csak ünnepi, dísz- vagy szimbolikus célokra alkalmazzák őket, noha néhány hadsereg felszerelésében még előfordulnak szuronyokkal kiegészített változatok, amelyek hasonló szerepet töltenek be (szuronyokkal).

A kardok funkciója és formája nagyban változik a kultúrák és korok szerint. A középkori Európában például elterjedtek a kétélű lovagi kardok, a reneszánsz idején a rapír a párbajok és a civilek önvédelemének fontos eszköze lett, míg a keleti tradíciókban a japán katana a szamurájosztály jelképe és harceszköze. A tengerészeti és könnyű lovassági harcmodorhoz kapcsolódó típusok közé tartozik a szablya és a cutlass.

Típusok és jellemzők:

  • Kétélű kardok: általában egyenes pengével rendelkeznek, mindkét oldalukon élezettek; tipikus példa a középkori lovagi kard.
  • Egyélű kardok (szablya, katana): egy oldalon éles, gyakran ívelt penge, amely kiváló vágóhatást biztosít.
  • Rapír: keskeny, hegyes végű, elsősorban szúrásra használatos, főként reneszánsz kori és polgári párbajokban használt típus.
  • Hosszúkard / kétkezes kard: nagyobb méretű, kétkezes fogással használható fegyver, erős vágó- és ütéserővel.
  • Szablya: lovassági és könnyű harci célokra fejlesztett, gyakran ívelt és egyélű, gyors vágásra alkalmas.
  • Tengeri kardok (cutlass): rövidebb, strapabíró kialakítás, hajófedélzeti harcra optimalizálva.

Használat és technikák: A kardok alkalmazása nagyban függ a kortól és a harcmodortól. A polgári és katonai párbajok technikái eltérnek a tömegcsaták közelharcától. A modern korban a kardok sporteszközként is fontos szerepet kaptak: a sportvívás az olimpiai játékok sportja, amely három féle könnyű, speciálisan kialakított fegyvert használ (tőr, párbajtőr és szablya) szigorú pontozási szabályrendszerrel. A történelmi harcászatok és rekonstruált vívásformák (HEMA) a régi technikákat próbálják visszaadni vastagabb, tompított pengékkel és komolyabb védőfelszereléssel. Hasonlóképpen a japán kendo páncélozott kardvívás modern, versenyszerű változata, amelyet bambuszkardokkal, úgynevezett shinai-okkal gyakorolnak.

Anyagok és karbantartás: A kardok hagyományosan bronzból, vasból vagy acélból készültek. A kovácsolás, acélösszetétel és esetleges mintázott kovácsolás (pl. pattern welding) mind befolyásolja a penge rugalmasságát és szilárdságát. A modern reprodukcióknál és használati fegyvereknél fontos a rozsdamentesítés, olajozás és a hüvely (tok) megfelelő tárolása a korrózió megakadályozására. A penge élezése szakértelmet igényel: túl agresszív élezés törékennyé teheti a pengét, míg a nem megfelelő karbantartás tompítja a vágóhatást.

Kulturális és szimbolikus jelentés: A kard sok társadalomban a hatalom, a nemesség, a becsület és a harci készség szimbóluma. Ünnepi és ceremoniális szerepe ma is jelentős: díszkardok, avatások vagy katonai egyenruhák részeként jelenik meg, továbbá irodalmi és művészeti ábrázolások fontos motívuma.

Összefoglalva, a kard sokoldalú fegyver, amely történelmi és kulturális jelentősége mellett ma sport- és rekreációs célokra is használatos. Formái, anyagai és használati módjai a korok és kultúrák szerint jelentősen eltérnek, de közös bennük a penge és a markolat kombinációja, amely lehetővé teszi a vágást és/vagy a szúrást.