"A Csipkerózsika (franciául: La Belle au bois dormant) egy tündérmese. Több változata is létezik, köztük Charles Perrault "Csipkerózsika az erdőben" és a Grimm testvérek "Csipkerózsika" vagy "Kis Csipkerózsika" (németül: Dornröschen) című meséje. A történet egy hercegnőről szól, aki száz évre mély álomba merül, és egy hős herceg ébreszti fel.

Perrault változata először 1695-ben jelent meg egy kézzel írott és illusztrált kéziratban, a Lúdanyó meséi (franciául: Contes de ma mère l'oye) címmel, a Piroska, a Kékszakállú, a Csizmás Kandúr és a Gyémántok és varangyok mellett. Legközelebb a Mercure galant című újságban jelent meg 1696-ban. Átdolgozta, és 1697-ben Claude Barbin Párizsban kiadta a Histoires ou contes du temps passé (magyarul: Történetek vagy mesék a múlt időkből) című, Perrault nyolc meséjét tartalmazó gyűjteményben. A regényt különböző médiumokban adaptálták, többek között James Robinson Planché pantomimjátékában, balettben és Disney-animációs filmben.

Grimmék 1812-ben adták ki a saját változatukat a Gyermek- és házi mesékben (németül: Kinder- und Haus-Märchen).

Eredet és népmesei háttér

A Csipkerózsika mesefigurája és cselekménye régi európai népmesei motívumokra épül; a történetet nem egyetlen szerző találta ki, hanem több forrás és változat összefonódásából alakult ki. A mesét a Aarne–Thompson–Uther (= ATU) osztályozás szerint többnyire az 410. típus („Sleeping Beauty”, azaz „Alvó szép”) alá sorolják.

Korábbi párhuzamok közé sorolják a 17. századi olasz mesegyűjtemények történeteit is: például Giambattista Basile 1634-es gyűjteményében található motívumok (a Pentamerone egyes elbeszélései) hasonlóságot mutatnak a későbbi Perrault- és Grimm-változatokkal. Ezek az előzmények gyakran nyersebb és sokszor erősebb motívumokat tartalmaznak, amelyeket később a gyermekközönség számára lágyítottak vagy átírtak.

Főbb motívumok

  • Átkozódás vagy jóslat: egy sértett tündér/varázsló átkozata, amely szerint a hercegnő megszúrja ujját, és mély álomba merül vagy meghal.
  • Fonó/tű/spindle: a forgószélhez hasonló tárgy (orsó, tű, fonókerék) által okozott sérülés az átkozás kiváltó oka.
  • Száz év (vagy hosszú idő) alvás: a kastélyt és környékét tövisek, bozótok veszik körül, elzárva a külvilágtól.
  • Megváltó herceg: aki a kastélyt megtalálja és a hercegnőt felébreszti (a népszerű változatokban csókkal).
  • Kiegészítő epizódok: Perrault meséjében például a felébredés után van további cselekmény (az ogressz anya-in-law motívuma), amelyet a későbbi, elsősorban népmesés változatok gyakran kihagynak.

Perrault és Grimm: főbb különbségek

Charles Perrault (Charles Perrault) műveiben a mesék gyakran udvariasságot és erkölcsi tanulságokat hordoznak; Perrault La Belle au bois dormant változata 1697-ből tartalmaz egy hosszabb, udvari környezetbe illesztett történetet, és a mesét kiegészíti egy morális, befejező résszel (például az ogressz anya-in-law motívumával), amely a házasság és a társadalmi szerepek kérdését is érinti. Perrault változata irodalmi keretbe helyezi a történetet, és a korabeli ízlésnek megfelelően „finomítja” a népi elemeket.

Jakob és Wilhelm Grimm (a Grimm testvérek) 1812-es gyűjteményében található Dornröschen változat ezzel szemben rövidebb, egyszerűbb és népmesés jellegűbb; a hangsúly inkább a cselekményen és a mágikus elemeken van, és hiányzik a Perrault-féle hosszabb, erkölcsi befejezés. A Grimm-mese így közelebb áll a szájhagyományból származó verziók rövidebb, tömörebb formáihoz.

Értelmezések és kritikák

A mesét sokféleképpen értelmezték: pszichológiai, feminista és kulturális olvasatok is léteznek. Egyes értelmezések a mély alvást a lány társadalmi „passzívvá válásának” metaforájaként olvassák, mások a felnőtté válás, a szüzesség és házasság rítusának jelképeként értelmezik. Modern feminista kritikák gyakran élesen bírálják a passzív női szerepet, és számos kortárs adaptáció átdolgozza a hercegnő szerepét aktívabb, cselekvőképesebb figurává.

Főbb adaptációk és utóélet

  • James Robinson Planché pantomimját említettük már az eredeti szövegben; a 19. századi színpadi adaptációk jelentős szerepet játszottak a történet népszerűsítésében.
  • A balettben említett leghíresebb alkotás P. I. Csajkovszkij Alvó királykisasszony (The Sleeping Beauty) című balettje, amelyet 1890-ben mutattak be és Marius Petipa koreografálta; ez a változat a klasszikus balettrepertoár egyik alappillére.
  • A Disney-animációs film (1959) a mese legismertebb, családok számára készített változata, amelyből a gonosz tündér alakja is erősen beépült a populáris képzetekbe (a későbbi képregények és filmek, például a modern újraértelmezések, gyakran erre a figurára építenek).
  • 20–21. századi adaptációk között számos irodalmi, filmes és színpadi újraírás található: vannak, amelyek a gonoszfigurát (pl. Maleficent) új szemszögből mutatják be, és olyan művek is, amelyek a hercegnő cselekvési szabadságát és belső világát helyezik előtérbe.

Összegzés

A Csipkerózsika egyike azoknak a meséknek, amelyek irodalmi és népi hagyománnyal egyaránt rendelkeznek, és amelyek a századok során többször átíródtak, újraértelmeződtek és különböző művészeti formákban új életre keltek. Perrault és a Grimm testvérek változatai különböző hangsúlyokat tettek a történetre: Perrault udvarias, erkölcsi hangvételű, kiegészítő epizódokkal, míg a Grimm-testvérek tömörebb, népmesés formát közvetítenek. A történet motívumai (átok, orsó, hosszú alvás, megváltó herceg) az európai kultúrkör számos művészeti feldolgozásában felbukkannak, és napjainkig inspirálják a helyzetet újrarajzoló alkotókat.