Vaszlav Nyizsinszkij (Kijev, Ukrajna, 1890. március 12. - London, Anglia, 1950. április 8.) a 20. század elejének leghíresebb férfi balett-táncosa és jelentős koreográfusa volt. Lengyel családban született, szülei egyaránt táncosok voltak, és korán bevezették a színpadi életbe.

Nyizsinszkij kivételes technikájáról és színpadi jelenlétéről volt híres: képes volt világosan megjeleníteni a megformált szerep belső karakterét, és ritkaságnak számító módon férfiként is en pointe tudott táncolni. Legendás volt az a képessége, hogy látszólag a gravitációt meghazudtoló ugrásokat hajtott végre; mozgáskultúrája nagy hatást gyakorolt a korabeli és későbbi táncosokra. A balerina és koreográfus Bronislava Nijinska a nővére volt. Mindketten karrierjük jelentős részét a Mariinszkij Színház Imperial Balettjében kezdték, majd később Serge Diaghilev Balets Russes-ében dolgoztak.

Életpályája röviden

Nyizsinszkij a hivatalos balettszkolában, az Imperial Ballet Schoolban tanult, és korán feltűnt a szentpétervári színpadon. 1909-ben csatlakozott Diaghilev híres Ballets Russes társulatához, amely lehetőséget adott számára a külföldi bemutatkozásra és a nagyobb kísérletezésre. Táncosként és később koreográfusként is gyorsan ismertségre tett szert: kiemelkedő alakítást nyújtott többek között a Le Spectre de la Rose és Petrushka szerepeiben.

Koreográfusi munkássága és művészi újításai

Nyizsinszkij koreográfiái a klasszikus balett hagyományaihoz képest radikálisan újszerű megoldásokat tartalmaztak: elfordulás a passzív díszletként működő tánctól, a test síkszerű, stilizált használata, szögletes, torzított pozíciók, valamint archaikus, primitív mozdulatvilág megjelenítése. Legismertebb koreográfiái között szerepelnek:

  • L'Après-midi d'un faune (1912) — mesterien egyszerű, stilizált mozdulatokkal dolgozó darab, amely alapvetően változtatta meg a szereplő és a tér viszonyát;
  • Le Sacre du printemps (A tavaszkarnevál / The Rite of Spring, 1913) — Igor Stravinsky zenéjére készült provokatív, primitív energiájú mű, amelynek párizsi bemutatója botrányt váltott ki, és amelyet a 20. századi táncfordulat egyik mérföldkövének tartanak;
  • Jeux (1913) — finomabb, modern hangvételű darab, amelyben a koreográfia és a zene közti kapcsolat új típusú, hullámzó dinamika felé mozdult.

Koreográfiáiban gyakran alkalmazott természetes, nem idealizált testtartásokat, a forgásokat, futásokat és járás motívumait, ezzel is közelebb hozta a táncot a kortárs testkultúrákhoz és a modern művészet formanyelvéhez.

Személyes élet, betegsége és későbbi élete

1913-ban Nyizsinszkij feleségül vette Romola de Pulszky-t, ami megrendítette a kapcsolatát Diaghilev-vel és a Ballets Russes társulatával. Az első világháború és az azutáni politikai változások idején művészi pályája megszakadt, és a háborús évek után fokozatosan megjelentek súlyos pszichés tünetei. A háború utáni időszakban pszichiátriai diagnózis, többek között szkizofrénia miatt hosszú évekre kórházi és zárt intézeti kezelésre szorult. Felesége egész életében gondoskodott róla; Nyizsinszkij élete hátralévő részét részben visszavonultan, egészségügyi kezelés alatt töltötte, végül Londonban hunyt el 1950-ben.

Öröksége és hatása

Nyizsinszkij művészete és kísérletező szelleme mély hatást gyakorolt a 20. századi táncra és koreográfiára. Színpadi jelenléte, technikai újításai és a mozgásújszerűségre tett hangsúlya hozzájárult a modern balett és a kortárs tánc kialakulásához. Munkái — különösen az Après-midi és a Sacre — a mai napig tárgyai a tanulmányoknak és újraértelmezéseknek. Testvérének, Bronislava Nijinska-nak is fontos szerepe volt abban, hogy a család neve tovább éljen a táncművészetben.

Főbb szerepek és művek

  • Le Spectre de la Rose — híres „leap” és költői jelenet;
  • Petrushka — markáns karakterjáték;
  • L'Après-midi d'un faune (koreográfia és előadás, 1912);
  • Le Sacre du printemps (koreográfia és előadás, 1913);
  • Jeux (koreográfia, 1913).

Bár Nyizsinszkijról kevés mozgóképes felvétel maradt fenn, fotók, korabeli kritikák és naplójegyzések alapján alakult ki a róla alkotott legendás kép. Élete, alkotásai és tragédiája ma is fontos téma a tánctörténetben és a kultúrakutatásban.