Hegedű
A hegedű egy vonós hangszer, amely négy húrral rendelkezik, és vonóval játszanak rajta. A húrokat általában a G, D, A és E hangokra hangolják. A hegedűt a bal kulcscsont (a váll közelében) és az áll között tartják. A különböző hangokat a bal kézzel történő ujjrenddel (a húrok megnyomásával), míg a jobb kézzel történő vonókezeléssel lehet megszólaltatni. A gitárral ellentétben nincsenek bundok vagy más jelölések a fogólapon.
A hegedű a legkisebb és legmagasabb hangmagasságú vonós hangszer, amelyet általában a nyugati zenében használnak. A hegedűn játszó személyt hegedűművésznek nevezik. Azt a személyt, aki hegedűt készít vagy javít, lantművésznek nevezik.
A hegedű fontos szerepet játszik az európai és az arab zenében. Egyetlen más hangszer sem játszott ilyen fontos szerepet Európában. A modern hegedű körülbelül 400 éves. Hasonló vonós hangszerek már csaknem 1000 éve léteznek. Mire a 17. században elkezdtek kialakulni a modern zenekarok, a hegedű már majdnem teljesen kifejlődött. A legfontosabb zenekari hangszerré vált - valójában a zenekari hangszerek közel felét hegedűk teszik ki, amelyek két részre oszlanak: "első hegedűk" és "második hegedűk". Szinte minden zeneszerző írt hegedűre, akár szólóhangszerként, akár kamarazenében, akár zenekari zenében, akár népzenében, sőt még a jazzben is.
A hegedűt néha "hegedűnek" is nevezik. Aki ezen játszik, az "hegedűs". Még egy ige is létezik, a "hegedülni", ami azt jelenti, hogy "hegedülni". Ez a szó a hegedű beceneveként is használható. Akkor használják helyesen, ha népzenéről beszélünk.
Hegedű és vonó a tokjában
Történelem
A "violin" szó a "viol" szóval rokon. A hegedű nem közvetlenül a brácsának nevezett hangszerekből alakult ki. A hegedű szó a középlatin vitula szóból származik. Ez húros hangszert jelent. Ezt a szót tartják a germán "hegedű" szó forrásának is. A modern európai hegedű az idők során sok különböző vonóhúros hangszerből alakult át. Ezek a Közel-Keletről és a Bizánci Birodalomból kerültek ide. Valószínűleg az első hegedűkészítők háromféle jelenlegi hangszerből merítettek ötleteket. Ezek a 10. század óta használatos rebec, a reneszánsz hegedű és a lira da braccio. Ezeket a hangszereket az áll alatt tartották és vonózták.
A 17. században több hangszerkészítő család is létezett, akik nagyon jól értettek a hangszerek készítéséhez. A leghíresebb hegedűkészítők Stradivarius, Amati és Guarneri voltak. Néhány hangszer, amelyet ezek a fúvósok készítettek, még ma is itt van. Múzeumok őrzik őket szerte a világon. Ezek a létező legjobb hangszerek közé tartoznak. Az áruk meghaladhatja az egymillió dollárt is.
Egy Stradivari által készített hegedű
Építkezés
A hegedű legnagyobb része a fából készült test. Ez rezonanciadobozként működik. Ez teszi hangosabbá a rezgő húrok hangját. A hegedű számos részét a test részeiről nevezték el. Az elejét "hasnak" nevezik. A hátsó rész a "hát". Az oldalsó részek a "bordák". A húrok a "nyak" felső részének közelében haladnak lefelé a "fogólapon" és a "farokrészen". A húrok a fogólap vége és a farokrész között félúton a hídon keresztül haladnak. A híd nincs rögzítve a hegedűhöz. A húrok tartják a helyén. A húrok azért tartják a helyén, mert olyan szorosak. Ha a húrok teljesen meglazulnak, a híd nem marad rajta. A híd segít a húrok rezgéseit a hangszer testébe továbbítani. A test belsejében van egy "hangszóróoszlop". Ez egy kis fadarab. Úgy néz ki, mint egy kis ujj. A hasától a hátsó részig tart. A hangfalat is a húrok tartják a helyén. A has közepén két hosszú, ívelt lyuk van. Ezeket "f lyukaknak" nevezik. Ez az alakjuk miatt van. A húrok teteje a csapok köré van tekerve. A hegedűt a csapok elforgatásával lehet hangolni. A nyak legfelülső részét tekercsnek nevezik. A mai hegedűknek van álltartója is. Ez segít a hegedűt a játékos vállához szorítani. Válltámasz is használható. Ezek ma már habszivacsból készülnek. Speciális lábakkal rendelkeznek, amelyek a hegedűhöz rögzítik. Sok kezdő inkább szivacsot és gumiszalagot használ helyette.
A hegedű hangolásának megkönnyítése érdekében sokan hasznosnak találják a "finomhangoláshoz" szükséges "állítógombokat", amikor a húr csak kissé el van hangolva. Ezek az állítók a farokrészen lévő lyukakon keresztül mennek át. Megakadályozzák, hogy a húrok hangolás közben elcsússzanak.
A húrokat régebben bélből készítették. Ma már többnyire acélból vagy nejlonból készülnek. Az állítók csak bizonyos húrokkal használhatók. A hegedűtest eleje lucfenyőből készül. A test hátsó és oldalsó része juharból készül. A vonó többféle fából készülhet. Ilyen például a pernambuco. Egyes játékosok ma már szénszálból készült íjat használnak. A vonót lószőrrel húzzák fel (a lószőr a ló fejének hátuljáról, más néven sörényéből vagy a ló farkából származó szőr).
Játék
Évekig kell gyakorolni ahhoz, hogy valaki jó hegedűs legyen. Egy kezdő olyan darabokkal és/vagy gyakorlatokkal kezd, amelyek nem igényelnek pontos vagy bonyolult technikát a jobb vagy bal kézben. Néhány példa olyan darabokra, amelyek nem igényelnek nagy technikát: Twinkle Twinkle Little Star Mozarttól, Children's Song (egy német népdal) és Over the Rainbow. Ezen "egyszerű" dalok során a hegedűs fejleszti az összes többi technikához szükséges alapvető készségeket, mint például a megfelelő vonó- és hegedűtartás. Ahogy a zenész egyre nagyobb magabiztosságot és készséget szerez mind a bal, mind a jobb kézben, a darabok és gyakorlatok fokozatosan nehezebbé válnak. Szükség esetén olyan technikákat és készségeket is elsajátítanak, amelyek fokozzák játékukat. Vibrato, sima vonóváltások a jobb kézben és váltások.
A hegedűsnek meg kell tanulnia, hogy pontosan a megfelelő helyre tegye az ujjait, hogy a zene "dallamosan" szóljon. Ezt nevezik intonációnak. A zenész megtanulja a vibratót is. Ez az egyes hangok intonációját kissé megváltoztatja azáltal, hogy egy kicsit élesebbé (magasabbra), majd egy kicsit laposabbá (mélyebbre) teszi, egyfajta hullámzást produkálva. Ez sok zenei stílusban fontos a hangulat megteremtéséhez.
A pengetésen (pizzicato) kívül számos speciális effekt is van. Néhány ezek közül a glissando, a portamento és a harmóniák. Van még kettős megállás, akkordok és scordatura hangolás is.
A hegedű állva vagy ülve is játszható. Szólójáték közben a hegedűs általában állva játszik. Kamarazenéléskor vagy zenekarban a hegedűs ül, de ez nem volt mindig így. Ülő helyzetben a hegedűsnek esetleg be kell fordítania a jobb lábát, hogy az ne legyen a vonó útjában.
Zene
A 17. és 18. században a zeneszerzők sok zenét írtak szólóhegedűre. E zeneszerzők közül sokan Olaszországból származtak. Ők maguk is hegedűművészek voltak. Néhány ilyen hegedűművész: Corelli, Vitali, Vivaldi, Veracini, Geminiani, Locatelli és Tartini. Németországban Schmelzer és Biber nagyon virtuóz hegedűzenét írt. Később, a 18. század elején Bach és Händel számos remekművet írt hegedűre.
A klasszikus zenei korszakban a nagy zeneszerzők, Haydn, Mozart és Beethoven mindannyian írtak szólóműveket hegedűre. Emellett nagy mennyiségű kamarazenét is írtak, különösen vonósnégyeseket.
A romantikus korszakban számos virtuóz hegedűmű született. Ezek közé tartoznak Mendelssohn, Saint-Saëns, Brahms, Bruch, Wieniawski, Csajkovszkij és Dvořák hegedűversenyei. A 20. században számos virtuóz művet írtak. Ezek közé tartozik Elgar, Sibelius, Szymanowski, Bartók, Stravinsky, Berg, Prokofjev, Sosztakovics, Hindemith és Penderecki. A 19. században Niccolò Paganini volt a leghíresebb hegedűművész. Olyan hegedűzenét komponált és játszott, amely minden addig írtnál keményebb volt. Az emberek az ördöghöz hasonlították, mert olyan zseniálisan tudott játszani, és mert soványnak tűnt, és furcsán mozgatta a testét.
Az utóbbi években a hegedűt a jazzben is használják. Stéphane Grappelli különösen híres volt erről.
A híres hegedűművész, Itzhak Perlman a Fehér Házban játszik.
Híres hegedűművészek
A múlt század leghíresebb hegedűművészei közé tartozik Fritz Kreisler, Jascha Heifetz, David Oistrakh, Yehudi Menuhin, Ida Haendel és Isaac Stern. Napjaink legnagyobbjai közé tartozik Itzhak Perlman, Maxim Vengerov, Vadim Repin, Nigel Kennedy, Hilary Hahn, Joshua Bell és a hegedűs Sara Watkins.
Kapcsolódó oldalak
- Időszakos műszer
- Vonós hangszer
Kérdések és válaszok
K: Mi az a hegedű?
V: A hegedű egy vonós hangszer négy húrral, amelyek általában a G, D, A és E hangokra vannak hangolva. A hegedűt a bal kulcscsont és az áll között tartják, és vonóval játszanak rajta, miközben a bal kézzel ujjlenyomatot (a húrokat nyomják) használnak.
K: Milyen régi a modern hegedű?
V: A modern hegedű körülbelül 400 éves.
K: Ki játszik hegedűn?
V: Azt a személyt, aki hegedűn játszik, hegedűművésznek nevezik.
K: Mit jelent az, hogy "hegedülni"?
V: "Hegedülni" azt jelenti, hogy "hegedülni", ami a hegedülés beceneveként is használható. Általában akkor használják, amikor népzenéről beszélünk, de mindenféle zenei műfajban használható.
K: Ki gyárt vagy javít hegedűt?
V: Azt a személyt, aki hegedűt készít vagy javít, lantművésznek nevezik.
K: Hány hangszer alkot egy zenekart?
V: A zenekarok hangszereinek közel felét hegedűk alkotják, amelyek két részre oszlanak: első hegedűre és második hegedűre.
K: Milyen szerepet játszott az európai zenében?
V: A hegedű nagyon fontos volt az európai és az arab zenében, mivel a közel 400 évvel ezelőtti kifejlesztése előtt nem volt más hangszer, amely ilyen fontos szerepet játszott volna Európában. Szinte minden zeneszerző írt rá , akár szólóhangszer , kamarazene , zenekari zene , népzene vagy akár jazz .
