Tamara Platonovna Karsavina (1885. március 10. - 1978. május 26.) orosz balerina. Pályafutását a Császári Orosz Balettben (Mariinszkij Színház) kezdte, majd hamarosan a korszak meghatározó művésze lett. Kiemelkedő technikai tudásával és finom művészi kifejezésével a 20. század eleji balett egyik meghatározó alakja volt; később Diagilev Balets Russes-ében táncolt, ahol új balettszerepek létrehozásában vállalt szerepet.

Pályafutás és főbb szerepek

Karsavina szó szerint új szerepek megformálásában vett részt: ő alakította a Tűzmadár címszerepét (Fokin koreográfiájában, Stravinsky zenéjére), továbbá ő volt a Petruska balerinája és a Le Spectre de la Rose fiatal lányának megformálója. Színpadi jelenléte, musicalitása és finom árnyalatokra képes mimikája a közönség és a kritika körében egyaránt elismerést hozott. Repertoárjában a klasszikus szerepek mellett kortárs balettek is szerepeltek, így aktív résztvevője volt a balett megújulásának a 20. század elején.

Élet Londonban, tanítás és közreműködések

Miután a londoni Hampsteadben telepedett le, hivatásos balettoktatásba kezdett. Karsavina nagy hangsúlyt fektetett a kifejezésre, musicalitásra és a klasszikus technika belső logikájának átadására; tanítási módszere és értő, ösztönző stílusa sok fiatal táncos pályáját határozta meg. Közreműködött a The Royal Ballet létrehozásában, és alapító tagja volt a Royal Academy of Dance-nek. Tanítványai közé tartozott többek között Dame Alicia Markova és Dame Margot Fonteyn, akik később a brit balett meghatározó személyiségeivé váltak.

Írások, tanulmányok és örökség

Karsavina két fontos könyvet hagyott az utókorra: az önéletrajzi ihletésű Theatre Street (1930) és a technikát, mozgásfolytonosságot és stílust elemző Classical Ballet: The Flow of Movement (1962). Ezek a művek ma is értékes forrásai a balett történetének és technikájának, mivel első kézből adnak betekintést az orosz iskola gyakorlati és esztétikai alapelveibe.

Hatás és emlékezet

Karsavina munkássága hidat képez a császári orosz balett hagyománya és a brit balett fejlődése között: szerepei és tanítási öröksége jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az orosz technika és művészi szemlélet beépüljön a nyugati repertoárba. Élete végéig aktív maradt a táncművészetben, mestermosokat tartott és tanácsadóként is részt vett előadások előkészítésében. 1978-ban hunyt el 93 éves korában; munkásságát a baletttörténet kiemelkedő fejezeteként tartják számon.