Molière (1622. január 15. – 1673. február 17.) francia színész, rendező és író. Igazi neve Jean-Baptiste Poquelin volt, Molière pedig a művészneve. Ő írta az emberiség történetének néhány legjelentősebb komédiáját, melyekben a társadalmi visszásságokat, az emberi gyengeségeket és a képmutatást kifigurázva szórakoztatott és gondolkodásra késztetett.

Élete röviden

Párizsban született, ahol apjának királyi megbízással működő szőnyeg- és kárpitos műhelye volt. Fiatalon tanulmányozta a klasszikus irodalmat és a jezsuita iskolák műveltségét; később azonban a színészet mellett döntött. Huszonegy évesen alapította meg az Illustre Théâtre nevű társulatot, amely anyagi nehézségek miatt gyorsan csődbe ment; Molière rövid ideig börtönben is ült adósságai miatt.

1645 és 1658 között néhány barátjával és főként a Béjart család művészeivel Franciaországban turnézott, vidéki színpadokon szerzett tapasztalatot és alakította ki saját stílusát. 1658 körül visszatért Párizsba, és XIV. Lajos király udvarában hamar megtalálta a helyét: a király és udvartartása gyakran kérte fel előadásaira, később pedig védnökségét is élvezte.

Művészete és tematikája

Molière drámái a komédia különböző műfajait ötvözik: a farszt, a szatírát és a commedia dell'arte hagyományait. Szövegeiben gyakran használ alexandrint, illetve ritmikusan és élcesen formált párbeszédeket. Színházi munkássága mellett szereplőként is nagy hírnévre tett szert: sok darabjában személyesen játszotta a főszerepeket.

Molière műveiben visszatérő témák a féltékenység, az álruha és képmutatás, az emberi hiúság és önzés, valamint a tudatlanságból és babonából fakadó viselkedési formák. A célja nem pusztán a gúnyolódás volt: azzal, hogy szereplőit nevetséges helyzetekbe hozta, egyszerre akarta szórakoztatni és nevelni közönségét.

Fontos művei

  • Az egyik legismertebb darabja a Tartuffe, amely egy bigott férfit mutat be, aki egy gazdag család bizalmába férkőzik és kihasználja a naivitást. A mű a korabeli vallási és társadalmi képmutatás elleni éles fellépésként vált botrány tárgyává, és részben a hatósági tiltások miatt többször viták céltáblája volt.
  • Le Misanthrope (A mogorva) és Dom Juan (Don Juan) a társadalmi szerepek és erkölcsi visszásságok finom, gyakran ironikus feltárását mutatják be.
  • L'Avare (A fösvény) a kapzsiságot figurázza ki, míg Les Femmes savantes (A tudálékos asszonyok) a tudás, hiúság és hatalom viszonyát vizsgálja nők és férfiak szerepében.
  • Molière gyakran dolgozott együtt zeneszerzőkkel és koreográfusokkal, és megalkotta a comédie-ballet formát, amelyben a színjátékot tánc és zene egészítette ki: ilyen például Le Bourgeois gentilhomme.
  • Utolsó darabja a Le Malade Imaginaire, magyarul A hipochonder, amelyben szintén a főszerepet játszotta. A negyedik előadás alatt összeesett, és néhány órával később meghalt.

Konfliktusai az egyházzal és halála

Molièrenek sok ellensége akadt, különösen a római katolikus egyház befolyásos képviselői között, akik egyes darabjaiban a vallási képmutatást érezték támadva. Ezek a konfliktusok részben magyarázzák, miért nem engedték rögtön egyházi temetőben elhelyezni testét, amikor 1673-ban meghalt. Végül – a korabeli hagyományok és a királyi befolyás szerepével összefüggésben – csendes, részben titkos temetésre került sor.

Öröksége

Molière a modern európai színjátszás egyik alapító alakja. Művei ma is rendszeresen szerepelnek a repertoárokban a világ minden táján; alakjai (a képmutató, a fösvény, a hipochonder stb.) archetipikus figurákká váltak. Pályafutása és drámái jelentősen hozzájárultak a francia nyelvű irodalom és a dráma műfajának fejlődéséhez.

Érdekesség: Molière életművében egyaránt tükröződik a komikus helyzetek iránti érzék és a társadalomkritika, ezért művei egyszerre mulattatnak és elgondolkodtatnak, s ez a kettősség tette őt évszázadok óta halhatatlanná.