Leoš Janáček

Ifjúsága

Janáček családja szegény emberekből állt, akik Morvaországban, vidéken éltek. Nagyapja és apja is zenész és tanár volt. Leoš kilenc gyermek közül az ötödik volt. Mivel az aprócska házban nagy volt a zsúfoltság, tizenegy éves korában Brünnbe került. Ott kórusiskolába járt, de hamarosan a kórusnak abba kellett hagynia. Ott folytatta zenei tanulmányait. Az érettségi után két évig fizetés nélküli tanári állást kapott. Egy kolostori kórus, valamint a Svatopluk nevű férfikórus karnagya lett. Jobb kórussá tette őket, és zenét írt nekik. Egy évig a prágai orgonaiskolában tanult, de nagyon szegény volt, és nem engedhette meg magának, hogy koncertekre járjon. Továbbra is kórusokat vezényelt, és barátságot kötött Dvořákkal. Rövid időt töltött Lipcsében és Bécsben.

Korai karrier

Amikor visszatért Brünnbe, eljegyezte zongoratanítványát, a mindössze 14 éves Zdenka Schulzovát. A lány még nem volt 16 éves, amikor összeházasodtak. Janáček orgonaiskolát alapított (indított) Brünnben. Ő volt ennek az iskolának az igazgatója. Emellett a régi brünni gimnáziumban is tanított zenét. Házassága boldogtalan volt, és bár egész életében házasok maradtak, sok időt töltöttek külön. Észak-Morvaországba utazott, hogy népdalokat gyűjtsön, amelyeket néhány zenekari táncában felhasznált.

Janáček több évet töltött Jenůfa című operájának megírásával. Mire befejezte, meghalt a lánya. Szomorúságának egy része érezhető az operában. Dolgozott egy beszéddallam-rendszeren is (a dallamokat a nyelv ritmusára hangoztatta), amely élete végéig hatással volt operáira. A Jenůfa nagy sikert aratott, amikor először bemutatták a 1904. Ekkor Janáček már 50 éves volt.

Közepes karrier

Janáček most már kevesebbet tanított, és a brünni orgonaiskola megszervezésére koncentrált, amely új épületbe költözött, mert már 70 hallgatója volt. Következő operája az Osud (Sors) címet kapta, de még életében nem mutatták be. A zene nagyon jó, de a librettó (szöveg) rossz volt. Ez a következő operájára is igaz: Brouček úr kirándulása a Holdra. Kamarazenét is írt ebben az időszakban, valamint néhány nagyon jó kórusművet.

Az első világháború kitörésekor Janáček 60 éves volt. Morvaországban jól ismerték, de más országokban alig ismerték. A háborús évekből származó kompozíciói közé tartozik a Tarasz Bulba című zenekari mű, amely Gogol orosz író egyik történetét írja le. Brouček úr kalandjait követve egy rövid, hazafias operát írt. Egy prágai földesúrról szólt, aki a 15. századi huszita háborúk kellős közepén találja magát.

Utolsó évei (1916-1928)

Utolsó éveiben Janáček írta a legtöbb nagy művet, amelyekről világhírűvé vált. Jenůfa című operáját Prágában mutatták be. Ez tette őt nemzetközileg híressé. Nagyon büszke volt, amikor hazája a háború után függetlenné vált. Azért is volt nagyon boldog, mert szerelmes volt Kamila Stösslovába, aki 38 évvel fiatalabb volt nála. Három legjobb operáját írta: Katya Kabanová, A ravasz kis boszorkány és A Makropulosz-ügy. Ezeket az operákat Brünnben, majd Prágában is bemutatták, és ki is adták őket. Két vonósnégyest és egy fúvós szextettet írt: Mládi (Ifjúság). Hetvenéves korára nyugdíjba vonult a brünni orgonaiskolából. A  honlapon 1926 zenekari művet írt: Sinfonietta, majd egy zongoraversenyt bal kézre (a zongorista csak bal kézzel játszik) és kamaraegyüttesre, valamint a Glagolita misét. Mindezek a művek hatalmas sikert arattak Csehszlovákiában és külföldön is, még New Yorkban is.

A  oldalon. 1921 szülőhelyén, Hukvaldyban vásárolt egy házikót. Sok időt töltött ott zeneszerzéssel, távol a brünni nyüzsgő élettől. 1928 nyarán odautazott, és először Hukvaldyban csatlakozott hozzá Kamila, a 11 éves kisfiával és férjével. Éppen utolsó operájának harmadik felvonásán dolgozott A halottak házából. Egy nap Kamila fia eltévedt az erdőben. Egy ideig keresték őt. Janáček megfázott, tüdőgyulladást kapott és meghalt. Temetése Brünnben nagyszabású, nyilvános esemény volt, amelyen A ravasz kis vikomt című operájából is elhangzott néhány zene.

Zenei stílusa

Janáček a romantikus korszak közepén nőtt fel, de legjobb zenéjének nagy részét az 1920-as években írta, amikorra a zenei stílusok már megváltoztak. Bár soha nem írt olyan modernnek tűnő zenét, mint Stravinsky vagy Schönberg, zenéje romantikus, morva népdalokkal és néha a francia impresszionista zeneszerzők, például Debussy ötleteivel ötvözve. A kórusoknak írt zenéje gyakran folytatódott operáiban. Hangszerekre írt zenéje gyakran programzenének indult, bár sok közülük élvezhető anélkül is, hogy ismernénk az elmesélt történetet. Az operák írását Smetana operáiból tanulva tanulta meg, de sok változtatást eszközölt, például lerövidítette a duetteket és az együtteseket, és népdalokat használt dallamaiban. Janáček nemcsak zeneszerzőként volt jelentős, hanem a népzene tanulmányozásáról, valamint zeneelméletíróként és tanárként is emlékezetes.