Gettysburgi csata (1863) – az amerikai polgárháború fordulópontja

Lee hadserege 1863 májusában fontos csatát nyert a virginiai Chancellorsville-nél. Ezt követően a Shenandoah-völgyön keresztül északra vezette hadseregét. Terve az volt, hogy megkezdi második invázióját északon (az úgynevezett gettysburgi hadjáratot). Lee több célt is szem előtt tartott. El akarta foglalni a pennsylvaniai Harrisburgot, az állam fővárosát. Ettől azt remélte, hogy zavarba hozza a Lincoln-kormányzatot, és arra kényszeríti az északi politikusokat, hogy feladják a háborút. Ezen a ponton Lee politikát játszott. Tudta, hogy ha sikerrel jár Pennsylvaniában, az bátorítani fogja az északi békemozgalmat. Azt remélte, hogy ezzel a Konföderáció külföldi elismerését is elnyeri. Emellett rákényszeríthetné az Uniót, hogy tárgyalásokat folytasson a békéről, és lehetővé tenné a konföderációs államok számára, hogy független országgá váljanak. Lee-nek nagy szüksége volt utánpótlásra, és azt Pennsylvaniában szándékozott beszerezni. Amellett, hogy Harrisburg volt az állam fővárosa, itt volt a Camp Curtin, az uniós katonák legnagyobb kiképzőtábora is. Fontos vasúti központ volt. Ennél is fontosabb volt, hogy fontos utánpótlási raktár és hadifogolytábor is volt.

Északon Lincoln utasította Joseph Hooker vezérőrnagyot, hogy az uniós hadsereg kövesse Lee seregét. Hooker azonban nagyon vonakodott a konföderációsok után menni. Végül Lincoln elvesztette minden bizalmát benne. Június 28-án, három nappal a gettysburgi csata előtt Lincoln Meade tábornokot nevezte ki Hooker helyére. Ha a Konföderáció győzött volna, a konföderációs erők bejutottak volna Philadelphiába vagy Baltimore-ba. Alexander Hamilton alelnök öt nappal a gettysburgi csata előtt felkereste Lincolnt, hogy tárgyaljon a hadifoglyok kereskedelméről.

Sem Lee, sem Meade nem akart csatát rendezni Gettysburgban, és egyikük sem volt ott, amikor a csata elkezdődött. 1863. június 30-án Henry Heth konföderációs tábornok egy hadosztállyal a pennsylvaniai Cashtownnál, Lee gyülekezőhelyénél volt, mielőtt Harrisburgba vonult volna. Heth a hadosztályát a közeli Gettysburgba küldte, hogy - mint később jelentésében írta - "hadsereg utánpótlást (különösen cipőt) keressen, és még aznap visszatérjen". Ez indította el azt a mítoszt, hogy a gettysburgi csata a cipők miatt kezdődött. Heth ezt anélkül tette, hogy előre felderítette volna, mi van Gettysburgban. A felderítés a J. E. B. Stuart vezette konföderációs lovasság feladata volt. De ők már több mint egy hete nem voltak itt. Így aztán, vakon, hogy mi van előttük, katonái egyenesen egy John Buford tábornok által irányított uniós lovashadosztályba rohantak bele. Ezzel megkezdődtek a harcok, annak ellenére, hogy Heth és más parancsnokok Lee parancsára nem kezdhettek csatát. De ahogy mindkét fél egyre több csapatot vont be, a csata teljes körűvé vált. Lee megkezdte hadserege nagy részének odaköltöztetését. Egyik célja az volt, hogy megküzdjön az uniós hadsereggel és megsemmisítse azt. Most ezt Gettysburgban kellett megtennie.

Július 1-jén reggel fél hat körül kezdődött a csata. Heth óvatosan szondázott előre egy pontig, körülbelül két mérföldre nyugatra Gettysburgtól. Buford lovassága szándékosan lassította az előrehaladását. Délelőtt 10 óra körül megérkezett az Unió I. hadteste John F. Reynolds tábornok parancsnoksága alatt. A McPherson's Ridge mentén helyezkedtek el, hogy szembeszálljanak Heth konföderációs katonáival. A harcok során Reynolds meghalt, de a konföderációsokat visszaverték. Közben mindkét fél erősítést hozott. Az Unió védelmet épített ki a város körül, az I. hadtest a nyugati megközelítést védte, a XI. hadtest pedig északon. A szárnyakat Buford lovassága fedezte. Egy uniós hadosztályt tartalékban tartottak a Cemetery Ridge-en. Délután, amikor Lee megérkezett, a konföderációsok még mindig nem tudták, milyen erősségű uniós erőkkel állnak szemben. A terepet sem fürkészték fel. Ewell hadtestének egyik hadosztálya nem sokkal dél után megtámadta az Unió I. hadtestét. Délután 2 óra körül Heth hadosztálya csatlakozott Ewell csapataihoz az I. hadtest elleni támadásban. Délután 3 óra körül Ewell egy másik konföderációs hadosztálya, amelyet Jubal Early tábornok irányított, megtámadta az Unió XI. hadtestének szárnyát. Délután 4 órára mindkét uniós hadtest visszavonult Gettysburgon keresztül, és elfoglalta állásait a Cemetery Ridge-en. Eddig az Unió mintegy 9000 embert vesztett, köztük mintegy 3000 fogságba esett embert. A konföderációsok ekkorra körülbelül 6500 embert veszítettek. Tehát a csata első napja gyakorlatilag a Konföderáció győzelme volt a számok tekintetében. De a szövetségi csapatok tartották a magaslatokat, mivel még mindig érkezett erősítés. Az első napi harcok alapján Lee meg volt győződve arról, hogy legyőzheti Meade-et Gettysburgben.

A nap végén Lee elküldte a híres parancsot Richard S. Ewell konföderációs tábornoknak, hogy vegye be a temetői gerincet, "ha lehetséges". Miközben Lee parancsára várt, Ewell kilovagolt, hogy közelebbről is szemügyre vegye a Temetőhátat. A látottak és a zavaros parancs alapján úgy döntött, hogy nem kivitelezhető a domb elfoglalása, és tábort ütött. Ehelyett úgy döntött, hogy a támadást másnapra hagyja. Ez volt a csata első nagy hibája a déliek számára. A Potomac-hadsereg a nap végén mintegy 21 900 emberrel erősen elhelyezkedett a Culp's Hillen és a Cemetery Ridge-en. Az Észak-Virginiai Hadseregnek a Benner's Hilltől a Seminary Ridge-ig mintegy 27 000 embere volt.

A csata második napján mindkét sereg nagy része megérkezett. Az Unió vonala egy halhorogra emlékeztető védelmi alakzatban tartotta a magaslatot. Július 2-án Lee utasította James Longstreet tábornokot, a konföderációs I. hadtest parancsnokát, hogy minél korábban támadja meg az Unió balszárnyát. Ugyanekkor A. P. Hill tábornok hadtestének az uniós központot kellett megtámadnia. Ewell tábornoknak elterelő támadásokat kellett végrehajtania, és "ha lehetséges", az uniós hadsereg jobbszárnyát kellett megtámadnia. Lee úgy érezte, hogy ha minden a terve szerint alakul, és az uniós vonalat megsemmisítik, akkor a csatát, és valószínűleg a háborút is megnyerik a második napon. Lee összehangolt támadásához az összes gyalogságot pozícióba kellett helyezni, és a tüzérséget is fel kellett vonultatni a támogatásukra. Longstreetnek kellett a legmesszebbre mennie, és menetelésük közepén rájött, hogy az uniós vonalak láthatják őket. Visszafordultak, és más útvonalon kellett haladniuk. Longstreet csak délután 4 óra körül tudta hadtestét a helyére állítani, amikor megkezdte a támadást. Támadása az uniós vonal ellen több mint három órán át tartott, de nem tudta áttörni az uniós vonalat. Hill hadtestének nem sikerült eredményesnek lennie középen. Ewell nem támadta meg a Cemetery Ridge-et, ahogy Lee zavaros parancsában utasította, de némi haladást ért el a Culp's Hill elfoglalásában.

Daniel Sickles uniós vezérőrnagy, a III. hadtestet irányító politikai tábornok megtagadta Meade parancsát, és csapatai a Barackkertbe vonultak előre. Azt a parancsot kapta, hogy a Little Round Topon foglaljon állást, összekötve a tőle jobbra és balra lévő uniós erőkkel. Ezzel nagy lyukat hagyott az Unió vonalán. Közel 1,6 km-re (1 mérföld) az uniós vonal előtt vonult fel, és egyik oldalról sem kapott támogatást. Egy órán belül az egész III. hadtestét Longstreet majdnem megsemmisítette. Sickles súlyosan megsebesült egy ágyúgolyótól, és elvesztette egyik lábát. Csak a sebesülés mentette meg a hadbíróságtól. Sickles baklövése majdnem elvesztette az egész csatát az Unió számára.

Július 2-án éjjel érkezett meg Longstreet legnagyobb hadosztálya, amelyet George Pickett tábornok irányított, és a konföderációs vonal közepén helyezkedett el. Lee másnapi terve az volt, hogy az előző napihoz hasonlóan az Unió jobb és bal oldalán is támadást indít. Lee még mindig biztos volt abban, hogy meg tudja törni az Unió vonalát, és meg tudja nyerni a csatát. Aznap Stuart lovassága utolérte Lee seregét, és Lee megparancsolta Stuartnak, hogy lovagoljon körbe Gettysburg keleti oldalán, és támadja meg az Unió hátországát. Ewell is megerősítést kapott, és másnap reggel parancsot kapott Culp's Hill elfoglalására.

Meade utasította az uniós XII. hadtestet, hogy szorítsa ki Ewell erőit a Culp's Hillen elfoglalt lövészárkokból. Másnap hajnalban kellett volna megindulniuk. Elhatározta, hogy az uniós hadsereg többi része tartja a pozícióját, és megvárja, hogy Lee támadjon.

Ewell már hajnalban megkezdte a harcot Culp's Hillen. Lee Longstreet főhadiszállására lovagolt, csakhogy kiderült, hogy Longstreet félreértette a parancsát. Forduló hadmozdulatot tervezett az Unió bal oldala ellen. Most, hogy nem volt remény az összehangolt támadásra, Lee megváltoztatta a tervet. Longstreetnek a Temetőháton kellett volna megtámadnia az Unió központját. Ewell erői kudarcot vallottak az ellentámadásban, és 11 óra körül kénytelenek voltak visszavonulni a Culp's Hillről. 11 órakor Lee minden reményét Longstreet középen végrehajtott támadására fűzte. Longstreet rendelkezett Lee hadseregének utolsó friss hadosztályával. Három dandárból állt, James L. Kemper, Richard B. Garnett és Lewis A. Armistead tábornokok parancsnoksága alatt, Pickett vezetésével.

Ágyúk

Először is, mintegy 140 konföderációs ágyú bombázását rendelték el az uniós vonalak ellen. A bombázás délután 1 óra körül kezdődött. 80 uniós ágyú viszonozta a tüzet. Az ágyúpárbaj a forrástól függően egy és két óra között tartott (a legtöbb forrás szerint körülbelül egy óra). A konföderációs tüzérség vezetője, Edward Porter Alexander tábornok csak körülbelül 25 percre szánta. De aztán rájött, hogy kevés kárt okozott az Unió vonalában, ezért folytatta. De aggódnia kellett amiatt is, hogy kifogy a lőszer, és nem lesz elég a támadás támogatására, amit Pickett készült végrehajtani. Amikor az uniós ágyúk elhallgattak, Porter azt hitte, hogy kiütötte őket. De ez csak egy trükk volt az uniós tüzérségi főnök részéről. Az ő ágyúi várták a rohamot, amiről az uniós erők tudták, hogy közeledik. Alexander üzenetet küldött Pickettnek, hogy megkezdheti a támadást.

Az ágyúzást egészen Philadelphiáig lehetett hallani. A lárma olyan hangos volt, hogy a lövésznek vérzett a füle. Valószínűleg ez volt a leghangosabb zaj, amelyet addig az észak-amerikai kontinensen valaha is hallottak. Végül a konföderációs ágyúk akár 200 uniós katonát is megölhettek azon a területen, amely később a "véres szög" néven vált ismertté. De az uniós ágyúk talán több konföderációs katonát öltek meg.

Pickett's Charge

Az Unió központja elleni konföderációs támadást "Pickett támadásának" nevezni két okból is félrevezető. Először is, Pickett a támadásban részt vevő három egység közül csak az egyiket irányította. Másodszor, ez nem roham volt, azaz gyors előrenyomulás az ellenség felé, hanem támadás, amely lassabban és hosszabb távon haladt előre. Ezekhez a virginiai egységekhez több kisebb konföderációs egység csatlakozott (néhányan Észak-Karolinából, Tennessee-ből és Alabamából), amelyek létszáma az első két nap harcai miatt csökkent. Amikor az ágyúk elhallgattak, Pickett elment Longstreethez, hogy engedélyt kérjen a támadás megkezdésére. Longstreet, aki biztos volt benne, hogy a támadás kudarcot vall, némán bólintott, és intett a kezével. Longstreet megpróbálta rávenni Lee-t, hogy fújja le a támadást, de Lee nem hallgatott rá.

Több mint 12 000 konföderációs katona lépett ki a fák közül, és felsorakozott a hosszú menetelésre. A Cemetery Ridge-en egy alacsony kőkerítés mögött mintegy 5000 uniós katona várta őket, akiknek többsége Winfield Scott Hancock tábornok II. hadtestéhez tartozott. A forrástól függően ez délután 2 és 3 óra között volt. 1,6 km-es (1 mérföldes) távolságon való előremenetelük során az uniós tüzérség nagyszámú katonát ölt meg. Az Unió vonalából intenzív volt a puskatűz. Az uniós csapatok négy sor katonát használtak. Amikor az elöl lévő sor tüzelt, hátráltak, hogy újratöltsenek, míg a következő sor feljebb lépett, hogy tüzelhessen. A virginiaiak közül csak néhány százan érték el az uniós vonalat. Perceken belül meghaltak vagy haldokoltak. Néhányukat fogságba ejtették. A támadás körülbelül egy órán át tartott, és több mint 7000 konföderációs katona esett el. Miközben a megmaradt konföderációs csapatok visszavonultak, Lee-t látták lován lovagolni, amint azt mondta: "ez mind az én hibám volt". Ezután azt mondta Pickettnek, hogy hívja össze a hadosztályát. Pickett híres válasza erre a következő volt: "Tábornok úr, nincs hadosztályom".

A főtámadással nagyjából egy időben Stuart lovassága megtámadta az Unió hátországát, de ez a támadás is kudarcot vallott.

Lee egy 75 054 fős hadsereget vitt Pennsylvaniába, és 22 638 sebesültet, vagyis hadseregének mintegy 30%-át vesztette el. Meade annyi tábori tisztet veszített, hogy a Potomac hadserege a háború hátralévő részében már nem tudott talpra állni. Mind az uniós I. hadtest, mind a III. hadtest annyi embert vesztett, hogy össze kellett vonni őket a II. hadtesttel. A csata több amerikai életet követelt, mint bármely más csata az Egyesült Államok történelmében. Gettysburg még mindig a legnagyobb csata, amelyet valaha amerikai földön vívtak. Az Unió győzelme a Konföderáció felett véget vetett Lee északi inváziójának. Lee soha többé nem próbálta meg megszállni az Uniót. Az Észak-Virginiai Hadsereg soha többé nem kaphatta vissza erejét. A Pennsylvaniában töltött idő alatt szerzett utánpótlás azonban tovább tartotta a konföderációs hadsereget. Az ellátó kocsikból és a sebesültek mentőautóiból álló szekérvonat több mint 17 mérföld (27 km) hosszú volt. Lee-nek a háború hátralévő részében soha nem volt 51 000 embernél több embere. Az uniós erők számai kimerítették Lee-t és hadseregét. Ezért mondják Gettysburgot az amerikai polgárháború fordulópontjának. A csata után a konföderációsok rájöttek, hogy volt egy rabszolgakém.

Meade-et keményen bírálták, amiért a csata harmadik napja után nem indított ellentámadást Lee ellen. Másnap Meade csetlő-botlót küldött ki, de nem támadott. Lee július 4-én egész nap a Seminary Ridge-en tartotta a hadseregét. A több mint 10 000 sebesültet szekérvonattal 40 mérföldre (64 km) Williamsportba szállították, és a Potomacon át Virginiába. Lee hadseregének többi része július 4-5-én éjjel követte őket, Jeb Stuart lovasságának védelmében. Másnap, amikor felfedezték, hogy a konföderációsok elhagyták a csatateret, az uniós hadsereg óvatosan követte őket. A Falling Waters-i csatában Lee hadserege arra várt, hogy a megáradt Potomac folyó levonuljon, hogy hadserege átkelhessen rajta. Meade erői ott utolérték őket, de a csatának nem volt egyértelmű győztese. A Falling Waters-i csata volt a gettysburgi hadjárat utolsó csatája.