Szónoklattan
A retorika az emberek meggyőzésének és meggyőzésének művészete a nyelv segítségével, nyilvános beszéd vagy írás útján. A szó gyökere a görög ῥητοτορικὴ [τέχνη] szóból származik, jelentése nagyjából 'a beszéd művészete'.
A Webster szótár meghatározása szerint "a szavak hatékony használatának művészete vagy tudománya beszédben vagy írásban, különösen az irodalmi fogalmazás művészete vagy tudománya". A "hatékonyan" szó ebben a definícióban relatív dolog. Ami az egyik kontextusban hatékony, az egy másik kulturális környezetben teljesen más lehet. A különböző nyelvek különböznek retorikai stílusukban - vagyis abban, ahogyan a nyelvet különböző célok elérésére használják. Az embereket lehet képezni ebben a készségben. Ez a meggyőzés művészete vagy technikája, amelyet a szónokok (nyilvános szónokok), az írók és a média használnak.
Jan Steen (1625-1679) A retorikusok, 1655 körül, Jan Steen (1625-1679)
Történelem
Eredete az 5. századi ókori Görögországban volt. Döntéseiket úgy hozták meg, hogy nyilvános helyen szólaltak fel javaslatok mellett vagy ellen. Akkor is tartottak beszédet, amikor valakit súlyos bűncselekménnyel vádoltak a bírák előtt. Mivel a retorika olyan fontos volt számukra, a görögök és a rómaiak arról írtak, hogyan lehet jó retorikusnak lenni. Ezt néha "másodlagos retorikának" nevezik. Ez egy olyan technika, amelyet tanítani lehet, és írásban is lehet használni. Korai példa erre Platón, aki műveit párbeszédek formájában írta. Minden egyes felvetett kérdést két szereplő vitat meg. Az ókori világban a rómaiak, akikre nagy hatással voltak az ókori görögök, szintén ugyanezt a döntéshozatali módszert alkalmazták. Cicero volt az egyik híres szónokuk. Az ő esetükben a vitákba nem minden állampolgár, csak a római szenátus vagy a bíróságok vettek részt.
A középkori egyetemeken a retorikát a tanterv részeként tanították. A retorika, a dialektika és a nyelvtan alkotja a triviumot, amely a quadriviummal együtt a nyugati kultúra hét szabad művészetét alkotja. Az ókorban és a középkorban a retorikát a nyilvános és politikai színtereken, valamint az igazságszolgáltatásban a meggyőzésre használták. A "retorika" vagy "szofizmus" szavakat gyakran negatív értelemben, dezinformáció vagy propaganda jelentéssel használják. Mint a meggyőzés művészete, a retorika továbbra is fontos szerepet játszik a mai közéletben. A kétes vagy ferde érveket tartalmazó beszéd leírására is használják. A klasszikus retorikusok több száz retorikai alakot ismertek el. Ezek közül néhányat ma is használnak, például a metaforát, a hasonlatot és a paradoxont.
A modern világban a televízióban elhangzó beszédek, a reklámokba ágyazott gondolatok vagy a tömegek előtt elhangzó beszédek mind retorika. Ezek közvetlenül az emberekhez szólnak azzal a szándékkal, hogy meggyőzzék őket. A második világháború előtt a rádió és a nyomtatott sajtó a retorika erőteljes eszközei voltak. Az újságok és a könyvek egy adott nézőpont felé győzték meg az olvasókat. A retorika nem csak az élő közönségtől függ.
Szerkezet
Arisztotelész szerint a retorikának három eleme van a meggyőzésben:
- Etosz: a beszélő személyes jellemétől függ (jónak kell tűnnie, bizalomra méltónak).
- Pátosz: a hallgatóságot alkalmas lelkiállapotba hozza (felkavarja az érzelmeiket).
- Logosz: a beszéd szavai (a tényleges érvelés) által szolgáltatott bizonyíték vagy látszólagos bizonyíték.
Kontrasztív retorika
Söter 1988-ban Ausztráliában végzett egy tanulmányt arab, vietnami és angol anyanyelvű diákok körében. A mintába került, 6. és 11. osztályos diákokat arra kérték, hogy írjanak egy esti mesét egy kisgyermeknek. A tanulók által a meseírási feladat során alkalmazott különböző megközelítésekben azonnal láthatóvá váltak a minták.
A vietnami történetek elsősorban a karakterekre és a köztük lévő kapcsolatokra helyezték a hangsúlyt (ami a párbeszédek nagy arányában nyilvánult meg). Az angol történetek elsősorban a cselekmény szekvenciális előrehaladására helyezték a hangsúlyt. Az arab történetek elsősorban a környezet leíró elemeire helyezték a hangsúlyt.
A kontrasztív retorika azt mondja, hogy a közös nyelven beszélő emberek retorikai stílusa a kultúra és a cserék hatására eltérő lehet. A diskurzus túlmutat a célnyelv anyanyelvi diskurzusszervezési vagy retorikai formáin.
Az Egyesült Államokban kínai és orosz diákok körében végeztek parafrazálási feladatokat. Az amerikai diákok könnyen tudtak parafrazálni, a kínai diákok viszont nehezen, talán a konfuciánus hagyományok által befolyásolt egyetemi környezetük miatt. Az orosz diákok azért küszködtek a parafrázissal, mert az orosz egyetemi környezetben az volt a szokás, hogy a diákok csak olvasni és leírni voltak kötelesek, és nem kellett személyes értelmezést vagy véleményt adniuk.
Amerikai retorikai stílus: az etnocentrikus források jellemzően közvetlen és viszonylag logikusnak írják le.
Idézetek
A szónokok és retorikájuk ellen nagyon szellemes dolgokat mondtak:
Kapcsolódó oldalak
