Buchenwaldi koncentrációs tábor (1937–1945): történet és emlékhely

A nácik 1937 júliusában építették fel Buchenwaldot az Ettersberg (Etter-hegy) hegyén, Weimar közelében, Németországban. A tábort Buchenwaldnak nevezték el, ami angolul "bükkös erdőt" jelent. A tábor főkapujára azt írták: Jedem das Seine ("Mindenki a magáét").

1938 áprilisa és 1945 áprilisa között mintegy 238 380 embert küldtek Buchenwaldba. Ezek között a foglyok között számos különböző országból származó emberek voltak. Sok szövetséges hadifogoly is volt köztük. Több mint 56 000 fogoly halt meg Buchenwaldban.

Táborparancsnokok

Karl-Otto Koch (1937. augusztus 1. - 1941. július)

Buchenwald első parancsnoka (táborvezető) Karl-Otto Koch volt. Ő vezette a tábort 1937-től 1941 júliusáig. Második felesége, Ilse Koch, a foglyokkal való szörnyű bánásmódja miatt Die Hexe von Buchenwald ("Buchenwald boszorkánya") néven vált ismertté. Koch a foglyokkal állatkertet építtetett Buchenwaldban, medvebocsokkal (Bärenzwinger).

Végül Koch maga is buchenwaldi börtönbe került. Először két náci tisztviselő, Waldeck herceg és Dr. Morgen vádolta meg Kochot gyilkosságra való buzdítással. Később Kochot korrupcióval, sikkasztással, feketepiaci ügyletekkel és a tábor munkásainak saját szükségleteinek kielégítésére való felhasználásával is megvádolták. Más tábori tisztviselőket is megvádoltak, köztük Ilse Kochot.

Karl Kochot bíróság elé állították és halálra ítélték. Kivégzőosztag végezte ki 1945. április 5-én. Ez mindössze egy héttel azelőtt történt, hogy amerikai katonák érkeztek és elfoglalták Buchenwaldot.

A háború után Ilse Kochot négy év börtönre ítélték. Először két évre csökkentették a büntetését, és szabadon engedték. Ezt követően azonban ismét letartóztatták, és az új német kormány életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. A börtönben 1967 szeptemberében öngyilkos lett.

Hermann Pister (1942-1945)

Buchenwald második parancsnoka Hermann Pister volt. Ő irányította a tábort 1942-től 1945-ig, amikor amerikai katonák vették át.

A háború után Pistert a nürnbergi perben bíróság elé állították, és halálra ítélték. Azonban 1948 szeptemberében, mielőtt kivégezhették volna, Pister szívproblémában meghalt.

A fogvatartottak típusai

A nácik egész Európából és a Szovjetunióból küldtek foglyokat Buchenwaldba. Ezek között voltak többek között:

• Zsidók
• Lengyel emberek
• Szláv népek
• Mentális betegségekben, szellemi fogyatékosságban és testi fogyatékosságban szenvedő emberek
• A nácik által nem kedvelt vallások gyakorlói, például a Jehova tanúi.
• Politikai foglyok (más politikai pártok tagjai, vagy olyan emberek, akiknek más volt a politikai meggyőződésük, mint a náciké, például szocialisták és kommunisták).
• Romák és szintik
• Szabadkőművesek
• Leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) személyek
• Hadifoglyok (különösen szovjet hadifoglyok)
• Bűnözők

Nők Buchenwaldban

Buchenwaldban 500 és 1000 közötti számú női foglyot tartottak fogva. Először 1941-ben húsz női politikai foglyot hoztak Buchenwaldba a ravensbrücki koncentrációs táborból. Arra kényszerítették őket, hogy szexrabszolgaként dolgozzanak a tábor bordélyházában.

A legtöbb női foglyot azonban 1944-ben és 1945-ben más koncentrációs táborokból küldték Buchenwaldba. Elsősorban Auschwitzból, Ravensbrückből és Bergen Belsenből küldték őket. Később az összes női foglyot Buchenwald számos női szatellit táborába (Buchenwald körüli kisebb táborok) küldték.

Ilse Koch volt a főtáborban 22 másik női őr és több száz női fogoly főfelügyelője (Oberaufseherin). Több mint 530 másik női őr dolgozott Buchenwald számos más, kisebb táborában ("altáborokban"). A buchenwaldi főtáborban mindössze 22 nő szolgált vagy kapott kiképzést, szemben a több mint 15 500 férfival.

Szövetséges repülők

Amikor a nácik a nyugati szövetséges országok katonáit elfogták, szinte mindig hadifogolytáborokba küldték őket, nem pedig koncentrációs táborokba. Azonban egy 168 fős repülőcsoportot (pilótákat) két hónapig Buchenwaldban tartottak. Ezek a férfiak az Egyesült Államokból, az Egyesült Királyságból, Kanadából, Ausztráliából, Új-Zélandról és Jamaikából érkeztek. Buchenwaldba 1944. augusztus 20-án érkeztek.

Ezeknek a repülőknek a gépei Franciaországban zuhantak le, amelyet a náci Németország ellenőrzött. A repülőket Buchenwaldba, nem pedig hadifogolytáborba küldték, mert a nácik szerint kémek és "terrorbombázók" voltak.

A háború után az egyik repülőgép-vezető visszaemlékezett a Buchenwaldba érkezésre:

Ahogy közel értünk a táborhoz, és láttuk, mi van odabent... szörnyű, rettenetes félelem és rémület költözött a szívünkbe. Azt gondoltuk, mi ez? Hová megyünk? Miért vagyunk itt? És ahogy közelebb értünk a táborhoz, és elkezdtünk belépni [oda], és láttuk ezeket az emberi csontvázakat járkálni - öregemberek, fiatalemberek, fiúk, csak bőr és csont, arra gondoltunk, mibe keveredtünk?

- Ed Carter kanadai pilóta

A repülőket ugyanúgy bántalmazták és bántalmazták, mint a többi buchenwaldi foglyot. Két pilóta ott halt meg. Ezután 1944 októberében a repülőket a Stalag Luft III-ba, egy szabályos hadifogolytáborba küldték. A "terrorbombázóként" megvádolt repülőket október 24-e után Buchenwaldban akarták kivégezni. A Luftwaffe (a német légierő) tisztjei mentették meg őket, akik ellátogattak Buchenwaldba. Amikor visszatértek Berlinbe, ezek a tisztek gondoskodtak arról, hogy a repülősöket egy rendes hadifogolytáborba küldjék, és ne végezzék ki őket.

A halál okai

A nácik célja a Buchenwaldhoz hasonló táborokban a Vernichtung durch Arbeit ("megsemmisítés a munka által") volt. Ez azt jelentette, hogy a foglyokat azért küldték Buchenwaldba, hogy halálra dolgoztassák őket.

A táborban uralkodó szörnyű életkörülmények miatt a betegségek nagyon gyakoriak voltak, és gyorsan terjedtek. A foglyok éheztek is. A betegségek és az éhezés kombinációja miatt sok foglyot valóban "halálra dolgoztattak", ahogyan azt a nácik tervezték. Sok más rab azonban kivégzések, a náci orvosok kísérletei és más okok miatt halt meg.

Buchenwaldban szovjet hadifoglyok gyorsított kivégzésére (tárgyalás nélküli kivégzések) is sor került. 1941-ben és 1942-ben legalább 1000 embert választottak ki, akiket Buchenwaldba küldtek, ahol azonnal tarkón lőtték őket.

A náci orvosok Buchenwaldban is végeztek kísérleteket foglyokon. Például 1942-ben és 1943-ban 729 foglyon teszteltek egy tífusz elleni vakcinát. Ez azt jelentette, hogy a foglyoknak beadták a vakcinát, majd szándékosan tífuszt kaptak. A foglyok közül 154-en meghaltak. Egy másik kísérletben a náci orvosok azt akarták kideríteni, hogy mennyi kell egy bizonyos méregből ahhoz, hogy egy ember meghaljon. Négy orosz hadifogolynak adták be a mérget. Amikor a hadifoglyok nem haltak meg, "megfojtották őket a krematóriumban", majd "felboncolták" (szétvágták őket, hogy tanulmányozhassák a testüket). Az orvosok más foglyokat is nagyon csúnyán megégettek fehér foszforral, hogy teszteljék, vajon egy gyógyszer segít-e a bombák okozta hasonló sebeken. A háború befejezése után, a nürnbergi perben az egyik ilyen orvos azzal védekezett, hogy bár orvos volt, de egyben "törvényesen kinevezett hóhér" is (vagyis a törvény megengedte neki, hogy embereket öljön).

Halálesetek száma

Az SS nyilvántartást hagyott hátra arról, hogy hány fogoly érkezett a táborba és hány távozott. Feljegyezték, hogy hány foglyot engedtek el, küldtek másik táborba, vagy haltak meg. A feljegyzések szerint 33 462 fogoly halt meg Buchenwaldban. Ezek a feljegyzések azonban nem biztos, hogy teljesen igazak. Például 1944 előtt, amikor az SS megölt foglyokat, gyakran azt írták, hogy a foglyokat "átadták a Gestapónak", nem pedig azt, hogy megölték őket. Emellett 1941-től kezdve sok szovjet hadifoglyot tömeggyilkosságok során végeztek ki. Ezeket a hadifoglyokat megölték, amint a táborba érkeztek, és soha nem kerültek be a tábor nyilvántartásába. Ez azt jelenti, hogy nem szerepeltek a 33 462 halott között.

Egy volt buchenwaldi fogoly, Armin Walter, megszámolta, hány embert öltek meg tarkón lövéssel. Walter feladata Buchenwaldban az volt, hogy felállítson és gondozzon egy rádiórendszert azon a helyen, ahol az embereket kivégezték. Ő számolta a megölt emberek számát, és elrejtette az információt. Azt állítja, hogy 8483 szovjet hadifoglyot lőttek le és öltek meg.

Ha ezeket a haláleseteket összeadjuk, akkor a Buchenwaldban meghaltak teljes száma körülbelül 56 545 fő. Ez a szám magában foglalja:

• Halálesetek az SS-nyilvántartás szerint: 33,462
• Lövöldözéssel végrehajtott kivégzések: 8,483
• Akasztással végrehajtott kivégzések: 1 100 (becslés)
• Halálesetek az evakuálási transzportok során (foglyok más táborokba való szállítása vonaton vagy kényszermaraton): 13 500 (becslés).

Ez az összesen 56 545 haláleset azt jelenti, hogy a Buchenwaldba küldött foglyok 24%-a halt meg.

1945. április 4-én az Egyesült Államok katonái átvették Ohrdrufot, Buchenwald egyik kisebb táborát. Ohrdruf volt az első náci tábor, amelyet az amerikai katonák felszabadítottak (átvettek és felszabadítottak).

Két nappal később a nácik megkezdték Buchenwald evakuálását (mindenki elköltözését). Foglyok ezreit indították kényszermaratonokra más táborok felé, amelyeket az amerikaiak még nem értek el.

Egy Gwidon Damazyn nevű lengyel mérnök, aki 1941 márciusa óta fogságban volt, egy titkos rövidhullámú rádiót állított fel. Április 8-án délben Damazyn és az orosz fogoly Konsztantyin Ivanovics Leonov Morse-jelekkel üzenetet küldött a szövetségeseknek. Az üzenetet a foglyok földalatti ellenállási mozgalmának vezetői írták (a foglyok egy csoportja, akik titokban próbáltak harcolni a nácik ellen). Az üzenet a következőképpen szólt: "Az üzenetet nem lehetett elküldeni:

A szövetségeseknek. Patton tábornok hadseregére. Ez a buchenwaldi koncentrációs tábor. SOS. Segítséget kérünk. Evakuálni akarnak minket. Az SS el akar minket pusztítani.

A szöveget többször megismételték angol, német és orosz nyelven. Damazyn küldte az angol és a német üzenetet, Leonov pedig az orosz változatot. Három perccel azután, hogy Damazyn elküldte az utolsó üzenetet, az Egyesült Államok Harmadik Hadseregének parancsnoksága válaszolt:

KZ Bu. Kitartás. A segítségedre sietek. A Harmadik Hadsereg vezérkara.

Damazyn elájult, miután megkapta az üzenetet.

Miután megtudták ezt a hírt, a kommunista rabok megtámadták a tábor őrtornyait, és megölték a még a táborban tartózkodó őröket. Olyan fegyvereket használtak, amelyeket 1942 óta gyűjtöttek (egy géppisztolyt és 91 puskát).

Az Egyesült Államok katonái 1945. április 11-én 15:15-kor érkeztek Buchenwaldba (a bejárati kapunál lévő óra most már állandóan ezt az időt mutatja). A katonákat hősies fogadtatásban részesítették.

Még aznap az Egyesült Államok katonái elfoglalták Langensteint, Buchenwald egyik kisebb táborát. Ott több mint 21 000 foglyot szabadítottak ki. Utasították Langenstein polgármesterét, hogy küldjön élelmet és vizet a táborba, és orvosi ellátmányt küldtek egy amerikai tábori kórházból.

1945. április 12-én, csütörtökön néhány újságíró érkezett Buchenwaldba. Az újságírók között volt Edward R. Murrow is, akinek a Buchenwald megtekintéséről szóló rádióriportját a CBS sugározta, és az egyik leghíresebb lett:

Kértem, hogy láthassam az egyik barakkot. Történetesen csehszlovákok foglalták el. Amikor beléptem, férfiak tolongtak körülöttem, megpróbáltak a vállukra emelni. Túl gyengék voltak. Sokan közülük fel sem tudtak kelni az ágyból. Azt mondták nekem, hogy ebben az épületben egykor 80 lovat istállóztak. 1200 ember volt benne, egy priccsre öten jutottak. A bűz minden képzeletet felülmúlt.

Hívták az orvost. Megnéztük az aktáit. Csak nevek voltak a kis fekete könyvben, semmi több. Semmi arról, hogy kik voltak ezek az emberek, mit tettek, vagy mit reméltek. Az elhunytak neve mögött egy kereszt volt. Megszámoltam őket. Összesen 242-en voltak. 242 az 1200-ból, egy hónap alatt.

Ahogy kisétáltunk az udvarra, egy férfi holtan esett össze. Két másik, hatvan év feletti férfi a latrina felé kúszott. Láttam, de nem fogom leírni.

- Edward R. Murrow buchenwaldi riportjának egy része. 1945. április 15.

1945 és 1950. február 10. között a tábort a Szovjetunió vezette. A 2. számú különleges tábornak nevezett fogolytáborként használták.

A Szovjetunió 28 455 foglyot, köztük 1000 nőt tartott fogva a 2. számú különleges táborban. A szovjet feljegyzések szerint a foglyok közül 7113-an haltak meg. A tábor körüli erdőkben lévő tömegsírokban temették el őket. Családjaiknak nem mondták el, hogy meghaltak.

A 2. számú különleges tábor foglyai közé tartoztak:

• A sztálinizmus ellenességgel vádolt emberek
• A náci párt tagságával vádolt személyek
• Emberek, akik nem tettek semmi rosszat, de összekeverték őket más emberekkel, akik
• Olyan emberek, akiket a szovjetek letartóztattak anélkül, hogy valódi bűncselekményt követtek volna el (önkényes letartóztatások).

Az NKVD (a szovjet rendőri szervezet, amely a tábort vezette) nem engedte, hogy a foglyok bárkivel is beszéljenek a táboron kívül. Az NKVD azt sem próbálta kideríteni, hogy a foglyok bűnösök voltak-e.

1950. január 6-án Szergej Nyikiforovics Kruglov szovjet belügyminiszter úgy döntött, hogy a keletnémet belügyminisztérium átveszi az NKVD összes különleges táborát, köztük a buchenwaldi tábort is.

1950 októberében Buchenwaldot elpusztították. A főkapu, a krematórium, a kórházi blokk és két őrtorony állva maradt. Az összes fogolybarakkot és egyéb épületet lebontották. Sokukat újjáépítették.

Alig néhány nappal a tábor 1945-ös felszabadítása után a felszabadított foglyok emlékművet emeltek a Buchenwaldban elhunytak tiszteletére. Az emlékmű fából készült, és ideiglenesnek szánták. Végül egy rozsdamentes acélból készült emlékművel helyettesítették. Ennek az emlékműnek a felületét egész évben 37 °C-on tartják, ami az emberi bőr hőmérsékletének felel meg.

Egy második emlékművet is emeltek 1958-ban, annak a helynek a közelében, ahol a foglyokat tömegsírba temették.

Könyvek Buchenwaldról

Néhányan, akik túlélték a buchenwaldi fogságot, megírták, mi történt velük. Ezek az emberek többek között a következők:

• Jorge Semprún, Quel beau dimanche! ("Milyen szép vasárnap!")
• Ernst Wiechert, Der Totenwald ("A halottak erdeje")
• Léon Delarbre (aki megírta és meg is rajzolta, milyen volt az élet Buchenwaldban)
• Edmond Vandievoet, Megszöktem a náci haláltáborból (Vandievoet egyike volt azon kevés foglyoknak, akik megszöktek Buchenwaldból).
• Elie Wiesel, La Nuit (Éjszaka)

Obama elnök és Merkel kancellár látogatása

2009. június 5-én Barack Obama amerikai elnök és Angela Merkel német kancellár Buchenwaldba látogatott. Elie Wiesel és Bertrand Herz, Buchenwald két túlélője is velük tartott. A látogatás során Obama elnök elmondta, hogy gyermekként hallott történeteket Buchenwaldról a nagybátyjától, aki a 89. gyalogos hadosztály tagja volt. Ez a hadosztály volt az amerikai katonák első csoportja, amely elérte az Ohrdrufi kényszermunkatábort, Buchenwald egyik kisebb táborát.

• Náci koncentrációs táborok
• A holokauszt
• II. világháború