Az 50 első randi egy 2004-es amerikai romantikus vígjáték. Rendezője Peter Segal. Producerei Jack Giarraputo, Steve Golin és Nancy Juvonen voltak. Az 50 első randi 2004. február 13-án került a mozikba.

A film negatív kritikákat kapott a kritikusoktól. A Rotten Tomatoes-on 44%-os értékelést kapott. Roger Ebert filmkritikus a négyből három csillagot adott a filmnek. Azt mondta: "A film egyfajta kísérlet Sandler számára. Személyiségének meleg oldalát tárja fel, és maga mögött hagyja az ellenségeskedést, a dühöt és a durva humort... A film nem rendelkezik a Mormota nap összetettségével és mélységével... de szórakozásként behízelgő és szerethető".

Cselekmény

A történet középpontjában Henry Roth áll (Adam Sandler), a jókedvű, Hawaii-on élő állatkert-munkatárs, aki könnyen köt barátságokat és sok nővel találkozik. Egy nap azonban megismerkedik Lucy Whitmore-ral (Drew Barrymore), aki első látszatra különleges és bájos. Kiderül, hogy Lucy egy autóbaleset következtében rövid távú memóriavesztéssel él: minden este elalszik, és másnap reggel mintha újra ébredne a múlt emlékei nélkül. Henry úgy dönt, hogy nem adja fel: mindennap újra és újra elnyeri Lucy bizalmát és szerelmét, különböző kreatív és megható módszerekkel próbálva biztosítani, hogy Lucy napjai örömteliek legyenek.

Szereplők és karakterek

  • Adam Sandler – Henry Roth
  • Drew Barrymore – Lucy Whitmore
  • Rob Schneider – Ula
  • Sean Astin – Doug
  • Blake Clark – (apja szerepében)

A filmben több ismert karakter-színész is feltűnik kisebb vagy visszatérő szerepekben, a főszereplők közti kémia és a komikus mellékszereplők fontos szerepet játszanak a hangulat kialakításában.

Forgatás és helyszín

A cselekmény és a film hangulata erősen kötődik Hawaii látványához: a tengerparti díszletek, a napsütéses terek és a helyi élet mind hozzájárulnak a könnyed, romantikus atmoszférához. A forgatás helyszínei között többnyire Oahu és környéke szerepelt, ami vizuálisan is vonzó hátteret biztosít a történetnek.

Fogadtatás és kritika

A kritikusok és a közönség megosztottak voltak: míg sokan dicsérték Sandler és Barrymore közti kémiát, a film szívmelengető, könnyed stílusát és a romantikus koncepciót, addig többen hiányolták a forgatókönyv mélységét és kifinomultságát. Emellett felmerültek kritikák a memóriazavar ábrázolásának érzékenységével kapcsolatban: egyes vélemények szerint a film romantikus köntösbe bújtatva leegyszerűsíti és idealizálja a súlyos agysérülés következményeit, ami érzékeny téma kezelésekor fontos szempont.

Kasszasiker és közönségsiker

Bár a kritikai fogadtatás vegyes volt, a film a mozipénztáraknál jól teljesített, és gyorsan népszerűvé vált a romantikus vígjátékok rajongói körében. A könnyed hangvétel, a főszereplők népszerűsége és a Valentin-nap környékén történt bemutatás hozzájárult, hogy széles közönséghez jusson el.

Zene és hangulat

A film zenéje és betétdalai könnyed, nosztalgikus hangulatot teremtenek, és gyakran a romantikus pillanatok érzelmi aláfestését szolgálják. A betétdalok válogatása segít abban, hogy a komikus és a megható részek egyaránt hatásosak legyenek.

Örökség és megítélés

Az 50 első randi mára a korai 2000-es évek romantikus vígjátékainak meghatározó példái közé tartozik: a film szereplői és számos jelenete bekerült a populáris kultúrába. Továbbra is gyakran említik a könnyed, feel‑good hangulat miatt, ugyanakkor a memóriavesztés ábrázolása kapcsán folyamatos viták tárgya maradt a filmtörténetben, ami rávilágít arra, hogy a romantikus komédiáknál is fontos a felelős és érzékeny témakezelés.

Összességében az 50 első randi egy szerethető, könnyed romantikus vígjáték, amely elsősorban a főszereplők közti kémia és a humoros, kreatív megoldások miatt maradt emlékezetes a közönség számára.