Frederik Willem de Klerk (született 1936. március 18-án Johannesburgban) dél-afrikai politikus. 1989 és 1994 között volt Dél-Afrika államfője (az apartheid kori hivatalos megnevezéssel: államelnök). Vezetése idején indította el azokat a jogi és politikai lépéseket, amelyek véget vetettek a apartheidnek, és előkészítették a dél-afrikai társadalom békés átmenetét a többségi uralom felé. 1993-ban ezért a munkáért együtt kapta meg a Nobel-békedíjat Nelson Mandelával. 1990-ben eltörölte több tiltó rendelkezést, feloldotta az Afrikai Nemzeti Kongresszus és más tiltott szervezetek betiltását, és engedélyezte Nelson Mandela szabadon bocsátását – ezek a lépések vezettek az 1994-es első általános, egyenlő választási jogon alapuló választásokhoz. 1994 és 1996 között a megválasztott koalíciós kormányban Dél-Afrika alelnöke (deputy president) volt; 1996-ban pártja kivonulása után lemondott kormányzati posztjáról. 1997-ben visszavonult aktív politikai szerepléstől. Későbbi éveiben politikai ügyekben időnként nyilvánosan megszólalt; 2004-ben kilépett az Új Nemzeti Pártból, amikor a párt egyesülni akart az Afrikai Nemzeti Kongresszussal.
De Klerk jogászként végzett: ügyvédnek tanult, diplomáját 1958-ban szerezte meg. Már diákként belépett a Nemzeti Pártba, és a későbbiekben a párt jogi tanácsadójaként, majd 1972-től parlamenti képviselőként tevékenykedett. A Nemzeti Párt különböző belső pozícióiban haladt előre, végül 1989-ben a párt vezetőjeként került hatalomra, és vált Dél-Afrika államfőjévé. Elnöksége alatt sorra hozott törvényeket és rendeleteket, amelyek megszüntették a faji megkülönböztetés jogi alapjait, és megkezdődtek a tárgyalások a politikai átmenetről, bár kritikák szerint egyes intézkedések lassabbak vagy elégtelenek voltak a hátrányos helyzetű többség számára biztosítandó igazságos kárpótlás tekintetében.
A politikai pályafutás és a Nobel-békedíj ellenére de Klerk megítélése összetett: sokan elismerik, hogy kulcsfontosságú szerepet játszott az apartheid békés megszüntetésében és a többrétű kormányzás előkészítésében, mások viszont felróják neki, hogy korábban maga is az apartheid rendszer működtetésében vett részt, és hogy egyes problémákat nem kezelt kellő határozottsággal. 1993-as Nobel-békedíja a békés átmenet elismerése, ugyanakkor politikai vitákat és történelmi vitákat is generált a szerepvállalás és a felelősség kérdésében.
Személyes élete kapcsán: első házasságából, Marike Willemse-vel három gyermeke született. 1998 óta Elita Georgiades a felesége. A politika aktív színterétől való visszavonulása után visszavonultan élt, de időnként publikált és interjúkat adott. De Klerk 2021. november 11-én hunyt el, 85 éves korában; halála után ismét széles körű vita folyt róla és örökségéről, a békés átmenet érdemeiről és a múlt felelősségének megítéléséről.
Örökség: de Klerk neve elválaszthatatlanul összefonódott Dél-Afrika békés politikai átmenetével: nélküle a tárgyalások és a fehérek vezette hatalmi struktúra megnyitása az átmenethez valószínűleg más formában vagy lassabban történt volna. Ugyanakkor megmaradnak a viták arról, hogy a rendszerváltás során mennyire sikerült igazságot szolgáltatni az apartheid áldozatainak, és mennyiben maradtak fenn gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek, amelyekkel az új Dél-Afrikának azóta is szembe kell néznie.