Sidney Poitier

Korai életút

Poitier a floridai Miamiban született. Családjával a távoli Cat-szigeten, a Bahamákon nőtt fel. Édesanyját Evelynnek, édesapját pedig Reginald James Poitiernek hívták. Volt egy farmjuk. Poitier koraszülött volt, és az emberek nem számítottak arra, hogy életben marad, de szülei három hónapig Miamiban maradtak, amíg Poitier meggyógyult. Mivel Miamiban született, Poitier automatikusan megkapta az amerikai állampolgárságot.

Amikor 15 éves volt, Poitier szülei elküldték Miamiba, hogy idősebb testvéréhez költözzön. 17 évesen New Yorkba költözött, és több alantas munkát kapott. Ez idő alatt letartóztatták csavargásért (hajléktalanságért), miután el kellett hagynia otthonát, mert nem fizette a lakbért. Úgy döntött, hogy belép az Egyesült Államok hadseregébe. Mosogatóként dolgozott, amíg nem kapott munkát az Amerikai Néger Színházban.

Színészi karrier

Poitier hangsüket volt, nem tudott énekelni és táncolni. Akkoriban a fekete színészek ezt csinálták, ezért a közönség nem szerette őt. Nagyon keményen dolgozott, hogy javítsa színészi képességeit, és megszabaduljon bahamai akcentusától. Végül főszerepet kapott a Lysistrata című Broadway-darabban, és kiváló kritikákat kapott. 1949 végén munkát kapott Darryl F. Zanucknak a No Way Out (1950) című filmben. Egy orvost játszott, aki egy fehér fanatikust kezel. Ezt a munkát követően hamarosan újabb filmszerepeket kapott. A színészi munkák, amelyeket kapott, jobbak és érdekesebbek voltak, mint a legtöbb fekete színész által akkoriban játszott szerepek.

1955-ben egy rosszul viselkedő gimnáziumi osztály tagját alakította a Blackboard Jungle című filmben. Ez fontos szerep volt Poitier karrierjében.

Poitier volt az első fekete színész, aki elnyerte a legjobb színésznek járó Oscar-díjat (1963-ban A mező liliomaiért).

1959-ben játszott a Broadwayn az Egy mazsola a nap alatt első előadásában, majd az 1961-ben bemutatott filmváltozatban is szerepelt. Szerepelt még a The Bedford Incident (1965) és az A Patch of Blue (1965) című filmekben, melyekben Elizabeth Hartman és Shelley Winters volt a főszereplő. 1967-ben ő volt a legsikeresebb színész a mozipénztáraknál, három sikeres filmmel, a Találd ki, ki jön vacsorára; Az úrhoz, szeretettel és az In the Heat of the Night című filmekkel. Az utóbbi filmben alakította legsikeresebb karakterét, Virgil Tibbs-t, egy philadelphiai, pennsylvaniai nyomozót.

Poitier-t azonban elkezdték kritizálni, amiért tipizálta magát, és olyan fekete karaktereket játszott, akiknek csak jó személyiségük volt, mint például a Guess Who's Coming To Dinner című filmben. Poitier egyetértett ezzel, de bár több különböző szerepet akart, de a karaktereivel jó példát is akart mutatni, és szembe akart menni a korábbi negatív sztereotípiákkal. Abban az időben ő volt az egyetlen jelentős fekete színész az amerikai filmiparban.

Poitier, Harry Belafonte és Charlton Heston a washingtoni felvonuláson, 1963

Rendezői karrier

Poitier több filmet is rendezett, a legsikeresebb a Richard Pryor-Gene Wilder vígjáték, a Stir Crazy volt. Első filmje, amelyet rendezett, a Buck és a prédikátor című western volt. Ebben is ő volt a főszereplő, Harry Belafonte oldalán. További filmjei, amelyeket rendezett: Uptown Saturday Night, Let's Do It Again, A Piece of the Action és Ghost Dad.

Személyes élet

Poitier 1950. április 29-től 1965-ig volt Juanita Hardy felesége. 1976. január 23. óta Joanna Shimkus kanadai származású színésznővel él házasságban. Első házasságából négy, második házasságából pedig két lánya született.

Három önéletrajzi könyvet írt: This Life (1980), The Measure of a Man: A Spiritual Autobiography (2000) és Life Beyond Measure - letters to my Great Uncledaughter (2008).

Poitier, Mary Robinson és Desmond Tutu az Elnöki Szabadság Érdemérem átvételekor, 2009

Későbbi életút

1997 áprilisában Poitier lett a Bahama-szigetek japán nagykövete. Ő a Bahama-szigetek nagykövete az UNESCO-nál is. 1998 és 2003 között a The Walt Disney Company igazgatótanácsának tagja volt.

2001-ben Poitier az amerikai filmművészethez való általános hozzájárulásáért megkapta az Akadémia tiszteletbeli díját. 2009 augusztusában Barack Obama elnöktől megkapta a Szabadság Érdemérmet.