John Maynard Keynes, 1. báró Keynes, CB (1883. június 5. - 1946. április 21.) brit közgazdász. Keynesi közgazdaságtan néven ismert elképzelései nagy hatással voltak a modern gazdasági és politikai elméletre. Elképzelései számos kormány adó- és gazdaságpolitikájára is nagy hatással voltak. Szerinte a kormányoknak adó- és banki intézkedésekkel kell megállítaniuk a gazdasági recessziók, a depressziók és a fellendülések hatásait. Ő a modern elméleti makroökonómia egyik atyja.

Élete és pályafutása

Keynes tanulmányait az Eton Kollégiumban és a Cambridge-i King's College-ben végezte; eredetileg matematikát tanult, később azonban a közgazdaságtan felé fordult. Korai pályafutása során állami intézményeknél és pénzügyi körökben dolgozott, majd egyetemi oktatóként és kutatóként is ismertté vált. Az első világháború és az azt követő békerendszer gazdasági következményei mélyen foglalkoztatták: részt vett a brit delegáció munkájában a versailles-i béketárgyalások idején, később a brit Kincstár (Treasury) tanácsadójaként is dolgozott. A második világháború végén aktív szerepet vállalt a nemzetközi pénzügyi rendezés alakításában, többek között a 1944-es Bretton Woods-i konferencián is képviselte Nagy-Britanniát.

Fő művei

  • The Economic Consequences of the Peace (1919) – a versailles-i békerendszer kritikája és a háború utáni gazdasági kilátások elemzése.
  • A Tract on Monetary Reform (1923) és A Treatise on Money (1930) – a pénz és infláció kérdéseivel foglalkozó munkák.
  • The General Theory of Employment, Interest and Money (1936) – legjelentősebb műve, amelyben megalkotta a modern makroökonómia alapfogalmait és elméletét az aggregált keresletről, foglalkoztatásról és állami beavatkozásról.

Alapvető elméleti megállapítások

  • Aggregált kereslet szerepe: Keynes szerint a gazdaság teljesítménye rövid távon elsősorban az összkereslet nagyságától függ; ha ez elég alacsony, munkanélküliség és alulhasználtság alakulhat ki.
  • Munkanélkülés és hatékony kereslet: a piaci mechanizmusok nem mindig biztosítják a teljes foglalkoztatást, ezért szükség lehet kormányzati keresletélénkítésre.
  • Multiplikátorhatás: a beruházások és a költségvetési kiadások növelhetik az összkeresletet, és ezen keresztül többszörös hatást fejthetnek ki a gazdaságra.
  • Likviditás-preferencia és kamat: a kamatláb kialakulásában a pénztartás iránti kereslet (likviditás-preferencia) játssza a fő szerepet; a monetáris politika korlátai mellett a fiskális politika lehet hatékony eszköz a foglalkoztatás növelésére.
  • Pszichológia és várakozások: Keynes hangsúlyozta a vállalkozói hangulatot és a bizonytalanságot (az úgynevezett „animal spirits”) mint a beruházási döntések fontos tényezőit.

Gyakorlati hatás és örökség

Keynes elméletei jelentős hatást gyakoroltak a 20. század közepének gazdaságpolitikájára. Az ő gondolatai szolgáltak alapul a nagy állami beruházások, a munkanélküliség elleni küzdelem és a makrogazdasági stabilizációs politika kialakításához. A második világháború utáni időszakban sok országban a keynesi elvek szerint épült ki a jóléti állam és a teljes foglalkoztatás elérésére törekvő gazdaságpolitika. Keynes maga is központi szerepet játszott a háború utáni nemzetközi pénzügyi rendezés előkészítésében, és javaslataival hozzájárult a nemzetközi pénzügyi intézmények létrejöttéhez.

Kritika és későbbi fejlődés

Noha Keynes nézetei hosszú időn át uralták a makrogazdasági gondolkodást, a későbbi évtizedekben kritikák is érték őket. A monetarista iskola (pl. Milton Friedman) és más közgazdászok a pénzmennyiség és az infláció szerepét hangsúlyozták, míg a 1970-es évekbeli stagfláció különösen megkérdőjelezte az egyszerű keynesi recepteket. A későbbi „új-keynesi” irányzatok megkísérelték a keynesi intuíciókat mikroökonómiai alapokra helyezni, és a mai makroökonómia számos eszköze a keynesi hagyatékra épül.

Személyes vonások és kitüntetések

Keynes nemcsak közgazdászként volt jelentős személyiség: aktív tagja volt a kulturális életnek is, kapcsolatban állt a Bloomsbury-körrel, és nagy hatással volt a 20. századi intellektuális közegre. 1942-ben bárói címet kapott (1. báró Keynes). 1946-ban hunyt el; munkássága máig alapvető hivatkozási pont a gazdaságpolitikai vitákban.