Impresszálás: kényszersorozás és a „sajtó” a haditengerészetnél (17–19. sz.)
Impresszálás: a haditengerészet kényszersorozása, sajtóbandák működése és társadalmi, jogi következményei a 17–19. századi Nagy-Britanniában.
Az impresszum (köznyelven: a „sajtó”) a haditengerészetnél való szolgálatra kényszerítés elnevezése volt. A gyakorlat főként a 17., 18. és a 19. század elején volt elterjedt, és különösen a brit haditengerészetnél alkalmazták. Impresszálással rendszerint fiatal, járókelő férfiakat — gyakran kikötők környékén élőket, matrózokat és hajóipari munkásokat — kényszerítettek hadihajókra, ahol matrózként kellett szolgálniuk. A családoknak sokszor nem mondták meg, hová vitték az elhurcoltakat.
Hogyan működött a „sajtó”?
Az impresszálást általában egy hivatalos csoport, a sajtócsapat (angolul press gang) hajtotta végre, amelyet egy tengerésztiszt vezetett. A bandák portyáztak a kikötőkben, kocsmákban és más nyilvános helyeken, és jogi felhatalmazásuk alapján először megpróbálták besoroztatni a matrózokat önkéntes jelentkezésre ösztönözve, majd ha ez nem sikerült, erőszakkal hurcolták el az embereket. Időnként hivatalos parancsok, impresszum-utasítások vagy haditengerészeti megbízólevelek igazolták a műveletet.
Kik voltak a célpontok, és voltak-e kivételek?
Elsősorban olyan férfiakat kerestek, akiknek volt tengerészeti tapasztalatuk, de gyakran akár földműveseket vagy városi munkásokat is elnyomtak, ha félő volt, hogy hiány lesz a személyzetből. Volt azonban néhány kivétel és védettség: például fontos iparági munkások, bizonyos szolgálati státusú személyek vagy azok, akik védlevelet (protection certificate) tudtak felmutatni, időnként mentességet élveztek. A mentességek rendszere nehezen volt áttekinthető és sok visszaélés forrása volt.
Társadalmi hatások és ellenállás
Az impresszálás mély társadalmi feszültséget okozott: családok vesztették el eltartóikat, a kikötővárosokban rettegtek a kényszerbesorozástól, és több alkalommal fordult elő fizikai ellenállás, zavargás vagy jogi panasz. Kritikusok emberi jogi visszaéléseknek és a személyes szabadság korlátozásának tartották a gyakorlatot. Ugyanakkor a haditengerészet vezetése a védelmi szükségletekre hivatkozott: a gyorsan mozgó flottáknak gyakran nem volt elegendő önkéntes utánpótlásuk a háborús időszakokban.
Nemzetközi vetületek és politikai következmények
A gyakorlat nemcsak belső problémákat okozott, hanem nemzetközi feszültségeket is. Az impresszálás egyes esetekben külföldi állampolgárokat is érintett, ami diplomáciai botrányokhoz vezetett. Jó példa erre a korai 19. század: az impresszálás egyik vitatott tényezője volt az angol–amerikai kapcsolatok romlásának, amely később a napóleoni háborúk utáni időszakban és a War of 1812 idején is szerepet játszott.
Miért szűnt meg és mikor hagyták abba?
A Napóleoni háborúk vége, a 19. század közepe felé csökkenő haditengerészeti szükségletek, valamint a növekvő társadalmi ellenállás és jogi korlátozások miatt az impresszálás gyakorlatát fokozatosan visszaszorították. A háborúk után — mivel kevesebb matrózra volt szükség — a brit haditengerészet lépésről lépésre felhagyott ezzel az intézkedéssel. A változásokat erősítette a kereskedelmi tengerészet fejlődése és a polgári jogok eszméinek terjedése.
Összegzés
Az impresszálás a korabeli haditengerészetek számára gyors utánpótlást jelentett, de komoly társadalmi és jogi problémákat okozott. Bár a gyakorlat sokáig elfogadott részét képezte a flotta-szervezésnek, a 19. század folyamán a politikai, gazdasági és kulturális változások eredményeként visszaszorult, és végül megszűnt.
Sajtóbanda, 1780-as brit karikatúra
Kérdések és válaszok
K: Mi az a lenyűgözés?
V: Az impresszum a haditengerészetnél való szolgálatra kényszerítés.
K: Kik voltak azok az emberek, akiket általában "kényszerítettek", hogy belépjenek a haditengerészetbe?
V: Az emberek, akiket általában "kényszerítettek", hogy belépjenek a haditengerészetbe, fiatal férfiak voltak.
K: Ki vezette a sajtóbandát, és kényszerítette a férfiakat a hadihajókra?
V: Egy tengerésztiszt vezette a sajtóbandát és kényszerítette a férfiakat a hadihajókra.
K: Tudták a "kényszerítettek" családjai, hogy hová vitték őket?
V: Nem, a családtagok ritkán tudták, hová vitték őket.
K: Mikor volt szokásos gyakorlat a Királyi Haditengerészetnél a kényszerítés?
V: A 17., 18. és a 19. század elején a Királyi Haditengerészetnél szokásos gyakorlat volt a behívás.
K: Sokan úgy gondolták, hogy a leigázást be kellene szüntetni?
V: Igen, sokan mondták, hogy a kényszerítést le kellene állítani.
K: Mikor hagyta abba a haditengerészet a tengerészek leigázását?
V: A napóleoni háborúk után kevesebb tengerészre volt szükség, és a haditengerészet felhagyott a tengerészek leigázásával.
Keres