Palacsinta

Hogyan készül a palacsinta

Egyes palacsinták emelőanyagot tartalmaznak (valamit, amitől a palacsinta sütés közben megemelkedik), általában sütőport, tojást, lisztet és tejet, ami sűrű tésztát eredményez. Ezt a tésztát vagy kanalazzuk, vagy forró felületre öntjük, amelyet étolajjal vagy olvasztott vajjal kenünk be. A tészta szétterül, és kb. 1/4 vagy 1/3 hüvelyk (1 cm) vastagságú süteményt kapunk. A kelesztőanyag hatására a buborékok felemelkednek a palacsinta sütetlen oldalára, ahol a palacsinta most már készen áll a megfordításra (átfordításra).

A végén a palacsinta nagyon könnyű textúrájú, és gyakran tálalják reggelire juharsziruppal, vajjal vagy gyümölccsel. A vermonti palacsintákhoz a búzaliszthez általában egy másodlagos gabonát is adnak, zabpehely- vagy hajdinalisztet. Mindkét recepthez több sütőporra van szükség a kovászhoz. Ezeknek a palacsintáknak az állaga durvább, az íze pedig mélyebb, inkább a pirított dióra emlékeztet.

Különféle palacsinták

Észak-amerikai (Kanada és az Egyesült Államok) palacsinta stílusú palacsinta

Egyes éttermekben felszolgált palacsinták 3-4 darab, többé-kevésbé 14 cm (5 hüvelyk) átmérőjű palacsintából állnak. Ennél kisebb számot is lehet rendelni, ha "ezüstdolláros" palacsintát kérünk, ami egy körülbelül 7 cm (3 hüvelyk) átmérőjű palacsintának felel meg - ezeket a palacsintákat általában öt- vagy tízfős csoportokban szolgálják fel.

Brit palacsinta

A brit palacsinta három fő összetevője: fehér liszt, tojás és tej. Egyesek olvasztott vajat is adnak a tésztához. A tészta meglehetősen folyós, és a serpenyő oldalra billentésekor vékony réteget képez a serpenyő alján. Sütés közben némi színt képezhet, ami sötét palacsintát eredményez, a keverék helyén halvány foltokkal, de a palacsinta nem kel meg. A brit palacsinta azért nem kel meg annyira, mint más palacsinták, mert más a receptje.

Ezeket a palacsintákat lehet fogyasztani a hagyományos citromlével és cukorral, vagy sós töltelékkel körbetekerve, és főételként fogyasztani. Ha sütés helyett sütik, ez a tészta megemelkedik (bár nem tartalmaz emelőanyagot, például sütőport, mégis megemelkedik, mert a tésztába vert levegő kitágul), és Yorkshire-puding néven ismert. A brit palacsinta a francia crêpeshez és az olasz crespelle-hez hasonlít, de nem "csipkés".

Skóciában azonban a palacsinta, amelyet Skóciában skót palacsintának vagy Nagy-Britannia többi részén drop scones-nak neveznek, inkább az amerikai változatra hasonlít, és így is tálalják (lásd alább). A skót palacsinta tésztájában gyakran van cukor.

Skót palacsinta

Skót palacsinta és gyümölcsös palacsinta. Az észak-amerikai palacsintához hasonló, de kisebb méretű (általában 9 cm átmérőjű) palacsintákat a Brit-szigeteken skót palacsintának vagy (a hagyományos, a tésztát a sütőlapra csepegtető módszer után) drop-scones-nak, Ausztráliában és Új-Zélandon pedig pikelets-nek nevezik. Tálalható lekvárral és tejszínnel vagy csak vajjal. Az Egyesült Államokban "silver dollar pancakes" néven ismertek, mivel minden palacsinta körülbelül akkora, mint egy régi típusú amerikai ezüstdollár (Eisenhowerrel az arcán, ma már nem verik).

Skóciában ritkán szolgálják fel reggelire, de általában desszertnek szolgálják fel. Kapható sima palacsintaként, vagy mazsolás gyümölcsös palacsintaként, és ugyanebből a receptből, a keverék felhígításával nagyobb, vékonyabb palacsintákat is készítenek. A palacsintát Skóciában általában girdle-nek nevezik.

Francia crêpes

A Franciaországban, a francia nyelvű kanadai Québec tartományban és Brazíliában (ahol általában palacsintának, vagy csak crêpe-nek nevezik) népszerű francia palacsinta lisztből, tejből és viszonylag nagy mennyiségű tojásból készül (más palacsintatípusokhoz képest). Vékonyságuk miatt általában töltelékkel, például gyümölccsel vagy fagylalttal tálalják. Néha juharszirupot vagy más édesített szószokat is tálalnak a crêpeshez. A palacsintát vacsoraként is tálalják, ha tenger gyümölcseivel vagy más húsokkal töltik meg.

Német palacsinta

Az amerikai palacsintázókban gyakran felszolgált német palacsinta tál alakú. Többféle méretben kaphatók, némelyikük elég nagy, és szinte lehetetlen, hogy egy személy megehesse őket. Általában citrommal és porcukorral fogyasztják, bár néha lekvárt is használnak hozzá. A Németországban fogyasztott palacsinták azonban a brit fajtából származnak. Pfannkuchen a neve, bár egyes vidékeken (Berlin, Brandenburg, Szászország) ez a helyi elnevezés a Berliner, egy fánkfajta. A palacsintát ott Eierkuchen-nek (ami tojásos süteményt jelent) hívják. Svábországban a felvágott palacsinta (Flädle) hagyományos levesalapanyag.

Osztrák palacsinta

Ausztriában a palacsintát Palatschinken-nek hívják, amely szó a latin "placenta" szóból származik a románon keresztül, és általában sárgabaracklekvárral töltik, de ismeretes a csokoládéöntettel vagy mogyoróvajjal töltött kellemes ízű palacsinta is. Hasonló nevű palacsinták az egész egykori Ausztria-Magyarországon (ma Ausztria, Bosznia, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország és Szerbia) megtalálhatóak (lásd Palatschinken).

Skandináv palacsinta

A skandináv palacsinta hasonlít a brit palacsintához. Hagyományosan lekvárral és/vagy jégkrémmel vagy tejszínhabbal tálalják, bár főételként is tálalható különféle sós töltelékkel. A hagyományos svéd változatok kissé egzotikusak lehetnek. Vannak olyanok, amelyek hasonlítanak a brit palacsintákra, de kisebb átmérővel; ezeket plättarnak nevezik, és egyszerre több példányt sütnek belőlük egy speciális serpenyőben.

Mások olyanok, mint a német palacsinta, de a tésztába sült sertéshúst tesznek; ezeket sütőben sütik. Vannak burgonyás palacsinták is, amelyeket raggmunknak neveznek. Ezek nyers, felaprított burgonyát és néha más zöldségeket tartalmaznak. Ha a palacsintatésztát elhagyják, a reszelt burgonyából készült sült pogácsát rårakornak nevezik. Mindkét utóbbi fajtát hagyományosan sertéshússal és/vagy vörösáfonya lekvárral fogyasztják.

Vegán palacsinta

A vegán palacsinta nem kötődik semmilyen nemzetiséghez, azonban egy másfajta és népszerű palacsintatípus. A vegán palacsinta az amerikai palacsintához próbál hasonlítani közvetlen helyettesítő anyagok, például tojáspótló és szójatej használatával. Egyes fajták azonban szódabikarbónát és esetenként egy kis ecetet használnak emelőszerként.

Indonéz palacsinta

Malajziában és Szingapúrban a palacsinta-szerű snacket töltelékkel készítik, általában sajttal vagy kajával, de esetenként babpasztával, őrölt mogyoróval, áfonyával vagy pudinggal. Vannak más érdekes változatok is, például a liszt egy részét helyettesítő szójababból készültek. Gyakrabban találkozhatunk a serabisszal, a rizslisztből és kókusztejből készült palacsintával, amelyet kókusztejből és pálmacukorból (vagy barna cukorból) készült mártással körítenek.

Kelet-európai blintz és blini

Oroszországban, Lengyelországban, Litvániában és Ukrajnában a blintz és a blini búza- vagy hajdinalisztből, élesztőből, vajból, tojásból és tejből készül. A blini a francia crêpesből származik, amely a Szovjetunió előtti időkben terjedt el.

Mexikói forró sütemények

Mexikóban általában nem palacsintának, hanem "hot cake"-nek nevezik. Stílusuk hasonló az Egyesült Államokban felszolgált palacsintákhoz, de talán inkább keverik vagy helyettesítik a búzalisztet kukoricával. Amellett, hogy az ország minden részén népszerű reggeli az éttermekben, a "hotcakes"-t gyakran árulják Mexikóváros és más városok utcáin, valamint a kisvárosok helyi ünnepségein a nap és az éjszaka minden órájában. Ezek az árusok egyetlen süteményt árulnak valamilyen édes szósszal körítve.

Egyéb fajták

Etiópiában az injera hajdinából vagy a hagyományosabb teffből készült erjesztett kovászos tésztából készül. Az észak-amerikai és európai palacsintákkal ellentétben az injerát nem tálalják édes szószokkal vagy cukorral. Ehelyett hússzósszal, zöldségekkel és főtt tojással tálalják.

Magyarországon a palacsinta lisztből, tejből és szódavízből, cukorból és tojásból készül. Főételként tálalják. Desszertként is szolgálják fel. Ez azonban a tölteléktől függ. A tésztához édes bor is adható. Olaszországban a cannelloni palacsintatésztából vagy tésztatésztából készül. Ezután megtöltik, sajtot tesznek rá, és megsütik.

A Közel-Keleten a pita lisztből és élesztőből készül.Indiában a dosa rizslisztből készül, és serpenyőben sütik. A kínai konyhában a zöldhagymás palacsinta a hajdinalisztből és zöldhagymából készült vékony palacsinta, amelyet moo shu ételekhez tálalnak. Egyiptomban katiefet készítenek. Venezuelában a palacsintát vajjal és fehér sajttal körítik.

Japánban népszerű a Dorayaki, ami olyan, mint egy édes szendvics babpasztával és két palacsintaszerű, castellából készült pogácsával.

Palatschicken

Kiszolgálás

A legtöbb palacsintafajtát (de a breton galette-et nem) egyszerre csak egy oldalát sütik, és a szakács félidőben megfordítja. A palacsinta jól megfordítása elég nehéz lehet, de a jó szakácsok nagyon ügyesek lesznek benne, és magasan a levegőbe dobják a palacsintát.

Az észak-amerikai palacsinta édes vagy sós ízűvé tehető, ha a tésztához olyan ételeket adunk, mint az áfonya, eper, sajt vagy szalonna; néha banánt vagy csokoládéforgácsot is mártogatnak a tésztába. A brit palacsintákat a sütés után meg lehet tölteni (a közepükbe dolgokat tenni), sokféle édes vagy sós töltelékkel. Mindkettőt gyakran édesítik sütés után sziruppal leöntve vagy porcukorral megszórva.

Kanadában és az Egyesült Államokban a palacsinta általában otthon készített reggeli étel. A palacsintát éttermekben és vendéglőkben is felszolgálják. Egy étterem még a palacsintára is specializálódott; a Nemzetközi Palacsintaháznak több mint 1000 étterme van.

Nagy-Britanniában a palacsintát desszertként fogyasztják, vagy sósan tálalják főétkezéshez. Hagyományosan a "palacsinta napjaként" is ismert sültkrumpli kedden is fogyasztják. (Az Egyesült Államokban, Franciaországban és más országokban Mardi Gras vagy Fat Tuesday néven ismertebb a sültkrumpli kedd). A hagyomány szerint ezt azért szokták tenni, hogy az utolsó zsiradékot és gazdag ételeket is elfogyasszák a nagyböjt előtt, amikor az emberek nem ettek gazdag ételeket. A palacsinta napján gyakran szerveznek jótékonysági vagy iskolai rendezvényeket.

Hollandiában a palacsintát pannekoeken-nek hívják, és vacsorához fogyasztják. A palacsintás éttermek népszerű családi éttermek, ahol édes, sós és töltött palacsinták sokféle változatát szolgálják fel. Hollandiában létezik egy másik fajta palacsinta is, a "poffertjes". Minden poffertje meglehetősen kicsi. Nagyméretű sütőlapon sütik, ahol minden poffertje sok lyukkal van ellátva. A szakács gyorsan beleönti a tésztát az összes lyukba, felfelé és lefelé a sorokba. Amikor megsültek, több poffertjes kerül egy tányérra, és megszórják porcukorral és olvasztott vajjal. A holland piacokon gyakran találunk poffertje-standot.

Svédországban és Finnországban hagyomány, hogy csütörtökön sárgaborsólevest esznek, amelyet palacsinta követ. A kisebb méretű palacsintát, amelyet gyakran "ezüstdolláros" palacsintának neveznek, néha előételként használják keksz vagy más kenyérfélék helyett.

A banános palacsinta számos ázsiai országban, például Thaiföldön, Vietnamban, Indiában és Kínában népszerű a nyugati orientációjú hátizsákos turisták kávézóiban.

Palacsinta eperrel és tejszínnel