A palacsinta egy serpenyőben vagy lapos sütőlapon sütött, általában kerek, lapos tésztaféle, amely a világ számos konyhájában megtalálható. A tésztája lehet egészen vékony, mint a francia palacsinta vagy crêpe, de készülhet vastagabb, levegősebb változatban is, például az amerikai stílusú palacsintákhoz hasonlóan. Az angol nyelvű országokban gyakran pancake néven emlegetik, Mexikóban pedig a vastagabb változatokra a hotcake elnevezés is használatos. A legtöbb palacsinta gyors kenyérnek számít, amelyhez sütőport használnak, de léteznek élesztős vagy erjesztett tésztából készült változatok is.

A tészta alapja többnyire liszt, folyadék, tojás és valamilyen lazítóanyag; az összetevők aránya határozza meg, hogy a végeredmény vékony és rugalmas, vagy inkább vastag és puha lesz. Sütéskor a tésztát forró, enyhén kiolajozott serpenyőbe öntik, majd mindkét oldalát aranybarnára sütik. A palacsinta gyorsan elkészíthető, ezért sok otthonban a hétköznapi reggelik és a hétvégi családi étkezések kedvelt fogása.

Sok helyen a palacsintát reggelire vagy desszertként tálalják, és gyakran édes kiegészítőkkel kínálják, például juharsziruppal, lekvárral vagy cukorral. A világ különböző régióiban azonban sós változatai is népszerűek: ilyenkor húsos, sajtos, zöldséges vagy más pikáns töltelékkel készülnek, és akár főételként is megállják a helyüket, például húspástétommal töltve.

A palacsinta előnye, hogy könnyen alakítható az adott ízléshez és alkalomhoz. Készülhet egyszerűen, kevés hozzávalóból, de gazdagítható fűszerekkel, gyümölcsökkel, kakaóval, magvakkal vagy teljes kiőrlésű liszttel is. A tészta pihentetése, a megfelelő hőfok és a serpenyő egyenletes kezelése sokat számít abban, hogy a palacsinta szép sima, jól átsült és finom legyen.