Lekvár
A lekvár egy fűszer. Általában préselt gyümölcsből, cukorból és néha pektinből készül. A legtöbb lekvárt főzik. A lekvárt elkészítése után általában légmentesen záródó üvegbe töltik.
A lekvár általában annyi cukrot tartalmaz, amennyi gyümölcsöt. A két részt ezután együtt főzik, hogy gél állagúvá váljon.
Az Európai Unióban létezik a lekvárirányelv (79/693/EGK tanácsi irányelv, 1979. július 24.). Ez minimumkövetelményeket határoz meg a lekvárban lévő "gyümölcs" mennyiségére vonatkozóan, de a gyümölcs fogalmát kibővítették. Ezt azért tették, hogy figyelembe vegyenek számos, az EU-ban gyártott szokatlan lekvárfajtát. Ebből a célból a "gyümölcs" fogalmába beletartoznak azok a gyümölcsök, amelyeket általában nem kezelnek gyümölcsként, mint például a paradicsom; azok a gyümölcsök, amelyekből általában nem készítenek lekvárt, mint például a dinnye és a görögdinnye; és azok a zöldségek, amelyekből néha lekvárt készítenek, mint például: rebarbara (a szárak ehető része), sárgarépa, édesburgonya, uborka és sütőtök. Ez a meghatározás továbbra is érvényes az új irányelvben, a 2001/113/EK tanácsi irányelvben (2001. december 20.).
A kanadai élelmiszer- és gyógyszeripari szabályozás (CRC) szerint a lekvárnak és a lekvártermékeknek legalább 45%-ban kell tartalmazniuk a megnevezett gyümölcsöt és 66%-ban vízben oldódó szilárd anyagokat. Ezenkívül tartalmazhatnak hozzáadott pektint, pektinszerű készítményt vagy savas összetevőt. Elfogadható továbbá ésszerű mennyiségű II. osztályú tartósítószer, pH-szabályozó és habzásgátló szer. A lekvártermék azonban nem tartalmazhat almát vagy rebarbarát.
A lekvár narancsból készült lekvár, amely általában tartalmaz gyümölcshúst és héjat.
A zselé különbözik a lekvártól, mivel gyümölcs helyett többnyire gyümölcsléből készül.
A gyümölcskrémek a gyümölcsök lassú főzésével készülnek sima állagúvá.
Joan Miró szederlekvárt használt művészeti médiumként.
Gélként a lekvár nem szilárd és nem is folyékony. Tartalmazhat gyümölcsdarabokat, amelyek szilárd anyagnak számítanak. Felbontás után és a hűtőszekrényből kivéve a gél inkább folyadékká válik, és képes bomlani.
Egy három különböző üveg lekvár
Kérdések és válaszok
K: Mi az a dzsem?
V: A lekvár préselt gyümölcsből, cukorból és néha pektinből készült ételízesítő. Általában megfőzik, majd légmentesen záródó üvegbe töltik.
K: Mennyi cukrot tartalmaz a lekvár?
V: A legtöbb lekvár annyi cukrot tartalmaz, mint amennyi gyümölcsöt.
K: Az Európai Unió lekvárirányelve szerint milyen minimális előírások vonatkoznak a lekvárban lévő "gyümölcs" mennyiségére?
V: Az Európai Unió lekvárirányelve (79/693/EGK tanácsi irányelv, 1979. július 24.) szerint a lekvárban lévő "gyümölcs" mennyiségére vonatkozó minimumkövetelmények vannak. Ez magában foglalja azokat a gyümölcsöket, amelyeket általában nem kezelnek gyümölcsként, mint például a paradicsom; azokat a gyümölcsöket, amelyekből általában nem készítenek lekvárt, mint például a dinnye és a görögdinnye; és azokat a zöldségeket, amelyekből néha lekvárt készítenek, mint például a rebarbara (a szárak ehető része), a sárgarépa, az édesburgonya, az uborka és a sütőtök.
Kérdés: Mit mondanak a kanadai élelmiszer- és gyógyszerügyi előírások a lekvárról?
V: A kanadai élelmiszer- és gyógyszer-szabályozás (CRC) szerint a lekvárnak legalább 45%-ban kell tartalmaznia a megnevezett gyümölcsöt és 66%-ban vízben oldódó szilárd anyagokat. Ezenkívül tartalmazhat hozzáadott pektint, pektinszerű készítményt vagy savas összetevőt, ésszerű mennyiségű II. osztályú tartósítószert, pH-szabályozót vagy habzásgátlót, de nem tartalmazhat almát vagy rebarbarát.
K: Miben különbözik a lekvár más lekvártípusoktól?
V: A lekvár egy olyan narancsból készült lekvártípus, amely általában tartalmaz gyümölcshúst és héjat, míg más lekvártípusok általában csak préselt gyümölcsből készülnek, gyümölcshús és héj nélkül.
K: Miben különbözik a zselé más lekvártípusoktól?
V: A zselé abban különbözik a többi lekvártípustól, hogy többnyire gyümölcsléből készül, nem pedig préselt gyümölcsből, mint a legtöbb másfajta lekvár.
K: Mire használta Joan Miró a szederlekvárt?
V: Joan Miró a szederlekvárt művészeti médiumként használta.
