Enyhítő körülmény a büntetőjogban — jelentés, példák
Amikor valaki halálos bűncselekményt követ el, az enyhítő körülmény olyan dolog, amely segíthet az illetőnek elkerülni a halálbüntetést vagy általában csökkenteni a kiszabott büntetés súlyosságát. („Enyhíteni” azt jelenti, hogy „csökkenteni”. A „tényező” olyan valami, ami valami mást okoz. Tehát a jogban az enyhítő tényező olyan dolog, ami a büntetés enyhítését eredményezheti.)
Fontos megjegyezni, hogy az enyhítő tényezők nem eredményeznek automatikusan büntetéscsökkentést. A bírák és az esküdtszék mérlegelik az ügy összes körülményét: az enyhítőket és a súlyosbító tényezőket egyaránt. A bíróság a bizonyítékok, tanúk és szakértői vélemények alapján dönt arról, hogy van‑e enyhítő körülmény, és ha igen, az mennyiben befolyásolja a végső ítéletet.
Az enyhítő körülmények nem jelentenek mentséget vagy felmentést a bűncselekmény elkövetése alól. Segíthetnek megmagyarázni, hogy mi vezetett az elkövetéshez, de nem bizonyítják, hogy a vádlott nem követett el törvénysértést. Más jogi kategóriák — például a jogos védelem vagy a kényszerhelyzet mint felmentő ok — teljesen más következményekkel járnak, mint az enyhítő körülmények, amelyek elsősorban a büntetés mérséklésére hatnak.
Milyen hatása lehet az enyhítő körülményeknek?
Az enyhítők hatása országonként és jogrendszerenként eltérő, de tipikus következmények:
- csökkentett szabadságvesztés‑idő vagy enyhébb büntetési kategória;
- felfüggesztett szabadságvesztés (próbára bocsátás) vagy pénzbüntetés helyett;
- rövidebb előzetes letartóztatás miatti beszámítás, kedvezmények a végrehajtásban;
- az ügyészi vádemelés súlyának csökkentése bizonyos esetekben.
Megjegyzés: sok országban, köztük Magyarországon, a halálbüntetés ma már nem alkalmazott, így az „enyhítés” a büntetés más formáinak mérséklésére vonatkozik.
Gyakori enyhítő körülmények — példák
- Fiatalkor vagy éretlenség: ha az elkövető kora és érettsége befolyásolta a cselekvést.
- Szükséghelyzet, kényszer: ha valakit fenyegetés vagy kényszerített cselekvés vitt az elkövetéshez (nem mindig felmentő ok, gyakran enyhítő).
- Csökkent beszámíthatóság, mentális zavar: pszichiátriai vagy neurológiai állapot, amely korlátozta az ítélőképességet.
- Elkövető passzív, kisebb szerep: ha az elkövető csak alárendelt vagy segítő szerepet játszott a bűncselekményben.
- Bűnbánat és együttműködés: beismerés, vallomás, a hatóságokkal való együttműködés, a károsultak kárpótlása.
- Első bűncselekmény és jó előélet: korábbi büntetlen előélet, stabil családi/munkahelyi körülmények.
- Provokáció vagy erős érzelmi helyzet: súlyos provokáció, amely jelentősen befolyásolta a cselekvést.
- Teljes vagy részleges jóvátétel: a tett következményeinek helyreállítása, kár megtérítése.
Hogyan bizonyítják és értékelik az enyhítő körülményeket?
A védelem feladata, hogy a megfelelő bizonyítékokkal alátámassza az enyhítők fennállását: tanúk, szakértői vélemények (pl. pszichiáter), írásos dokumentumok, kárpótlásról szóló bizonylatok, együttműködési megállapodások stb. A bíróság ezeket mérlegeli, és mérlegelése során mérsékelt széles diszkrecionális jogkörrel rendelkezik — vagyis döntése megalapozott indoklást igényel.
Mi a különbség enyhítő körülmény és felmentő ok között?
Röviden: az enyhítő körülmény a büntetés mértékét befolyásolja, míg a felmentő ok (például jogos védelem, kényszer) a felelősség teljes vagy részleges kizárását eredményezheti. Enyhítő tényező megléte nem teszi törvényessé a cselekményt — csak a jogalkalmazó mérlegelését befolyásolja a büntetés kiszabásakor.
Gyakorlati tanácsok
- Ha valakit vádolnak, fontos, hogy ügyvédje időben gyűjtse össze az enyhítő körülmények bizonyítékait.
- Szakértői vizsgálatok, orvosi igazolások és tanúk meghallgatása gyakran döntő lehet a büntetés mérséklésében.
- Az együttműködés a nyomozati szakaszban és a teljes kár megtérítése erősen súlyozható enyhítő körülményként.
Összefoglalva: az enyhítő körülmény fontos szerepet játszik a büntetőjogi ítéletekben, de nem automatikus felmentés. A bíróság mérlegeli az ügy sajátosságait, az enyhítő és súlyosbító tényezőket, és ezek alapján határozza meg a kiszabható büntetés mértékét.
Afrika
Tizenhat afrikai ország eltörölte a halálbüntetést (illegálissá tette az országban). További 22 ország több mint 10 éve nem alkalmazza a halálbüntetést, vagy moratóriumot (a halálbüntetés ideiglenes felfüggesztését) rendelt el.
A Cornell Egyetem jogi karának adatai szerint 2015-ben a halálbüntetést még mindig alkalmazó afrikai országok közül csak egynek vannak enyhítő tényezőkről szóló törvényei. Ez az ország Botswana.
Botswana
Botswanában a gyilkosságért elítélt személy halálbüntetést kap, hacsak nem tud enyhítő körülményeket felmutatni. A botswanai törvény azonban nem mondja meg, hogy mik lehetnek ezek az enyhítő tényezők, és nem is hoz példákat. Ez azt jelenti, hogy minden egyes bírónak magának kell eldöntenie, hogy valami enyhítő körülménynek minősül-e.
A múltban például a bírák úgy döntöttek, hogy az enyhítő tényezők közé tartoznak:
- Egy gyilkos, akivel rosszul bánik a főnöke.
- Orvosi probléma, például epilepszia
- A gyilkosság áldozata beteg volt, így amúgy is meghalt volna, ha nem gyilkolják meg.
- A gyilkos szegény volt
- A gyilkos azt állítja, hogy nem tervezte meg a gyilkosságot, mielőtt az megtörtént volna.
- A gyilkos ügyvédje nem végez jó munkát
A botswanai törvények nem teszik lehetővé a bírák számára, hogy a gyilkosság előtti enyhítő tényezőket figyelembe vegyék. Ha például valakit gyermekkorában bántalmaztak, vagy az áldozat bántalmazta, ezek nem számítanak enyhítő körülménynek. Csak a közvetlenül a gyilkosság idején történt dolgok számítanak enyhítő körülménynek.
Kötelező halálbüntetés
Kilenc afrikai országban, ahol alkalmazzák a halálbüntetést, bizonyos bűncselekményekre kötelező halálbüntetést szabnak ki. Ez azt jelenti, hogy a bíróságok semmilyen enyhítő tényezőt nem vesznek figyelembe, bármi is legyen az.
Ezek az országok a következők:
- Csád (csak terrorizmus esetén)
- Egyenlítői-Guinea
- Etiópia
- Guinea
- Líbia
- Nigéria
- Szomália
- Dél-Szudán
- Szudán
Americas
Az amerikai kontinensen mindössze két országban végeztek ki embert az elmúlt tíz évben: az Egyesült Államokban, valamint St. Kitts és Nevisben. A többi országban eltörölték a halálbüntetést, vagy moratóriumot vezettek be.
St. Kitts és Nevis
St. Kitts és Nevis legutóbbi kivégzése 2008-ban történt.
St. Kitts és Nevis lehetővé teszi a halálbüntetést gyilkosságért vagy árulásért. Az ország legfelsőbb bíróságának egyik határozata kimondta, hogy a halálbüntetést csak "a gyilkosság legkivételesebb és legszélsőségesebb eseteiben" szabad alkalmazni. Úgy tűnik azonban, hogy a törvény nem határozza meg, hogy mitől lesz egy gyilkosság "kivételes", és milyen enyhítő tényezők akadályozhatják meg a halálbüntetés kiszabását.
St. Kitts és Nevis törvény tiltja a 18 év alattiak kivégzését, amikor elkövették a bűncselekményt.
Egyesült Államok
Az Egyesült Államokban az enyhítő tényezők nagyon fontosak a halálbüntetéssel kapcsolatos ügyekben. Az enyhítő tényezők segíthetnek az ügyészeknek eldönteni, hogy kérjék-e a halálbüntetés kiszabását. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága is többször kimondta, hogy a bíráknak és az esküdteknek az enyhítő tényezőket is figyelembe kell venniük, mielőtt döntenek az ítéletről.
Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága törvénytelenné tette a kötelező halálbüntetést. A bíróság döntése szerint a méltányosság érdekében minden bírónak vagy esküdtszéknek el kell gondolkodnia azon, hogy az adott vádlott megérdemli-e a halálbüntetést.
Íme néhány példa a szövetségi és állami törvényekben szereplő leggyakoribb enyhítő tényezőkre:
- A vádlott fiatal volt a bűncselekmény elkövetésekor, de nem fiatalabb 18 évesnél.
- A vádlott nem volt képes felfogni, hogy a bűncselekménye mennyire helytelen volt ("korlátozott cselekvőképességű").
- A vádlott a bűncselekményt súlyos mentális betegség vagy súlyos érzelmi problémák fennállása alatt követte el.
- A vádlott kábítószer vagy alkohol hatása alatt állt.
Ázsia és a csendes-óceáni térség
Kötelező halálbüntetések
Az ázsiai és csendes-óceáni térségben a halálbüntetést alkalmazó országok közül tizennégyben kötelező a halálbüntetés bizonyos bűncselekményekre.
Ezek az országok a következők:
Japán
1968-ban a 19 éves Norio Nagayama négy embert gyilkolt meg Japánban. A japán legfelsőbb bíróság halálra ítélte. Ugyanebben az ítéletben a Legfelsőbb Bíróság kilenc különböző dolgot határozott meg, amelyeket a japán bíróságoknak figyelembe kell venniük, mielőtt halálra ítélnek valakit:
- Mennyire volt kegyetlen a bűncselekmény?
- Miért követte el a vádlott a bűncselekményt?
- Hogyan ölték meg az áldozatot?
- Hány embert öltek meg?
- Hogyan hatott a bűncselekmény a japán társadalomra?
- Hány éves volt a vádlott?
- A vádlott korábban már követett el bűncselekményt?
- A vádlott rosszul érezte magát amiatt, amit tett?
- Hogyan szeretné az áldozat családja, hogy a vádlottat megbüntessék?
Ez a kilenc dolog azonban nem mind egyforma. Például egy személynek öt enyhítő tényezője is lehet (fiatal volt, szörnyen érezte magát a bűncselekmény miatt, és így tovább). Ha azonban az áldozat családja nagyon szerette volna, hogy a gyilkos halálbüntetést kapjon, a bíró ennek ellenére elrendelheti a halálbüntetést. Ebben a japán rendszerben az enyhítő tényezők nem "ellensúlyozzák" a súlyosbító tényezőket.
Kína
Az 1990-es évek végén Kína elkezdett azon dolgozni, hogy a büntetéseket a bűncselekményhez igazítsa, ahelyett, hogy számos bűncselekményért automatikusan halálbüntetést követelne meg. Például 1999-ben a kínai Legfelsőbb Népi Bíróság úgy döntött, hogy a halálbüntetést nem kell alkalmazni, ha enyhítő körülmények állnak fenn - például ha a gyilkosság áldozata tett valamit a bűncselekmény elkövetéséért vagy a helyzet súlyosbításáért.
2012-ben Kína új szabályokat írt a bűnözők elítélésére. Ezek szigorúbb szabályokat tartalmaznak a büntetéskiszabásra vonatkozóan, így a bíráknak néhány konkrét választási lehetőségük van a büntetések tekintetében. Ezután átgondolhatják az enyhítő (és súlyosbító) tényezőket, hogy eldönthessék, ezek közül a választási lehetőségek közül melyik illik a legjobban a bűncselekményhez. Az új szabályok szerinti enyhítő tényezők közé tartozik például a feladás és a rendőrségnek tett beismerő vallomás.
A Legfelsőbb Népbíróság saját szavaival élve egy 2004-es jelentésében azt mondta, hogy a lehető legnagyobb erőfeszítéseket tették annak érdekében, hogy "a halálbüntetést csak nagyon kis számú, rendkívül súlyos bűncselekményt elkövető bűnözőre alkalmazzák".
A Közel-Kelet
Benjamin MacQueen politológus azt írja, hogy egyes közel-keleti országok, például Algéria, "enyhített büntetést" adnak azoknak, akik terrorista csoportokhoz vagy lázadókhoz tartoznak (a különböző közel-keleti kormányok ellen harcoló csoportok). Ezek az emberek halálos ítéletét eltörlik, börtönbüntetésüket pedig évekkel vagy akár évtizedekkel csökkentik - mondja. Így az állam és a börtönök tisztviselői úgy tűnhetnek, mintha semmi rosszat nem tettek volna; csak idő előtt kiengedték az embereket, mert jól viselkedtek a börtönben. Ugyanakkor a terroristák és a felkelők visszatérhetnek a harcba, az államok pedig támogathatják őket anélkül, hogy úgy tűnne, mintha valóban így lenne.
Európa és Közép-Ázsia
2016 januárjában Fehéroroszország volt az egyetlen olyan ország Európában és Közép-Ázsiában, ahol még mindig alkalmazzák a halálbüntetést. Néhány más országban még mindig vannak halálbüntetésre vonatkozó törvények, de több mint 10 éve nem alkalmazzák a halálbüntetést, vagy moratóriumot (a halálbüntetés ideiglenes leállítását) vezettek be.p. 41 Fehéroroszországon kívül 1997 óta senkit sem végeztek ki Európában.
Az Európai Unió határozottan ellenzi a halálbüntetést, és azért küzd, hogy ez a büntetés Európa-szerte megszűnjön. Minden országnak, amely az Európai Unió tagja akar lenni, először is meg kell szüntetnie a halálbüntetést az országában.
Fehéroroszország
A fehéroroszországi törvények szerint halálbüntetés kiszabható gyilkosságért, halált okozó terrorizmusért, hazaárulásért, háborús bűnökért, emberiség elleni bűncselekményekért és népirtásért.
A fehéroroszországi törvényekben felsorolt egyetlen enyhítő tényező a mentális betegség. Ha egy személy az elítélés után mentálisan megbetegszik, és nem képes megérteni vagy kontrollálni a viselkedését, nem kapja meg a halálbüntetést. Ha azonban meggyógyul, kivégzik, függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el.
A fehéroroszországi törvény felsorol néhány olyan embercsoportot is, akiket nem lehet kivégezni, bármi is legyen az. Ezek a csoportok a következők:
- Azok, akik 18 év alattiak voltak, amikor elkövették a bűncselekményt.
- Nők
- 65 évnél idősebbek, amikor elítélik őket
Nemzetközi bíróságok
A második világháborút követő nürnbergi perek vége óta a világ nagy nemzetközi bíróságai törvényen kívül helyezték a halálbüntetést a bíróságaikban. Az ENSZ például 1993-ban létrehozta a volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Törvényszéket (amely 2016-ban még mindig folytat büntetőeljárást). 1994-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa létrehozta a ruandai népirtás során elkövetett bűncselekmények kivizsgálására és megbüntetésére a Ruandai Nemzetközi Törvényszéket. Egyik bíróság sem oszthatott halálos ítéleteket.
A Nemzetközi Büntetőbíróságot 1998-ban hozták létre állandó nemzetközi szervezetként. Feladata a háborús bűnök, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtás kivizsgálása és tárgyalása, bárhol is történjenek a világon. Bármilyen súlyosak is legyenek ezek a bűncselekmények, a Nemzetközi Büntetőbíróság nem alkalmazhatja a halálbüntetést büntetésként.
Kérdések és válaszok
K: Mi az az enyhítő tényező?
V: Az enyhítő tényező olyan dolog, amely egy főbenjáró bűncselekmény esetében a büntetés enyhítését eredményezheti.
K: Mit jelent az "enyhíteni" kifejezés?
V: Enyhíteni azt jelenti, hogy valamit csökkenteni vagy kevésbé súlyossá tenni.
K: Mik a súlyosbító tényezők?
V: A súlyosbító tényezők olyan dolgok, amelyek valószínűleg súlyosabb büntetést eredményeznek, ha valaki bűncselekményt követ el.
K: Az enyhítő tényezők mentséget jelentenek a bűncselekmény elkövetésére?
V: Nem, az enyhítő tényezők segíthetnek megmagyarázni, hogy mi okozta azt, hogy valaki bűncselekményt követett el, de nem jelentik azt, hogy az illető nem követett el semmi rosszat.
K: Az enyhítő tényezők automatikusan büntetéscsökkentést eredményeznek?
V: Nem, a bírák és az esküdtek a súlyosbító tényezőket is figyelembe veszik, amikor a megfelelő büntetésről döntenek.
