Alexander Scriabin (más írásmóddal: Skryabin) (született Moszkva január 6. 1872; meghalt Moszkva április 27. 1915) híres orosz zeneszerző és zongoraművész volt. Zenekari és zongoraműveket írt. Zenéje a késő romantika korszakába tartozik, de későbbi művei meglehetősen modernnek hangzanak, és az impresszionizmus is hatott rá. Szokatlan elképzelései voltak arról, hogy az összes művészetet egy műben egyesítse.
Életrajzi vázlat
Scriabin Moszkvában született és fiatal korától zongorázni tanult; tehetsége hamar megmutatkozott mind előadóművészként, mind komponistaként. Pályafutása korai szakaszában a romantikus hagyományokhoz kötődött, hatott rá Chopin és Liszt hangvétele, majd fokozatosan saját, egyre merészebb harmóniai nyelvet fejlesztett ki. Szerepe a zenei életben kettős volt: ismert zongoraművészként koncertezett, ugyanakkor kísérletező komponistaként is számon tartják.
Zenei stílus és esztétika
Scriabin későbbi műveire jellemző a hagyományos tónusrendszer fokozatos feloldása, egyedi harmóniák és kísérleti akusztikai megoldások használata. Kidolgozott esztétikai és filozófiai rendszerre törekedett: a művészetet és a misztikus élményt szerette volna összekapcsolni. Ismertté vált az úgynevezett „misztikus akkord” (vagy Prometheus-akkord), amely Scriabin egyik jellegzetes hangzásbeli forrása lett, és amely a késői munkák atonálisabb jellegéhez járult hozzá.
Fontos része volt gondolkodásának a színek és hangok közötti kapcsolat: Scriabin részben szinesthéziához hasonló módon társított hangnembeli karaktereket színekhez, és később a fény használatát is beépítette nagyobb előadások dramaturgiájába (például a Prométheusz – A tűz költeménye c. mű esetében).
Fontos művek
- Zongoraművek: korai darabok (etűdök, prelűdök, kisebb karakterdarabok), majd a zongorasonáták – különösen a késői sonáták, amelyek egyre személyesebb, misztikus hangvételűek.
- Zenekari művek: Poème de l'extase (Ámulat költeménye, gyakran Poem of Ecstasy), Prometheus: Le Poème du Feu (Prométheusz – A tűz költeménye) – utóbbihoz Scriabin fényrészt is írt.
- Hangszerelt többművészeti tervek: tervei között szerepelt a monumentális, több érzékszervre ható színpadi mű, az ún. Mysterium, amelyet sosem fejezett be, de amely megmutatja törekvését az összművészetre.
Mistika és a „Mysterium”
Scriabin saját filozófiai és misztikus elképzeléseket is kidolgozott, amelyeket a művészetben kívánt megvalósítani. Nagyszabású elképzelése volt a Mysterium című, Himalájában megrendezendő, minden érzékszervet megmozgató összművészeti eseményről: tánc, illatok, fény és hang együtteséről, amely szerinte spirituális átalakulást eredményezne. E tervet soha nem tudta megvalósítani, ám elképzeléseinek radikalizmusa és integráló szemlélete erősen befolyásolta későbbi esztétikai vitákat.
Életének vége és öröksége
Scriabin 1915-ben hunyt el fertőzés okozta szepszis következtében. Halála után zenéjét sokáig megtisztelték iskolateremtő kísérletezőként: mind a szovjet, mind a nyugati zenei életben hatása érvényesült. Kompozíciói különösen a 20. századi harmónia és timbrai gondolkodás fejlődésére voltak hatással; hatását érezzük az olyan későbbi irányzatokban, amelyek a tradicionális diatonikus rendszeren túl keresték a kifejezést.
Ajánlott hallgatnivalók és további források
Ha meg szeretnéd ismerni Scriabin zenei világát, érdemes meghallgatni néhány jellegzetes művet: a zongorára írt prelűdöket és etűdöket (korai korszak), a későbbi zongorasonátákat (különösen a 6–10. sonátákat), továbbá a Poem of Ecstasy és a Prometheus című zenekari alkotásokat. Ezek jól szemléltetik átalakuló harmóniavilágát, misztikus törekvéseit és a színekhez, fényhez való viszonyát.
Összegzés: Alexander Scriabin a 19–20. század fordulójának egyik legizgalmasabb, kísérletező orosz zeneszerzője volt, aki a zongorairodalom és a zenekari repertoár fontos darabjait alkotta meg. Egyedi hangzásvilága, misztikája és az azokat kísérő esztétikai elképzelések máig izgalmas kutatási és előadói terepet kínálnak.