Alexander Szkrjabin

Life

Szkrjabin egyetlen gyermek volt egy arisztokrata családban. Mindig büszke volt arra, hogy karácsony napján született (január 6-a az orosz ortodox egyházban karácsony napja). Édesanyja egyéves korában meghalt, apja pedig diplomáciai munkával töltötte ideje nagy részét külföldön. Nagynénje, nagymamája és dédnagynénje gondoskodott róla, akik mindannyian nagyon elkényeztették, így nagyon elkényeztetett gyermek volt. Amikor felnőtt, nagyon alacsony volt, és a keze csak egy oktávot (nyolc hangot) tudott kinyújtani a zongorán.

Szkrjabin a moszkvai kadétkorpuszban tanult. Megtanult zongorázni, és összebarátkozott az egy évvel fiatalabb Szergej Rahmanyinov zeneszerzővel. Ő nyerte a moszkvai konzervatóriumban valaha kiosztott második aranyérmet (az elsőt Rachmaninov nyerte). Balakirev Iszlamej című darabját gyakorolta, de közben megsérült a jobb keze. Zongoraművészi pályafutását így is folytatni tudta, de néhány zongoradarabot csak bal kézre írt. A  honlapon 1895 számos európai országban turnézott, koncerteket adott és rengeteg zongoraművet komponált. Megnősült 1897. Feleségével Odesszába utazott, ahol zongoraversenyét játszotta, majd több hónapot töltött Párizsban. Tanított a moszkvai konzervatóriumban, és fontos zenekari műveket írt. Később elhagyta feleségét és gyermekeit, és több évre Európába ment egy másik nővel. A nő sok zenéjét inspirálta. Szkrjabin élete végéig folytatta az utazást és a zongorázást. Amikor Londonban járt 1914 kelést kapott az ajkán, amely egyre rosszabbodott, mígnem egy évvel később meghalt.

A zenéje

Szkrjabin szerette Chopin zenéjét, és sok rövid darabot írt, úgynevezett prelűdöket, amelyek Chopin hatását mutatják. Ahogy öregedett, zenéje egyre személyesebbé vált. Nagyon egocentrikus volt (csak magára gondolt, másokra nem), és furcsa ötletei voltak. Olyan művet akart írni, amely minden művészetet és minden érzékszervet egyesít: a zenét, a táncot, a költészetet, a színeket és még a szagokat is. Azt akarta, hogy ezt a művet egy indiai tó mellett adják elő. Ez a mű soha nem készült el, és nem is adták elő, és nem tudjuk, hogy komolyan gondolta-e, hogy ez meg fog történni, de vett magának egy napsisakot.

Szkrjabin különböző harmóniákat próbált használni zenéjében. Volt egy kedvenc akkordja, amelyet "misztikus akkordnak" nevezett (alulról felfelé: C, Fisz, B, E, A, D). Sokféleképpen használta. Zenekari művei közé tartozik egy zongoraverseny, 3 szimfónia, Le poème de l'extase (Az extázis költeménye) és Prométhée, le poème du feu (Prométheusz, a tűz költeménye). Zenéje, amely titokzatos és álomszerű, és némi hasonlóságot mutat a francia impresszionista zeneszerzőkkel, például Debussyvel.

Kapcsolódó oldalak

• Szinesztézia