Alexander Szkrjabin (Scriabin) — orosz zeneszerző és zongoraművész (1872–1915)
Alexander Szkrjabin: orosz zongoraművész és forradalmi zeneszerző — rejtélyes, impresszionista hatású művek, misztikus eszmék és monumentális zongoradarabok életműve.
Alexander Scriabin (más írásmóddal: Skryabin) (született Moszkva január 6. 1872; meghalt Moszkva április 27. 1915) híres orosz zeneszerző és zongoraművész volt. Zenekari és zongoraműveket írt. Zenéje a késő romantika korszakába tartozik, de későbbi művei meglehetősen modernnek hangzanak, és az impresszionizmus is hatott rá. Szokatlan elképzelései voltak arról, hogy az összes művészetet egy műben egyesítse.
Életrajzi vázlat
Scriabin Moszkvában született és fiatal korától zongorázni tanult; tehetsége hamar megmutatkozott mind előadóművészként, mind komponistaként. Pályafutása korai szakaszában a romantikus hagyományokhoz kötődött, hatott rá Chopin és Liszt hangvétele, majd fokozatosan saját, egyre merészebb harmóniai nyelvet fejlesztett ki. Szerepe a zenei életben kettős volt: ismert zongoraművészként koncertezett, ugyanakkor kísérletező komponistaként is számon tartják.
Zenei stílus és esztétika
Scriabin későbbi műveire jellemző a hagyományos tónusrendszer fokozatos feloldása, egyedi harmóniák és kísérleti akusztikai megoldások használata. Kidolgozott esztétikai és filozófiai rendszerre törekedett: a művészetet és a misztikus élményt szerette volna összekapcsolni. Ismertté vált az úgynevezett „misztikus akkord” (vagy Prometheus-akkord), amely Scriabin egyik jellegzetes hangzásbeli forrása lett, és amely a késői munkák atonálisabb jellegéhez járult hozzá.
Fontos része volt gondolkodásának a színek és hangok közötti kapcsolat: Scriabin részben szinesthéziához hasonló módon társított hangnembeli karaktereket színekhez, és később a fény használatát is beépítette nagyobb előadások dramaturgiájába (például a Prométheusz – A tűz költeménye c. mű esetében).
Fontos művek
- Zongoraművek: korai darabok (etűdök, prelűdök, kisebb karakterdarabok), majd a zongorasonáták – különösen a késői sonáták, amelyek egyre személyesebb, misztikus hangvételűek.
- Zenekari művek: Poème de l'extase (Ámulat költeménye, gyakran Poem of Ecstasy), Prometheus: Le Poème du Feu (Prométheusz – A tűz költeménye) – utóbbihoz Scriabin fényrészt is írt.
- Hangszerelt többművészeti tervek: tervei között szerepelt a monumentális, több érzékszervre ható színpadi mű, az ún. Mysterium, amelyet sosem fejezett be, de amely megmutatja törekvését az összművészetre.
Mistika és a „Mysterium”
Scriabin saját filozófiai és misztikus elképzeléseket is kidolgozott, amelyeket a művészetben kívánt megvalósítani. Nagyszabású elképzelése volt a Mysterium című, Himalájában megrendezendő, minden érzékszervet megmozgató összművészeti eseményről: tánc, illatok, fény és hang együtteséről, amely szerinte spirituális átalakulást eredményezne. E tervet soha nem tudta megvalósítani, ám elképzeléseinek radikalizmusa és integráló szemlélete erősen befolyásolta későbbi esztétikai vitákat.
Életének vége és öröksége
Scriabin 1915-ben hunyt el fertőzés okozta szepszis következtében. Halála után zenéjét sokáig megtisztelték iskolateremtő kísérletezőként: mind a szovjet, mind a nyugati zenei életben hatása érvényesült. Kompozíciói különösen a 20. századi harmónia és timbrai gondolkodás fejlődésére voltak hatással; hatását érezzük az olyan későbbi irányzatokban, amelyek a tradicionális diatonikus rendszeren túl keresték a kifejezést.
Ajánlott hallgatnivalók és további források
Ha meg szeretnéd ismerni Scriabin zenei világát, érdemes meghallgatni néhány jellegzetes művet: a zongorára írt prelűdöket és etűdöket (korai korszak), a későbbi zongorasonátákat (különösen a 6–10. sonátákat), továbbá a Poem of Ecstasy és a Prometheus című zenekari alkotásokat. Ezek jól szemléltetik átalakuló harmóniavilágát, misztikus törekvéseit és a színekhez, fényhez való viszonyát.
Összegzés: Alexander Scriabin a 19–20. század fordulójának egyik legizgalmasabb, kísérletező orosz zeneszerzője volt, aki a zongorairodalom és a zenekari repertoár fontos darabjait alkotta meg. Egyedi hangzásvilága, misztikája és az azokat kísérő esztétikai elképzelések máig izgalmas kutatási és előadói terepet kínálnak.
Life
Szkrjabin egyetlen gyermek volt egy arisztokrata családban. Mindig büszke volt arra, hogy karácsony napján született (január 6-a az orosz ortodox egyházban karácsony napja). Édesanyja egyéves korában meghalt, apja pedig diplomáciai munkával töltötte ideje nagy részét külföldön. Nagynénje, nagymamája és dédnagynénje gondoskodott róla, akik mindannyian nagyon elkényeztették, így nagyon elkényeztetett gyermek volt. Amikor felnőtt, nagyon alacsony volt, és a keze csak egy oktávot (nyolc hangot) tudott kinyújtani a zongorán.
Szkrjabin a moszkvai kadétkorpuszban tanult. Megtanult zongorázni, és összebarátkozott az egy évvel fiatalabb Szergej Rahmanyinov zeneszerzővel. Ő nyerte a moszkvai konzervatóriumban valaha kiosztott második aranyérmet (az elsőt Rachmaninov nyerte). Balakirev Iszlamej című darabját gyakorolta, de közben megsérült a jobb keze. Zongoraművészi pályafutását így is folytatni tudta, de néhány zongoradarabot csak bal kézre írt. A honlapon 1895 számos európai országban turnézott, koncerteket adott és rengeteg zongoraművet komponált. Megnősült 1897. Feleségével Odesszába utazott, ahol zongoraversenyét játszotta, majd több hónapot töltött Párizsban. Tanított a moszkvai konzervatóriumban, és fontos zenekari műveket írt. Később elhagyta feleségét és gyermekeit, és több évre Európába ment egy másik nővel. A nő sok zenéjét inspirálta. Szkrjabin élete végéig folytatta az utazást és a zongorázást. Amikor Londonban járt 1914 kelést kapott az ajkán, amely egyre rosszabbodott, mígnem egy évvel később meghalt.
A zenéje
Szkrjabin szerette Chopin zenéjét, és sok rövid darabot írt, úgynevezett prelűdöket, amelyek Chopin hatását mutatják. Ahogy öregedett, zenéje egyre személyesebbé vált. Nagyon egocentrikus volt (csak magára gondolt, másokra nem), és furcsa ötletei voltak. Olyan művet akart írni, amely minden művészetet és minden érzékszervet egyesít: a zenét, a táncot, a költészetet, a színeket és még a szagokat is. Azt akarta, hogy ezt a művet egy indiai tó mellett adják elő. Ez a mű soha nem készült el, és nem is adták elő, és nem tudjuk, hogy komolyan gondolta-e, hogy ez meg fog történni, de vett magának egy napsisakot.
Szkrjabin különböző harmóniákat próbált használni zenéjében. Volt egy kedvenc akkordja, amelyet "misztikus akkordnak" nevezett (alulról felfelé: C, Fisz, B, E, A, D). Sokféleképpen használta. Zenekari művei közé tartozik egy zongoraverseny, 3 szimfónia, Le poème de l'extase (Az extázis költeménye) és Prométhée, le poème du feu (Prométheusz, a tűz költeménye). Zenéje, amely titokzatos és álomszerű, és némi hasonlóságot mutat a francia impresszionista zeneszerzőkkel, például Debussyvel.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Alekszandr Szkrjabin?
V: Alekszandr Szkrjabin híres orosz zeneszerző és zongoraművész volt, aki 1872. január 6-án született Moszkvában és 1915. április 27-én halt meg.
K: Milyen típusú zenét írt Alekszandr Szkrjabin?
V: Alekszandr Szkrjabin zenekari és zongoraműveket írt.
K: Melyik stíluskorszakba sorolható Alekszandr Szkrjabin zenéje?
V: Alexander Szkrjabin zenéje a késő romantikus korszakhoz tartozik.
K: Hatott-e Alekszandr Szkrjabin zenéjére az impresszionizmus?
V: Igen, Alexander Szkrjabinra hatással volt zenéjében az impresszionizmus.
K: Voltak-e Alekszandr Szkrjabinnak szokatlan elképzelései a művészetekről?
V: Igen, Alekszandr Szkrjabin szokatlan elképzelésekkel rendelkezett az összes művészet egyetlen műben való egyesítéséről.
K: Mikor született Alekszandr Szkrjabin?
V: Alekszandr Szkrjabin 1872. január 6-án született.
K: Mikor halt meg Alekszandr Szkrjabin?
V: Alekszandr Szkrjabin 1915. április 27-én halt meg.
Keres