Közgazdaságtan

Tárgyak és tárgyak a közgazdaságtanban

A gazdasági tanulmányok alanyai (szereplői) a háztartások, az üzleti vállalkozások, a kormányzat (az állam) és a külföldi országok. A háztartások felajánlják "termelési tényezőiket" a vállalatoknak. Ide tartozik a munka, a föld, a tőke (olyan dolgok, mint a gépek és az épületek) és az információ. A termelési tényezőikért cserébe a háztartások jövedelemhez jutnak, amelyet más alanyoktól származó javak fogyasztására (vásárlására) használnak fel.

Az üzleti vállalkozások árukat és szolgáltatásokat állítanak elő és értékesítenek, és termelési tényezőket vásárolnak a háztartásoktól és más vállalkozásoktól.

Az állami vagy közszektorba tartoznak az intézmények és szervezetek. Az állam elveszi az üzleti vállalkozások és a háztartások jövedelmének egy részét, és azt a "közjavak", például az utak vagy az oktatás finanszírozására fordítja, hogy azok mindenki számára elérhetőek legyenek. Az utolsó alany a külföld. Ide tartozik minden olyan háztartás, üzleti vállalkozás és állami intézmény, amely nem a saját országban található. Ezek külföldről igényelnek és szállítanak javakat.

A közgazdasági tanulmányok tárgyai (a dolgok, amelyekkel hatnak) a fogyasztási javak, a tőkejavak és a termelési tényezők. A fogyasztási javakat "használati javak" (például benzin vagy WC-papír), "rendeltetési javak" (például ház vagy kerékpár) és "szolgáltatások" (például az orvos vagy a takarítónő munkája) kategóriájába soroljuk. A tőkejavak olyan javak, amelyek más javak előállításához szükségesek. Ilyenek például az épületek, berendezések és gépek. A termelési tényezők a munka, a föld, a tőke, az információ és a környezet.

Általános gazdasági szabályok

• Minden embernek döntenie kell a lehetőségei között.
• Az áruk ára az, amit az ember az árukért felad.
• Amikor valaki lemond valamiről (például a pénzről), hogy megszerezzen egy jót, akkor más dolgokról is lemond, amit helyette megkaphatott volna. Ez azt jelenti, hogy valaminek a valódi ára az, amiről lemondunk, hogy megszerezzük. Ez magában foglalja a pénzt, és azt a gazdasági hasznot ("hasznosságot"), amit nem kaptál meg, mert már nem tudsz mást vásárolni. ezt nevezzük alternatív költségnek.
• Az emberek az egyes lehetőségektől várt jutalmak ("ösztönzők") vagy rossz dolgok ("visszatartó tényezők") alapján választanak a lehetőségek között. Ha egy lehetőség jutalmait növeljük, akkor gyakran több ember választja azt.
• A kereskedelem mindenkinek jobbá teheti a helyzetét.
• A piacok általában jót tesznek a gazdasági élet szervezésének. A szabad piacon a javakat az emberek és a vállalatok kis döntéseket hozva osztják meg. A piac "láthatatlan keze" (Adam Smith) azt állítja, hogy ha mindenki megpróbálja megszerezni, amit akar, mindenki olyan jól fog járni, amennyire csak lehet.
• Néha az árak nem mutatják teljes mértékben a társadalom számára jelentkező költségeket vagy hasznot. Például a légszennyezés rossz a társadalomnak, az oktatás pedig jó a társadalomnak. A kormány adót vethet ki (vagy tehet valamit az eladások csökkentése érdekében) azokra a termékekre, amelyek rossz hatással vannak a társadalomra. Támogathatja azokat a dolgokat is (például pénzt adhat rájuk), amelyek jót tesznek a társadalomnak.
• Egy ország életszínvonala a szolgáltatások és áruk előállításához szükséges készségektől függ. A termelékenység az előállított áruk mennyisége osztva az összes munkaórával.
• Amikor a teljes pénzkínálat növekszik, vagy amikor a termelési költségek emelkednek, az árak emelkednek. Ezt nevezzük inflációnak.

Történelem

• A gazdagság 18. századi elemzése
• Fiziokrácia
• Klasszikus közgazdaságtan
• Marxista közgazdaságtan
• osztrák közgazdaságtan
• Neoklasszikus közgazdaságtan
• Jóléti közgazdaságtan

A közgazdászok elképzelései nagyban függnek attól, hogy milyen korban élnek. Karl Marx például olyan korban élt, amikor a munkások körülményei nagyon rosszak voltak, John Maynard Keynes pedig az 1930-as évek nagy gazdasági világválságát élte át. A mai közgazdászok visszatekintve megérthetik, hogy miért hozták meg ítéleteiket, és megpróbálhatnak jobbakat alkotni.

A közgazdaságtan ágai

A közgazdaságtan két fő ága a mikroökonómia és a makroökonómia.

A makroökonómia általában a gazdaságról szól. A makroökonómusok például olyan dolgokat tanulmányoznak, amelyek miatt egy ország vagyona növekszik, és olyanokat, amelyek miatt emberek milliói veszítik el a munkájukat. A mikroökonómia kisebb és konkrétabb dolgokkal foglalkozik, például azzal, hogy a családok és a háztartások hogyan költik el a pénzüket, és hogyan működnek a vállalkozások.

A közgazdaságtannak számos más ága is van:

• Viselkedési közgazdaságtan
• Üzleti gazdaságtan
• Alkotmányos közgazdaságtan
• Kulturális gazdaságtan
• Fejlesztési gazdaságtan
• Ökológiai közgazdaságtan
• Gazdasági földrajz
• Környezetgazdaságtan
• Energiagazdaságtan
• Pénzügyi közgazdaságtan
• Ipari közgazdaságtan
• Információs közgazdaságtan
• Nemzetközi közgazdaságtan
• Munkaügyi közgazdaságtan
• Menedzsment közgazdaságtan
• Matematikai közgazdaságtan vagy ökonometria
• Erőforrás-gazdaságtan
• Városi gazdaságtan
• Közgazdaságtan
• leíró, elméleti és politikai közgazdaságtan
• monetáris közgazdaságtan

Híres közgazdászok

A történelem híres közgazdászai közé tartoznak:

• Adam Smith (Művei közé tartozik A nemzetek gazdagsága és Az erkölcsi érzelmek elmélete. Először vezeti be a "láthatatlan kéz" fogalmát).
• Thomas Malthus (A népesedési elvről szóló esszé szerzője. A népesedési elmélet megalkotása ).
• David Ricardo (az összehasonlító előnyök elméletének első bevezetője).
• Karl Marx (művei közé tartozik a Das Kapital és a Kommunista kiáltvány; a kapitalizmus híres kritikája).
• John Maynard Keynes (a keynesi közgazdasági iskola megalapítója).
• Milton Friedman (A monetarizmus híve. Művei között szerepel a Kapitalizmus és szabadság ).

A 19. és 20. század híres közgazdászai közé tartozik Friedrich August von Hayek, Wassily Leontief, Carl Menger és Léon Walras.

Kapcsolódó oldalak

• Politikai gazdaságtan
• Alkotmányos közgazdaságtan