Antonín Dvořák (1841–1904) – cseh zeneszerző, az Újvilág-szimfónia szerzője

Ifjúság

Dvořák egy Prága melletti faluban született Csehszlovákiában. Prága ma a Cseh Köztársaság fővárosa, de akkoriban az Osztrák Birodalom része volt. Apja hentes és kocsmáros volt. Emellett citrán játszott, és komponált néhány egyszerű táncot.

A fiatal Antonín hegedűórákat kezdett venni a falusi iskolamestertől. Hamarosan hegedült apja vendéglőjében, a helyi templomokban és a falu zenekarában. Nem sokkal 12. születésnapja előtt otthagyta az iskolát, és elkezdett hentesnek tanulni. Egy évvel később elhagyta otthonát, hogy Zlonicébe járjon iskolába. Ott sokat tanult a zenéről, és megtanult németül is. Tanára meggyőzte Dvořák szüleit, hogy Dvořáknak zenei pályára kell lépnie, ezért Prágába küldték, hogy az orgonaiskolában tanuljon zenét. Tovább tanult németül, és jó brácsás lett, aki koncerteken és az Állami Színházban játszott, amikor nagy zenekarra volt szükség Wagner Lohengrin és Tannhäuser című operáihoz.

Korai karrier

Amikor Dvořák befejezte tanulmányait, első állását egy zenekarban kapta, ahol éttermekben és bálokon játszott. Ez volt az az időszak, amikor Csehországban hirtelen nagy érdeklődés mutatkozott a nemzeti kultúra iránt. A színdarabokat és operákat cseh nyelven is elő lehetett adni. A zenekar, amelyben játszott, része lett a Cseh Ideiglenes Színház zenekarának, amelyet 1866-tól Bedřich Smetana vezényelt. Dvořák a zenekar első brácsása volt. Tanítással keresett plusz pénzt, és komponálni kezdett.

1871-ben kilépett a zenekarból, hogy több időt tölthessen zeneszerzéssel. Néhány évig még tanítania kellett, hogy elegendő pénzt keressen a megélhetéshez. Megírta A fehér hegy örökösei című kantátáját, amely nagy sikert aratott. 1874-ben megírta a Király és szénégető című operát, de az operaháznak nem kellett. Ez ráébresztette Dvořákot, hogy önkritikusabbnak kell lennie. Sok olyan kompozícióját megsemmisítette, amelyekről úgy gondolta, hogy nem a legjobb művei. Elhatározta, hogy nem szabad úgy komponálnia, mint Wagner, hanem meg kell találnia a saját zeneszerzői stílusát.

1873-ban megnősült. Egyházi orgonistaként kapott munkát. Harmadik szimfóniáját egy Smetana által vezényelt hangversenyen adták elő. Dvořák átírta a Király és szénégető című operáját, teljesen más zenét használva. Ezt 1874-ben mutatták be. Rengeteg további zenét komponált.

A hírnév évei

1877-ben levelet kapott Hanslicktól, hogy 600 gulden díjat nyert, és hogy a nagy zeneszerző, Johannes Brahms érdeklődik a zenéje iránt. Zenéjét a Simrock, egy ismert német zenei kiadó kezdte kiadni, és zenéjét számos országban, még New Yorkban is előadták. Hírneve elterjedt. Még operáit is előadták külföldön. Dimitrij különösen sikeres volt. Brahms nagy barátja volt, és sokat segített neki. Brahms és Hanslick megpróbálták rábeszélni, hogy költözzön Bécsbe, mert az egy nagyszerű zenei város, de Dvořák a saját hazájában akart maradni.

Dvořák Szláv táncok című műve 1878-ban jelent meg, és mindig is nagyon népszerű volt. Hans Richter karmester Bécsben vezényelte a 3. sz. szláv rapszódiát. Stabat Mater című művét (1880) külföldön is előadták, és Dvořák 1884-ben meghívást kapott Angliába. Angliában nagyon népszerű lett, és sokszor járt ott. Az angol kórusok szívesen énekelték kórusműveit. Requiem miséjét Birminghamben, a Triennális Zenei Fesztiválon mutatták be először. A Cambridge-i Egyetem díszdoktori címet adományozott neki. Csajkovszkij 1890-ben meghívta őt Oroszországba.

Amerika (1892-1895)

1892 és 1895 között Dvořák a New York-i Nemzeti Zenekonzervatórium igazgatója volt. Rengeteg pénzt keresett: évi 15 000 dollárt. Dvořákot érdekelte a fekete amerikaiak zenéje. Megismerkedett Harry T. Burleigh tanítványával, az egyik legkorábbi afroamerikai zeneszerzővel, aki megismertette őt a hagyományos amerikai spirituálékkal.

1893 telén és tavaszán, New Yorkban tartózkodva Dvořák megírta legnépszerűbb művét, a 9. szimfóniát, az "Újvilágból" címűt. 1893 nyarát családjával az iowai Spillville cseh nyelvű közösségében töltötte, ahol néhány unokatestvére élt. Ott kamarazenét is komponált, többek között az "Amerikai" néven ismert F-dúr vonósnégyest, valamint a hegedűre és zongorára írt szonatinát.

Dvořák 1895-ben írta h-moll csellóversenyét, amely az egyik legnépszerűbb műve lett. Azonban vissza akart térni saját hazájába. Emellett nem fizették ki neki a teljes fizetését. Hallotta, hogy a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde tiszteletbeli tagjává tették. Úgy döntött, hogy visszatér Csehországba, és a prágai konzervatórium zeneszerzés-professzoraként folytatja munkáját.

Az elmúlt évek

Utolsó éveiben Dvořák legtöbb idejét operák írásával töltötte. Különösen népszerű a Rusalka, különösen a híres szoprán áriája A holdhoz. Az opera egy tündérmeséről szól, a történet Hans Anderson A kis hableány című meséjén alapul. 1896-ban járt utoljára Londonban, ahol csellóversenyének ősbemutatóját hallhatta. 1897-ben lánya feleségül ment tanítványához, Josef Suk zeneszerzőhöz.

Rövid betegség után 1904-ben halt meg.

Dvořák sokféle zenét írt. Bár stílusát a klasszikus formákra, például Beethoven műveire alapozta, a cseh népdalok hatása is érződik rajtuk. Olyan korban élt, amikor a cseh népben nagyon erősen éltek a nacionalista érzelmek. Smetana olyan zenét írt, amely nagyon cseh jellegű volt. Dvořák tanult Smetana zenéjéből, de soha nem utánozta a stílusát. Kilenc szimfóniája közül csak ötöt ismertek életében. Amikor az 1960-as években felfedezték és kiadták a másik négyet, a szimfóniák mindegyike új számozást kapott. Az utolsó három szimfónia, a 7-es, 8-as és 9-es (amelyeket korábban 2-es, 4-es és 5-ös számnak hívtak) a leggyakrabban játszott. A kilencedik szimfónia: Az új világból az egyik legnépszerűbb szimfónia, amelyet valaha írtak. A Szláv táncok két sorozata rendkívül ismert. Gyakran zongoraduóként játsszák őket. Hegedű-, cselló- és zongoraversenyeket írt. Dvořák számos operát (a legismertebb a Rusalka); kamarazenét (köztük számos vonósnégyest és kvintettet); dalokat; kórusműveket; és zongoramuzsikát írt.

Szláv rapszódia: Antonín Dvořák élete, írta Barthold Fles