Korhű hangszerek: definíció, történet és autentikus hangzás
Korhű hangszerek: eredet, történet és autentikus hangzás — barokk és történelmi hangszerek készítése, rekonstrukciója és zenei hatásuk részletes bemutatása.
A korhű hangszerek olyan hangszerek, amelyeket ugyanúgy készítettek, mint több száz évvel ezelőtt, hogy a régi zene úgy szóljon, mint amikor először komponálták.
A hangszerek sokat változtak az elmúlt évszázadok során. Olyan zeneszerzők, mint Johann Sebastian Bach (1685-1750), olyan hangszerekre írtak zenét, amelyek másképp szóltak, mint ma. Bár a ma használt zenekari hangszerek többsége már Bach idejében is használatban volt, a hangszerkészítők változtattak rajtuk. Ezek a változtatások gyakran nagyobb hangzást adtak a hangszereknek, hogy jól hallhatóak legyenek a nagy koncerttermekben. A zenekarok mérete is nőtt.
A 20. században a zenészek kezdtek rájönni, hogy ahogyan Bach és más múltbeli zeneszerzők zenéjét játsszuk, a zene egészen másképp hangzik, mint ahogyan azt először hallhattuk. Az embereket érdekelni kezdte, hogyan szólt volna a zene a 17. és a 18. század elején (a barokk korszakban). A régi hangszerek közül nagyon kevés létezett még, és azokat, amelyek megmaradtak, "modernizálták". Így a hangszerkészítők elkezdtek hangszereket készíteni a régi módon. Néhány zenész és zenekar elkezdett ezeken a hangszereken játszani. A hangszereket gyakran nevezik "korhű hangszereknek" (vagy "autentikus hangszereknek" vagy "történelmi hangszereknek"), mert úgy készültek, hogy olyanok legyenek, mint a történelem régebbi korszakainak hangszerei.
Mit értünk pontosan korhű hangszeren?
Korhű hangszerek alatt általában azokat a hangszereket értjük, amelyeket a szóban forgó korszak építési elvei, anyagai és arányai szerint készítettek vagy rekonstruáltak. Ez magában foglalja az eredeti formákat, anyagokat (például juhar, tölgy, gyatra, bőr, bélhúr), valamint a korabeli technikákat és arányokat. Céljuk, hogy a hangszer hangja, dinamikai skálája és megszólalása közelebb álljon ahhoz, amit a kor zeneszerzői elképzeltek.
Milyen különbségek vannak a modern és a korhű hangszerek között?
- Húr és vonó: A barokk hegedűkön gyakran bélhúr (gut) húrokat használnak, alacsonyabb húrfeszítéssel és más típusú vonóval, ami lágyabb, összetettebb hangot eredményez. A vonók formája és súlyeloszlása is eltér.
- Fa és furatok: Fúvós hangszereknél (furulya, oboa, barokk kürt) más a cső átmérője és furatprofilja, ami befolyásolja a timbrét és a hangszínt.
- Kulcsok és mechanika: Régebbi fafúvósok és pengetős hangszerek gyakran kevesebb billentyűvel vagy egyszerűbb mechanikával rendelkeznek.
- Billentyűs hangszerek: A csembaló és a clavichord eltér a modern zongorától: nem alkalmaznak olyan dinamikai szabályozást, mint a zongora, és más timbrikus lehetőségek jellemzik őket.
- Pedagógiai és esztétikai különbségek: A korhű hangszerek dinamikailag és spektrálisan másként viselkednek, ezért eltérő interpretációs megoldásokat igényelnek.
Hogyan készítik ma a korhű hangszereket?
A hangszerkészítők (hangszerreconstructőrök) többféle forrást használnak: fennmaradt eredeti hangszereket, korabeli leírásokat és ábrázolásokat (ikonográfia), és korabeli irányelveket. A cél nem mindig a pontos másolat: sok esetben a készítők a korszak esztétikáját és hangzását veszik alapul, miközben korszerű anyag- és műszaki megoldásokat is alkalmazhatnak a tartósság és játékosság érdekében.
Hangolás, temperamentum és hangmagasság
Az egyik legfontosabb különbség a korhű előadásban a hangmagasság és a temperamentum alkalmazása. Gyakori jelenség:
- Hangmagasság: Sok korhű előadásnál alacsonyabb referencia-A-t használnak, például A=415 Hz (kb. fél hanggal alacsonyabb, mint a modern A=440 Hz). Más korszakokban és régiókban más értékek fordultak elő.
- Temperamentum: A korszakokban különböző hangolási rendszerek (temperamentumok) voltak használatosak, például a meantone vagy a jól temperált rendszerek, amelyek másként kezelik a hangközöket, mint a mai egyenlő hangolás.
Előadói gyakorlat és autentikus hangzás
A korhű előadás nem csak a hangszerekről szól, hanem játékmódról, díszítésekről (ornamentika), artikulációról és interpretációs szokásokról is. Néhány jellemző:
- Ornamentika: A díszítések (trillák, mordentok, appoggiaturák) más szerepet kaptak és gyakran szabványosabbak voltak a korabeli gyakorlatban.
- Vibrato: A vibrátót általában mértékkel, kifejező eszközként használták, nem folyamatos kísérőjelenségként, mint sok modern előadásban.
- Artikuláció és frázis: A hangsúlyok, frázisok és légzésnyomatékok közelebb állnak a beszéd természetes hangsúlyaihoz, és a continuo (basso continuo) szerepe hangsúlyos.
- Dinamikai lehetőségek: A korhű hangszerek más dinamikai skálával rendelkeznek, így a közösségi egyensúlyokat és a zenei textúrákat másképp kell kezelni egy zenekarban.
Milyen zenéhez használják a korhű hangszereket?
Leggyakrabban a reneszánsz, barokk és klasszikus zeneművek előadásához használják őket, de egyre gyakrabban alkalmazzák a 19. századi repertoár egyes részeinél is történeti gyakorlatnak megfelelő hangszereket vagy beállításokat. A repertoár tipikus elemei: reneszánsz vocális és instrumentális művek, barokk szvitek, concertók, kantáták, oratóriumok, és klasszikus szimfóniák korábbi verziói.
Miért fontos a korhű előadás?
A korhű előadás célja, hogy betekintést nyújtson a múlt zenei gondolkodásába és hangzásába. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy „igazságot” adunk a zenének, hanem hogy egy másik, történetileg megalapozott interpretációs lehetőséget kínálunk, amely segít megérteni a művek szerkezetét, harmóniáit és kifejező eszközeit saját koruk kontextusában.
Hol hallhatunk korhű előadásokat?
Korhű előadásokat játszó együttesek és szólisták világszerte működnek; gyakoriak a fesztiválokon, templomi hangversenyeken és speciális sorozatokban. Számos zenei egyetem és konzervatórium is oktat történeti előadói gyakorlatot, és léteznek kifejezetten régi hangszerkészítéssel foglalkozó műhelyek.
Összefoglalva: a korhű hangszerek és az autentikus előadói gyakorlat célja, hogy a múlt hangzásvilágát a mai közönség számára ismertté és élvezetessé tegye, miközben új értelmezéseket és zenei élményeket kínál a régi művekhez.
A műszerek fejlesztése
A vonós hangszercsalád mai hangszerei (hegedű, brácsa, cselló és nagybőgő) szinte ugyanúgy néznek ki, mint a régiek, de vannak különbségek: a régi fogólapok rövidebbek voltak, a húrok pedig bélből készültek, nem fémből. Más volt a vonó formája, és a játéktechnika is más volt.
A fafúvós hangszerek sokat változtak a régi idők óta. A fuvoláknak, oboáknak és fagottoknak alig voltak billentyűi (azok a fém billentyűk, amelyek segítségével a lyukak elfedhetők). A billentyűket a 18. században adták hozzá, és sokkal könnyebbé tették a nehéz, sok dúr és moll hangot tartalmazó zene lejátszását. A klarinétokat csak a 18. század végén találták fel, de Mozart kora (1756-1791) óta még ezek is sokat fejlődtek.
A rézfúvós hangszerek, mint a trombita és a kürt, ma már szelepekkel rendelkeznek, amelyek megkönnyítik a különböző hangnemekben való játékot. A harsona az egyetlen hangszer, amely nem változott. A tubát a 19. század elején találták fel.
Az ütőhangszerek közé tartozik a timpani, amely sokat változott. A barokk időkben borjúbőrből készült fejük volt, ma már azonban műanyagból készülnek. Ez egészen más hangzást eredményez.
A barokk billentyűs hangszerek közé tartozott a csembaló és a klavikord. A zongorát a 18. században találták fel. Amikor Mozart írt rá, még egészen másképp szólt. A váz fából készült, nem öntöttvasból, a kalapácsok feje pedig nem filcből, hanem bőrből volt. Egy modern zongora egészen másképp szól.
Modern érdeklődés a korabeli hangszerek iránt
A korhű hangszerek iránti érdeklődés a 20. század közepén kezdődött. Olyan emberek, mint Wanda Landowska, zongora helyett csembalón játszottak barokk billentyűs zenét. Olyan karmesterek, mint Nikolas Harnoncourt, kis zenekarokat képeztek ki arra, hogy korhű hangszereken játsszanak, olyan technikákat alkalmazva, amelyeket a barokk korban használtak. Fokozatosan a zenészek a klasszikus zenei korszak (Mozart és Beethoven kora) zenéjéhez is elkezdtek korhű hangszereket használni. Még a 18. század közepén sem alakult ki a modern zenekar. Az utóbbi években olyan karmesterek, mint John Elliot Gardiner, Hector Berlioz zenéjét adták elő korhű hangszereken. Ma már számos kis hangszeres csoport és zenekar rendszeresen játszik korhű hangszereken, például a The English Concert és az English Baroque Soloists.
Értékelés
A régi zene jobban szól korhű hangszereken? A zenészek nem mind értenek egyet ebben a kérdésben, és még mindig sokat vitatkoznak azon, hogy egyes zenéket hogyan kellene játszani. Fontos azonban, hogy meghallgassuk, hogyan játszanak a korhű hangszereken. Az olyan zenészek, mint Andrew Manze hegedűművész, rengeteg kutatást végeztek régi könyvekben és régi zenékben, és sokat tettek azért, hogy az emberek újragondolják, hogyan kellene játszani a korábbi évszázadok zenéjét.
Kérdések és válaszok
K: Mik azok a periódusos műszerek?
V: A korhű hangszerek olyan hangszerek, amelyeket úgy készítettek, ahogyan több száz évvel ezelőtt készültek, hogy a korábbi zene úgy szólaljon meg, ahogyan a zeneszerzés idején szólt.
K: Hogyan változtak a hangszerek az idők során?
V: A hangszerek sokat változtak az elmúlt évszázadok során. A hangszerkészítők változtattak rajtuk, gyakran nagyobb hangzást adtak a hangszereknek, hogy a nagy koncerttermekben is jól hallhatóak legyenek. A zenekarok mérete is nőtt.
K: Miért akarják az emberek hallani, hogyan szólt a zene a 17. században és a 18. század elején?
V: A 20. században a zenészek kezdtek rájönni, hogy a Bach és más zeneszerzők zenéjének megszólaltatása másképp hangzik, mint ahogyan azt először hallhatták. Az embereket érdekelni kezdte, hogyan hangzott volna ez a zene ezekben a korábbi időszakokban (a barokk korszakban).
K: Mi történt sok régi hangszerrel?
V: Sok régi hangszer megmaradt, de "modernizálták", azaz megváltoztatták eredeti formájukat.
K: Mit kezdtek csinálni a hangszerkészítők ennek következtében?
V: Ennek eredményeképpen a hangszerkészítők elkezdték elkészíteni ezeknek a régebbi hangszereknek az új változatait a hagyományos módszerek és anyagok felhasználásával, hogy azok olyanok legyenek, mint a korábbi időszakokban használtak.
K: Hogyan nevezik a régebbi hangszerek ezen új változatait?
V: A régebbi zeneszerszámok ezen új változatait gyakran "korhű hangszereknek" (vagy "autentikus hangszereknek" vagy "történelmi hangszereknek") nevezik.
K: Kik játszanak korabeli hangszereken?
V: Egyes zenészek és zenekarok azért kezdtek el játszani ezeken a korabeli hangszereken, hogy újrateremthessék azt, ahogyan bizonyos zeneművek eredetileg hangzottak volna.
Keres