Johannes Kepler
Johannes Kepler (1571. december 27. - 1630. november 15.) német matematikatanár, csillagász, optikus, természetfilozófus, asztrológus és lutheránus teológus.
Tycho Brahe tanítványa volt. Tycho Brahe azt vizsgálta, hogyan mozognak a bolygók az égen. Johannes Kepler egyszerű módot talált arra, hogy megmondja, hogyan mozognak a bolygók. Kepler más dolgokat is tanulmányozott, például a Kepler-szupernóvát.
Tycho Brahe és Johannes Kepler emlékműve Prágában
Hogyan mozognak a bolygók
Egy bolygó egy pálya mentén mozog, amelyet pályának nevezünk. Kepler három törvényt használt arra, hogy megmondja, milyen alakú a pálya és milyen gyorsan mozog a bolygó.
- Kepler első törvénye szerint az út alakja ellipszis, egy ovális vagy lapított kör, amelynek két középpontja van. A Nap az ellipszis egyik középpontjában van. Kepler előtt a csillagászok úgy gondolták, hogy a bolygók körökön belüli körökben (epiciklusokban) mozognak Claudius Ptolemaiosz rendszere szerint, a Földdel a legnagyobb kör közepén.
- Kepler második törvénye megmondja, milyen gyorsan mozog a bolygó az ellipszis körül. Ha a bolygó közelebb van a Naphoz, gyorsabban mozog. Ha távolabb van a Naptól, lassabban mozog. Ha a bolygó és a Nap között van egy vonal, akkor a bolygót követve a vonal egy területet söpör ki. A terület, amelyet egy nap alatt végigsöpör, mindig ugyanaz. Kepler előtt a csillagászok úgy gondolták, hogy a bolygók mindig azonos sebességgel mozognak a körök mentén.
- Kepler harmadik törvénye megmondja, milyen gyorsan mozognak a különböző bolygók. A Naptól távolabbi bolygó lassabban mozog, mint a Naphoz közelebbi bolygó. Ha valaki megszorozza azt az időt (T), amely alatt egy bolygó megkerüli a Napot (T2 ), akkor ez a szám arányos a bolygó Naphoz viszonyított távolságának (d) kétszeresével (d ).3
Kepler az első két törvényt 1609-ben, a harmadikat pedig 1619-ben publikálta.
Kepler írásai
- Mysterium cosmographicum (A kozmosz szent misztériuma) (1596)
- Astronomia nova (Új csillagászat) (1609)
- Epitome astronomiae Copernicanae (A kopernikuszi csillagászat összefoglalása) (három részben jelent meg 1618-1621 között)
- Harmonice Mundi (A világok harmóniája) (1619)
- Mysterium cosmographicum (A kozmosz szent misztériuma) 2. kiadás (1621)
- Tabulae Rudolphinae (Rudolphine táblázatok) (1627)
- Somnium (Az álom) (1634)
Astronomiae pars optica