Megaevolution
A megaevolúció az evolúció legdrámaibb eseményeit írja le. Ez alatt nem egy másfajta evolúciót értünk, hanem olyan evolúciót, amely óriási hatást vált ki. Nem azt sugallja, hogy az érintett evolúciós folyamatok különlegesek lennének, bár bizonyos esetekben lehetnek azok. Mivel a "makroevolúció" szó viszonylag szerény faj- és nemzetségszintű változásokra is vonatkozhat, a "megaevolúció" a valóban hatalmas változásokra használható.
A madarak adaptív sugárzása az alsó krétában, a teleostáké a krétában, a virágos növényeké a felső krétában, az emlősöké az eocénben, a lepkéké a krétában a makroevolúció szembetűnő példái. Vannak azonban még ennél is fontosabb események az élet történetében. Érdekes listát állított össze Maynard Smith és Szathmáry, amelyet az evolúció nagy átmeneteinek neveztek el. A listát kétszer is elkészítették.
- 1999-es lista
- Replikáló molekulák: a molekulák populációinak változása a protocellákban
- Kromoszómákhoz vezető független replikátorok
- Az RNS mint gén és enzim változása a DNS-génekre és fehérjeenzimekre
- Bakteriális sejtek (prokarióták), amelyek sejtmaggal és szervezettel rendelkező sejtekhez (eukarióták) vezetnek.
- A szexuális populációkhoz vezető aszexuális klónok
- Egysejtű szervezetek, amelyek gombákhoz, növényekhez és állatokhoz vezetnek.
- Magányos egyedek, amelyek nem szaporodó kasztokkal rendelkező kolóniákhoz vezetnek (termeszek, hangyák és méhek).
- A főemlősök társadalmai nyelvvel rendelkező emberi társadalmakhoz vezetnek.
E témák némelyikét már korábban is megvitattuk.
A lista egytől hatig olyan eseményekről szól, amelyek óriási jelentőséggel bírnak, de amelyekről viszonylag keveset tudunk. Mindegyik a fosszilis feljegyzések kezdete előtt (és többnyire nagyon is azelőtt), vagy legalábbis a fanoizoikum eónja előtt történt.
A lista hetedik és nyolcadik helyezettje más jellegű, mint az első hat, és a többi szerző általában nem veszi őket figyelembe. A négyes szám olyan típusú, amelyre a hagyományos evolúciós elmélet nem terjed ki: Az eukarióta sejtek eredete valószínűleg a prokarióták közötti szimbiózisnak köszönhető. Ez az evolúciónak egy olyan fajtája, amely ritka esemény lehet.
Példa
A kambriumi robbanás vagy kambriumi sugárzás a legtöbb fő állatfaj viszonylag gyors megjelenését jelentette 530 millió évvel ezelőtt (mya) a fosszilis feljegyzésekben. Ez a megaevolúció klasszikus példája. "A fosszilis feljegyzések két, egymást kizáró makroevolúciós módot dokumentálnak, amelyeket az átmeneti ediakari időszak választ el egymástól".
Úgy tűnik, hogy 580 mya előtt a legtöbb organizmus egyszerű volt. Egyedi sejtekből álltak, amelyek időnként kolóniákba szerveződtek. A következő 70-80 millió évben az evolúció üteme nagyságrendekkel felgyorsult. Általában az evolúció sebességét a fajok kihalási és keletkezési sebességével mérik, de itt azt mondhatjuk, hogy a kambrium végére minden törzs, vagy majdnem minden törzs létezett.
Az élet sokfélesége kezdett hasonlítani a maihoz.
A kambriumi robbanás sok tudományos vitát váltott ki. A fosszíliák látszólag gyors megjelenését az "ősrétegekben" már a 19. század közepén észrevették, és Charles Darwin ebben látta az egyik fő ellenvetést, amelyet a természetes kiválasztódás útján történő evolúció elmélete ellen fel lehet hozni.
Egy megkövesedett trilobita. Az Olenoides serratusnak ez a példánya a Burgess-képződményből, amely a "puha részeket" - az antennákat és a lábakat - őrzi.
Dickinsonia , egy ediacarai állat, steppelt megjelenésű.
Az Opabinia nagyban hozzájárult a kambriumi robbanás iránti érdeklődéshez.
Ediacarai nyomkövület, amely akkor keletkezett, amikor egy organizmus egy mikrobiális szőnyeg alá fúródott.
Ez a Marrella példány mutatja, hogy a Burgess Shale lagerstätte fosszíliái mennyire tiszták és részletesek.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a megaevolúció?
V: A megaevolúció az evolúció legdrámaibb eseményeit írja le. Olyan evolúciós folyamatokra utal, amelyeknek hatalmas hatása van, mint például a madarak vagy az emlősök adaptív sugárzása.
K: Mit sorolt fel Maynard Smith és Szathmáry az evolúció főbb változásaiként?
A: Maynard Smith és Szathmáry nyolc nagy evolúciós átmenetet sorolt fel, köztük a replikálódó molekulákból a protocellákban lévő molekuláris populációkat, az RNS mint gének és enzimekből DNS-géneket és fehérjeenzimeket, a baktériumsejtekből a sejtmaggal és organellumokkal rendelkező sejteket, aszexuális klónok, amelyek szexuális populációkhoz vezetnek, egysejtű szervezetek, amelyek gombákhoz, növényekhez és állatokhoz vezetnek, magányos egyedek, amelyek szaporodási képesség nélküli kolóniákhoz vezetnek (termeszek, hangyák és méhek), főemlősök társadalmai, amelyek nyelvvel rendelkező emberi közösségekhez vezetnek.
K. Megmagyarázza-e a hagyományos evolúciós elmélet az eukarióta sejtek eredetét?
V: Nem, a hagyományos evolúciós elmélet nem tudja megmagyarázni az eukarióta sejtek eredetét. Úgy vélik, hogy ez a fajta evolúció ritka esemény lehet, valószínűleg a prokarióták közötti szimbiózis miatt.
Kérdés: A listán szereplő mind a nyolc elem a fosszilis feljegyzésekből származik?
V: Igen, Maynard Smith és Szathmáry listájának mind a nyolc eleme a fosszilis feljegyzések kezdete előttről, vagy legalábbis a fanerozoikum korából származik.
K: A "megaevolúció" csak hatalmas változásokra utal?
V: Igen, a "megaevolúció" használható a valóban hatalmas változásokra, míg a "makroevolúció" utalhat a faj- vagy nemzetségszintű, szerényebb változásokra.
K: Vannak példák a makroevolúcióra?
V: Igen, a makroevolúció néhány példája a madarak adaptív sugárzása az alsó krétakorban; a teleosták a krétakorban; a virágos növények a felső krétakorban; az emlősök az eocénben; a lepkék a krétakorban.
