A biológiában a sejt a szervezetek alapvető szerkezete. Minden sejt más sejtek osztódásával jön létre.

A sejten kívüli környezetet a sejtmembrán választja el a sejten belüli citoplazmától. Egyes sejtek belsejében a sejt egyes részei elkülönülnek más részektől. Ezeket a különálló részeket organelláknak nevezzük (mint a kis szerveket). Mindegyikük más-más feladatot lát el a sejtben. Ilyen például a sejtmag (ahol a DNS található) és a mitokondriumok (ahol a kémiai energia átalakul).

Kiegészítésképpen fontos megjegyezni a sejtelmélet alapvető megfogalmazását is, amely szerint: minden élő szervezet sejtből áll, a sejt a szervezet funkcionális és szerkezeti alapegysége, és minden sejt már meglévő sejtből keletkezik. A sejtek nagyon változatosak méretben, alakban és működésben: vannak egysejtű organizmusok (pl. baktériumok, egysejtű eukarióták), valamint összetett többsejtű élőlények, amelyekben a sejtek specializálódnak és szervekbe tömörülnek.

A sejtmembrán szerkezete jellemzően kettős zsír (foszfolipid) rétegből áll, amelybe fehérjék ékelődnek. Ez a felépítés ad részleges átjárhatóságot: kis és zsíroldékony molekulák diffúzióval átjuthatnak, míg ionok és nagyobb molekulák számára szabályozott transzportmechanizmusok (csatornák, hordozófehérjék, aktív transzport) biztosítják az átjutást. A sejtközötti kommunikációban receptorok és jelátviteli utak vesznek részt.

A sejten belüli tér, a citoplazma zselészerű anyagban oldott molekulák, ionok és a sejtalkotók találhatók. A sejt vázát, alakját és belső szerveződését a cytoskeleton (citokeret) alkotja (mikrotubulusok, aktinfilamentumok, intermedier filamentumok), amely szerepet játszik a sejtosztódásban, anyagszállításban és mozgásban.

Főbb organellák és funkcióik:

  • Sejtmag: tartalmazza a DNS-t, irányítja a fehérjeszintézist és a sejt működését.
  • Mitokondriumok: a sejtlégzés helyei, ahol tápanyagokból ATP energia keletkezik.
  • Riboszómák: fehérjék szintéziséért felelősek; lehetnek szabadon a citoplazmában vagy kötődhetnek az ER-hez.
  • Endoplazmatikus retikulum (ER): a durva ER riboszómákat hordoz és fehérjék feldolgozásában vesz részt, a sima ER lipidanyagcserében és méregtelenítésben.
  • Golgi-készülék: fehérjék és lipidek módosítása, csomagolása és célhelyre juttatása.
  • Lizoszómák: emésztőenzimeket tartalmaznak, lebontják a felesleges vagy káros anyagokat.
  • Peroxiszómák: anyagcsere-folyamatokban vesznek részt, pl. toxikus anyagok lebontása.
  • Kloroplasztiszok (növényi sejtekben): a fotoszintézis helyei, ahol a fényenergia kémiai energiává alakul.
  • Sejtfal (növényeknél, gombáknál és sok baktériumnál): merev réteg, amely védi a sejtet és meghatározza alakját.
  • Vakuólum (különösen növényi sejtekben nagy): víz- és ionraktár, részt vesz a sejtnyomás fenntartásában és anyagok tárolásában.

Prokarióta sejtek (pl. baktériumok) általában egyszerűbb felépítésűek: nincs valódi membránnal határolt sejtmagjuk és membrános organelláik kevésbé differenciáltak; viszont tartalmaznak riboszómákat és gyakran sejtfalat. Eukarióta sejtekben (állatok, növények, gombák) több, membránnal körülvett organella található és a genetikai anyag a magban helyezkedik el.

A sejtek tanulmányozása mikroszkópi technikákkal (fény-, fluoreszcens- és elektronmikroszkópia) történik, amelyek lehetővé teszik a sejtalkotók vizsgálatát és a működési folyamatok megértését. A sejtbiológia ismerete alapvető a genetikában, orvostudományban, növénytermesztésben és biotechnológiában egyaránt.