Felső kréta: a kréta utolsó időszaka, kőzetek és élővilág

Fedezze fel a felső kréta korszakát: kőzetek (mészkő, kovakő), kokkolitok, dinoszauruszok és a K/T kihalás hatásai — részletes geológiai és paleontológiai áttekintés.

A felső kréta a kréta utolsó geológiai korszaka. 100,5 millió évvel ezelőtt kezdődött és 66 millió évvel ezelőtt ért véget.

A kréta hagyományosan alsó krétára (korai kréta) és felső krétára (késői kréta) oszlik a különböző kőzetek miatt. A kőzetek tükrözik azokat a körülményeket, amelyek között kialakultak. A legalacsonyabbtól a legmagasabbig a Cenomán, a Turóni, a Coniaci, a Santoni, a Campaniai és a Maastrichti korszakokra osztják.

A felső kréta a kréta. Számtalan milliónyi mészkő (CaCO3) lemezből, úgynevezett kokolitokból áll. Ezek olyan kicsik, hogy fénymikroszkóppal éppen csak láthatóak; a részletekhez elektronmikroszkópra van szükség. A lemezeket egysejtű planktonikus algák, az úgynevezett kokcolitofórák képezik, és a part menti tengerekben rakódtak le.

A krétában található egyetlen más kőzet a kovakő, amely kovasavas (szilícium-dioxid, SiO2). Ez azokból az algákból és állatokból származik, amelyeknek a csontváza szilícium-dioxidból áll.

A kréta volt az utolsó időszak, amikor a dinoszauruszok voltak az uralkodó szárazföldi állatok. Ebben az időben élt a Triceratops, a Tyrannosaurus és a Velociraptor. A hatalmas Mosasaurus volt az uralkodó tengeri ragadozó. A kréta időszakban a madarak is változatosabbá váltak. A virágos növények jobban fejlődtek, és a szárazföldi növények lettek a dominánsak. A felső kréta a K/T kihalási eseménnyel ért véget.

Időskála és rétegtani felosztás

A felső kréta időszakát gyakran több részre bontják, hogy pontosabban lehessen beszélni a különböző geológiai és paleontológiai eseményekről. A legfontosabb alszakaszok (alacsonyabbról magasabb felé) a Cenomán, Turóni, Coniaci, Santoni, Campaniai és Maastrichti. Ezek a nevek a kőzetekben és a fosszíliákban bekövetkezett változásokat tükrözik, és segítenek a rétegek korának meghatározásában.

Kőzetek és üledékek

A felső kréta jellegzetes kőzete a finom szemcsés mészkő, amelyet apró, CaCO3 vázú lemezek — a kokolitok — halmozódása épített fel. Ezek a vázak planktonikus algák, a kokcolitofórák maradványai. A kréta mészkövei sok helyen vastag, fehér vagy krétaszínű rétegeket alkotnak (innen ered a "kréta" elnevezés).

Emellett előfordul a kovakő, amely a szilícium-dioxidból (SiO2) felépülő maradványokból keletkezett: egyes algák és gerinctelen állatok vázai kovaalapúak voltak, ezek felhalmozódása hozta létre a kovás kőzeteket. A tengeri üledékek összetétele sokat elárul abban a korszakban uralkodó tengeri körülményekről (pl. tengerszint, tápanyagellátottság).

Éghajlat és tengerszint

A felső kréta éghajlata általában melegebb és nedvesebb volt, mint a mai. A globális átlaghőmérséklet magasabb volt, és a sarki jégtakarók el voltak olvadva vagy jóval kisebbek voltak. Ezzel párhuzamosan a tengerszint is magasabb volt: kiterjedt sekély beltengerek borították a mai kontinensek nagy része mellett fekvő területeket is. Ezek a beltengerek kedveztek a mészkövű üledékek és a nagy mennyiségű planktonikus fosszíliák lerakódásának.

Élővilág

A felső kréta biológiai sokfélesége jelentős volt, mind a tengeri, mind a szárazföldi ökoszisztémákban.

• Szárazföldi gerincesek: a dinoszauruszok továbbra is uralták a szárazföldet. Ismert nemzetségek közé tartozik például a Triceratops, a Tyrannosaurus és a Velociraptor. A dinoszauruszok különböző életmódokat képviseltek: növényevők, ragadozók, nagytestű és kisebb, fürge fajok egyaránt előfordultak.
• Tengeri élőlények: a tengerek királya volt a moszaszauruszok közé tartozó hatalmas tengeri hüllők — a cikk eredeti szövegében említett Mosasaurus —, de sok más hal, ammonitesz és kagyló is jelen volt. A planktonikus algák (kokcolitofórák) és egysejtűek bőségesen előfordultak, ezek képezték a tápanyagforrást a táplálékláncok alapján.
• Növények és szárazföldi növényzet: a virágos növények (angiospermák) elterjedése folytatódott, így a növényi közösségek átalakulása zajlott. A zárvatermők megjelenésével és terjedésével új táplálkozási lehetőségek és ökológiai kapcsolatok alakultak ki.
• Madárvilág és kis emlősök: a madarak fejlődése folytatódott, a felső kréta során már több modern vonal is megjelent. Az emlősök ekkor még kisebb testűek és ritkábban előfordulók voltak, de megjelentek a csoport korai képviselői.

A kihalási esemény (K/T, ma K–Pg)

A felső kréta végét egy hirtelen, nagy kiterjedésű kihalási esemény zárta le mintegy 66 millió évvel ezelőtt. Ezt a rétegsorokat és fosszíliákat vizsgálva a K/T (ma K–Pg, kréta-paleogén) kihalási esemény jellemzi: sok nagytestű csoport — köztük a nem-avian dinoszauruszok — kihaltak. A legelfogadottabb magyarázat a Chicxulub-kráterhez köthető nagy aszteroida becsapódása, amely óriási mennyiségű port és aeroszolt juttatott a légkörbe, rövid- és középtávon globális klímaváltozást eredményezve. Emellett a Deccan Traps hatalmas vulkáni kitörései és lassabb környezeti változások is hozzájárulhattak az élővilág összeomlásához.

Összefoglalás

A felső kréta egy változatos és dinamikus korszak volt: magas tengerszint, meleg éghajlat, kiterjedt sekély tengerek és gazdag élővilág jellemezte. A jellegzetes mészkőrétegek, a kokolitok és a kovás üledékek őrzik a korszak ökológiai és környezeti történetét. Bár a kréta számos csoport számára sikeres időszakot hozott, a korszak a nagy kihalással zárult, amely átalakította a Föld élővilágának összetételét és megnyitotta az utat az új paleogén korszak élőlényei számára.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a felső kréta?

K: Hogyan osztják fel?

K: Milyen típusú kőzet található a krétában?

K: Milyen állatok éltek ebben az időben?

K: Milyen növények fejlődtek ki ebben az időszakban?

K: Hogyan ért véget a felső kréta?

Keresés betűvel