Adaptív radiáció
Az adaptív sugárzás gyors evolúciós sugárzás. Ez a fajok számának és sokféleségének növekedése az egyes vonalakon belül. Több új fajt hoz létre, és ezek a fajok az élőhelyek szélesebb skáláján élnek.
Egyes definíciók egyetlen kládra vonatkozóan fogalmazzák meg: "Az adaptív sugárzás az új taxonok gyors elszaporodása egyetlen őscsoportból". A legszembetűnőbb esetekben azonban, mint például a triászban, a földtörténet legnagyobb kihalási eseménye után, számos vonal egyszerre gyors sugárzáson ment keresztül. Ennek bizonyára köze van az ökológiai fülkék elérhetőségéhez és a verseny viszonylagos hiányához.
Az ediakari élővilág egy korai metazoai sugárzás eredménye. A legnagyobb sugárzásra a kambrium korában került sor, amikor a legtöbb állatfajunk kialakult: lásd Az állatfajok listája.
A verseny viszonylagos hiányában a csoportok diverzifikálódnak, hogy betöltsék a rendelkezésre álló élőhelyeket és réseket. Ez a természetes szelekció által vezérelt evolúciós folyamat.
A kifejezést George Gaylord Simpson, a modern evolúciós szintézishez hozzájáruló paleontológus vezette be és vitatta meg. Mások inkább nem használják a kifejezést. Robert L Carroll inkább a nagy evolúciós átmenetek kifejezést használja, bár kiderült, hogy ezek mindegyikét vagy többségét adaptív sugárzásnak is nevezhetnénk. Mások olyan kifejezéseket használnak, mint a makroevolúció vagy akár a megaevolúció, mintha a folyamatok különböznének a fajszint alatt zajló folyamatoktól. Az evolúciós elmélet része, hogy minden folyamat a populációk szintjén zajlik. Abban azonban mindenki egyetért, hogy az evolúció sebessége változik, bárhogy is mérjük.
A madarak csőrének és táplálkozási módszereinek fejlődése a madárfajok számának nagymértékű növekedéséhez vezetett. Ma már legalább 9000 madárfaj él, jóval több, mint az emlősöké.
A változás mértékének mérése
Az időzítéssel kapcsolatos feljegyzések a fosszilis feljegyzésekben hiányosságok miatt hiányoznak, gyakran azokban a kritikus korai szakaszokban, amikor a fajok száma alacsony és a földrajzi elterjedés erősen korlátozott. "A valóságban szinte minden ősfajon belül vannak olyan hosszú időszakok, amelyekre vonatkozóan a fosszilis feljegyzések ismeretlenek." p297 Ezek a hiányosságok befolyásolják az időzítésre, valamint a test alakjának és funkciójának változásaira vonatkozó ismereteinket.
Mindazonáltal, ha rövid időn belül több, egyértelműen új vonal jelenik meg, akkor ésszerűnek tűnik azt mondani, hogy a változás üteme meglepően gyors volt. Erre példa lehet az új hüllőcsoportok megjelenése a felső triászban. A "hüllő" kifejezést tágan használva a csoportok közé tartoznak a dinoszauruszok, a pteroszauruszok, a Chelonia (teknősök), a krokodilomorfok (korai Crocodilia), a fitoszauruszok és valamivel korábban (középső triász) az ichtioszauruszok.
Ezek a sugárzások a perm-triász kihalási esemény után következtek be, amely véget vetett a paleozoikumnak. Magának a triásznak több kisebb (de még mindig jelentős) kihalási eseménye volt. Sajnos a triász a legszegényebb fosszília-felvétellel rendelkezik az egész mezozoikumban.
Okok
Innováció
Egy új tulajdonság kialakulása lehetővé teheti egy csoport diverzifikálódását, mert új életmódokat tesz lehetővé. Ennek egyik legszembetűnőbb példája a cleidoikus tojás, amely a korai kétéltűeknél alakult ki, és lehetővé tette a gerincesek számára, hogy a szárazföldre behatoljanak. A kleidikus tojás a legkésőbbi devonban vagy a korai karbonban fejlődhetett ki. A kétéltűek, amelyek még ezt az eseményt megelőzően elágazódtak, még mindig a vízbe rakják petéiket, és így korlátozott mértékben tudják kihasználni a szárazföldi környezetet.
Egy szerényebb újításra példa az emlősök fogának negyedik fognyeregének kialakulása. Ez a tulajdonság lehetővé teszi, hogy a táplálkozásra alkalmas táplálékok köre jelentősen megnövekedjen. E tulajdonság evolúciója tehát megnövelte az emlősök számára elérhető ökológiai rések számát. A tulajdonság a kainozoikum során többször is megjelent különböző csoportokban, és minden esetben azonnal adaptív sugárzás követte. A madarak esetében a repülés evolúciója új lehetőségeket nyitott meg, és legalább két hatalmas adaptív sugárzás következett be (egy a K/T kihalási esemény előtt és után). Még szembetűnőbb volt a rovarok repülésének evolúciója, amely a mezozoikumban hatalmas sugárzáshoz vezetett. Ezután ezek a rovarcsoportok kifejlesztették a virágos növényekkel való táplálkozás módjait. Ma már jóval többen vannak, mint az állati élet minden más formája.
Lehetőség
Az adaptív sugárzások gyakran akkor következnek be, amikor az organizmusok olyan környezetbe kerülnek, ahol nincsenek betöltött rések, mint például egy újonnan kialakult tó vagy egy elszigetelt szigetlánc. A kolonizáló populáció(k) gyorsan diverzifikálódhat(nak), és kihasználhatja(k) az összes lehetséges rést. Lehetőségek akkor adódnak, amikor szárazföldi hidak alakulnak ki korábban egymástól elkülönült területek között, és amikor a fajok új helyre jutnak a világban.
A Viktória-tóban, egy elszigetelt tóban, amely nemrégiben alakult ki az afrikai hasadékvölgyben, több mint 300 cichlidafaj származik egyetlen szülőfajból mindössze 15 000 év alatt.
Üres szigetek
A Hawaii-szigeteken, mintegy 6 500 négyzetkilométeren (17 000 km2) található a világ legváltozatosabb drosophilid légygyűjteménye, amely az esőerdőtől a hegyi rétekig él. Mintegy 800 hawaii drosophilid faj ismert.
A tanulmányok a fajok egyértelmű "áramlását" mutatják a régebbi szigetekről az újabbak felé. Vannak esetek a régebbi szigetekre való visszatelepülésre és a szigetek kihagyására is, de ezek sokkal ritkábbak. A kálium/argon radioaktív kormeghatározás szerint a jelenlegi szigetek 0,4 millió évvel ezelőtt (mya) (Mauna Kea) és 10mya (Necker) közöttiek. A hawaii szigetvilág legrégebbi, még a tenger felett lévő tagja a Kure-atoll, amely 30 mya-re datálható. Maga a szigetcsoport, amelyet a Csendes-óceáni lemez egy forró ponton való mozgása hozott létre, sokkal régebb óta létezik, legalábbis a kréta korszakig. A Hawaii-szigetek és a korábbi szigetek, amelyek most a tenger alatt vannak, alkotják a Hawaii-császár-tengeri hegyláncot; és a víz alatti hegyek közül sokan srácok.
Úgy tűnik, hogy a Hawaiiban honos összes drosophilid faj egyetlen ősi fajból származik, amely körülbelül 20 millió évvel ezelőtt telepedett meg a szigeteken. Az ezt követő alkalmazkodó sugárzást a konkurencia hiánya és a sokféle üres fülke ösztönözte. Bár lehetséges, hogy egyetlen vemhes nőstény telepített be egy szigetet, valószínűbb, hogy egy fajból származó csoportról van szó.
A Hawaii-szigeteken más állatok és növények is vannak, amelyek hasonló, bár kevésbé látványos adaptációs sugárzásokon mentek keresztül.
Tömeges kihalások
Az adaptív sugárzások általában tömeges kihalásokat követnek. Egy kihalási eseményt követően számos fülke üresen marad. Ennek klasszikus példája a nem őslénytípusú dinoszauruszok felváltása a kréta végén az emlősökkel a paleocénben.
1. Az A faj a szárazföldről az első szigetre vándorol. 2. A szárazföldtől elszigetelve az A faj B fajjá fejlődik. 3. A B faj a második szigetre vándorol. 4. A B faj C fajjá fejlődik. 5. A C faj újra benépesíti az első szigetet, de most már nem képes szaporodni a B fajjal. 6. A C faj újra benépesíti az első szigetet. A C faj a harmadik szigetre vándorol. 7. A C faj D fajjá fejlődik. 8. A D faj az első és a második szigetre vándorol. 9. A D fajból E faj alakul ki. Ez a folyamat a végtelenségig folytatódhat, amíg el nem érjük a nagy változatosságot.
Nagy sugárzások
- A kambriumirobbanás: a leghíresebb adaptív sugárzás. A legtöbb növénytársulás a kambrium alatt vagy közvetlenül előtte jelent meg.
- Repülés: a repülő állatok minden formája rendkívül sikeres.
- Repülés a rovaroknál: a Pterygota: a legtöbb élő faj repülő rovar.
- Repülés a madaraknál: a madarak eredete: a legnagyobb számú szárazföldi gerinces.
- A dinoszauruszok felső-triász kori sugárzása.
- A virágos növények felső-kréta kori sugárzása.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Mi az az adaptív sugárzás?
V: Az adaptív sugárzás egy gyors evolúciós folyamat, amely növeli a fajok számát és sokféleségét az egyes vonalvezetésekben, több új fajt hozva létre, amelyek az élőhelyek szélesebb skáláján élnek.
K: Hogyan működik az adaptív sugárzás?
V: Az adaptív sugárzás úgy működik, hogy a csoportok a rendelkezésre álló élőhelyek és rések betöltése érdekében diverzifikálódnak, ami a természetes szelekció által vezérelt evolúciós folyamat.
K: Ki vezette be az "adaptív sugárzás" kifejezést?
V: A kifejezést George Gaylord Simpson paleontológus vezette be és vitatta meg, aki hozzájárult a modern evolúciós szintézishez.
K: Használnak más terminológiát is az adaptív sugárzásra?
V: Robert L Carroll inkább a nagy evolúciós átmenetek kifejezést használja, bár kiderült, hogy ezek mindegyikét vagy többségét adaptív sugárzásnak is nevezhetnénk. Mások olyan kifejezéseket használnak, mint a makroevolúció, vagy akár a megaevolúció, mintha a folyamatok különböznének a fajszint alatt zajló folyamatoktól.
K: Az adaptív sugárzás populációszinten is lezajlik?
V: Igen, az evolúciós elmélet része, hogy minden folyamat a populációk szintjén zajlik.
K: Mi volt a korai metazoák sugárzásának egyik példája?
V: Az ediakari élővilág a korai metazoák sugárzásának egyik példája volt.
K: Mikor fejlődtek ki a legnagyobb állati törzsek?
V: A legnagyobb állati törzsek a kambriumban fejlődtek ki, amikor a legtöbb törzs egyidejűleg gyors sugárzáson ment keresztül az ökológiai rések elérhetősége és a viszonylag csekély verseny miatt.
