A szár az érős növények két fő szerkezeti tengelyének egyike. Általában csomópontokra (node) és internódiumokra (internode) oszlik: a csomópontokon találhatók a levelek, a virágok, a tobozok, hónaljrügyek vagy más szárak. A "hajtások" kifejezést gyakran összekeverik a "szárakkal": a hajtás általában a növény új, friss növekedésére utal, és magában foglalhat szárakat, leveleket, illetve virágokat is.
Felépítés és szövetek
A szárak belső felépítése többféle szövetből áll, amelyek együtt végzik a mechanikai tartást, a szállítást és a tárolást. Jellemző elemek:
- Epidermisz: kívül található védőréteg; fásodó növényekben később periderm (kéreg) váltja fel.
- Szállítószövetek: a xilém (víz és ásványi sók felfelé) és a floém (cukrok és oldott anyagok szállítása) a szárban futnak; elrendezésük különbözik a kétszikűek és egyszikűek között (gyűrűs vagy szétszórt érköteg).
- Merisztémák: a csúcs- (apikális) és a laterális merisztemek osztódó sejteket tartalmaznak; a merisztemnek nevezett szövet új sejtek létrehozásáért felel.
- Szállítókéreg, kéreg és faháncs: a kéreg (cortex) és a kéreg alatti rétegek tároló- és fizikai szerepet töltenek be; fás növényekben a kéreg a külső védelem része.
- Fa (másodlagos xilém): a kétszikű fák másodlagos vastagodása során kialakuló sejtek nagy része már nem élő; ez adja a fát és a szerkezet szilárdságát.
Fő funkciók
A szárak több, egymást kiegészítő feladatot látnak el:
- Támogatás: a szár tartja a leveleket a fényben, és helyet biztosít a növénynek a virágok és a gyümölcsök számára, ezáltal segítve a fotoszintézist és a szaporodást.
- Szállítás: a gyökerek és a felső részek között folyadékokat és oldott anyagokat továbbít a xilém és a floém rendszere.
- Tárolás: egyes szárak cukrokat, keményítőt vagy vizet raktároznak (például cukornád szára cukrot, burgonyagumó szármódosulatként tárol keményítőt).
- Növekedés és megújulás: a merisztematikus szövetek új élő szövetek előállítására képesek, így a szár növekedéséhez és oldalhajtások létrejöttéhez járulnak hozzá.
- Fizikai védelem és adaptációk: a szárak módosulhatnak tövisekké, sarjakká vagy ránőtt támasztó szervekké, amelyek védekezésben vagy másodlagos funkciókban vesznek részt.
Típusok és módosult szárak
Bár a legtöbb növény szára a talaj fölött nő, számos fajtája van a föld alatti és módosult száraknak is:
- Föld feletti szárak: általános szárformák, indák, vesszők.
- Föld alatti szárak: sztolonok és rizómak (gyökér fölötti vagy alatt futó, raktározó és vegetatív terjedést szolgáló szárak).
- Gumók és hagymák: a burgonya gumója valójában módosult szár; a hagymák és hagymagumók tömörített szár- vagy levélmódosulatok.
- Támasztékok és kapaszkodók: egyes növények szárai lekondenzálódva kapaszkodó szervekké válnak (kúszónövények indái).
- Védekező módosulások: tövisek vagy tüskék egyes szárak módosulatai, amelyek a legelők és kártevők elleni védelemben fontosak.
Növekedés, élettartam és élettani különbségek
A növényi sejtek élettartama erősen változó: sok zöld, parenchimatikus sejt rövidebb ideig él (akár 1–3 év), míg egyes szövetek évtizedekig vagy évszázadokig is fennmaradhatnak. A fák (fák) esetében a hosszabb élettartamú szövetek nagy része olyan sejtekből áll, amelyek már nem élnek — ilyen például a faanyag (másodlagos xilém) és a kéreg egyes részei. Ezek a szövetek azonban fontos mechanikai és vízszállító szerepet töltenek be.
Ökológiai és gazdasági jelentőség
A szárak alapvető szerepet játszanak a növények életében és az ökoszisztémák működésében: biztosítják a fotobiológiai pozicionálást, részt vesznek a tápanyagok ciklusában, és sok módosult szár alapanyagként szolgál emberi felhasználásra (építőanyag, energia-, és élelmiszer-források — pl. fa, cukornád, zöldségfélék). A szárak vizsgálata (anatómia, növekedés, módosulások) fontos a növényrendszertanban, mezőgazdaságban és erdészetben egyaránt.
Röviden: a szár mechanikai vázat, szállító és raktározó rendszert, valamint növekedési központokat biztosít a növény számára; szerkezeti és funkcionális változatossága teszi lehetővé sokféle életmód és gazdasági hasznosítás kialakulását.


