Tokió — Japán fővárosa: történet, gazdaság és fontos tények

1457-1869

Tokió egy Edo nevű kis halászfaluként indult. Edo a régi Muszasi tartományban volt.

Az Edo klán a 12. század végén falakat épített a város védelmére. 1457-ben Ōta Dōkan felépítette Edo várát. Tokugawa Ieyasu 1590-ben Edót tette bázisává. 1603-ban lett sógun, és a város lett katonai kormányzásának központja. Ez jelentette az Edo-korszak kezdetét. Ez idő alatt Edo a világ egyik legnagyobb városává nőtte ki magát. A 18. századra több mint egymillió ember élt ott.

Edo nem volt Japán fővárosa. A császár a fővárosban, Kiotóban élt. Mivel azonban a japán történelem során a sógun hatalmasabb volt, mint a császár, Edónak nagyobb hatalma volt. Körülbelül 263 év után a Meidzsi-restauráció eltávolította a sógunt a hatalomból. A 17 éves Meidzsi császár 1869-ben Edóba költözött. A régi edói kastély lett a császári palota.

1869-1943

Megalakult a tokiói prefektúra és Tokió városa. Ez volt a főváros 1943-ig.

1943-tól napjainkig

1943-ban Tokió városa és "a korábbi Tokiói prefektúra (東京府, Tōkyō-fu) (1869-1943) társult települései" egyesültek.

Tokió központja a főbb vasútállomások köré épült. A külvárosi vasutak viszonylag olcsón épültek az utcaszinten. Van néhány gyorsforgalmi út.

Tokiót a 20. században két nagy katasztrófa sújtotta. Az 1923-as nagy Kantō földrengés 140 000 halottat vagy eltűntet hagyott maga után. A második világháború volt a másik katasztrófa a város számára. Tokió 1944 és 1945 közötti bombázása 75 000 és 200 000 ember halálát okozta, és a város felét elpusztította. Ez majdnem akkora kárt jelentett, mint a hirosimai és nagaszaki atombombák együttvéve.

Tokiót a háború után teljesen újjáépítették. Az 1964-es nyári olimpiai játékok a világ egyik legnagyobb eseménye volt. Az 1970-es években kezdődtek az új magasépítésű fejlesztések, mint például a Sunshine 60.

Tokió éghajlata négy évszakos, esős nyarakkal és száraz telekkel.

2007 októberében körülbelül 8,7 millióan éltek Tokió 23 különleges körzetében. A tokióiak száma napközben 15 millió fölé emelkedik. Naponta mintegy 2,5 millió munkás és diák érkezik a városba. A három központi kerület, Chiyoda, Chūō és Minato lakosainak száma növekszik a legnagyobb mértékben. A 2005-ös adatok szerint e három körzetben a rendszeres lakosság száma éjszaka mindössze 326 000 fő volt, de napközben 2,4 millióan lakják ezeket a területeket.

Tokióban sok nemzetközi lakos él. 2005-ben a leggyakoribb csoportok Tokióban a kínaiak (123 661 fő), a koreaiak (106 697 fő) és a filippínók (31 077 fő) voltak. Kevésbé gyakoriak az amerikaiak (18 848), a britek (7 696), a brazilok (5 300) és a franciák (3 000).

Tokió 23 különleges kerülete ugyanaz a terület, amelyet korábban Tokió városának neveztek. 1943. július 1-jén Tokió várost egyesítették Tokió prefektúrával (東京府, Tōkyō-fu), és különleges kormányzati területté vált. Ez a körzetek így különböztek Japán más körzeteitől. Más városi kerületek egy nagyobb városi önkormányzat részei, de ezek nem. Minden egyes kerület egy-egy önkormányzat, saját polgármesterrel és közgyűléssel, mint Japán más városai. A különleges városrészek hivatalos angol nevükben gyakran használják a város szót, pl. Chiyoda City.

Az osztályok egyedi közigazgatási kapcsolatban állnak a prefektusi kormányzattal. A tokiói fővárosi kormányzat irányít bizonyos közműveket, például a víz- és csatornaszolgáltatást, valamint a tűzoltást. Ezek kifizetéséhez a prefektúra szedi be a rendszerint egy város által beszedett kommunális adókat.

Tokió különleges kerületei a következők:

Tokió három kerülete alkotja a város központi részét. Ezek Chiyoda, Chūō és Minato.

Tokiónak sok látnivalója van, de nagyon kevés közülük régi. Tokióban nagyon kevés olyan épület van, amely több mint 50 éves. A látogatók által kedvelt helyek a város központjában található Tokiói toronytól a nyugati vidéken található Takao hegyig terjednek. A Tokyo Sky Tree egy új torony, és a legmagasabb Japánban. Az olyan hagyományos vallási látnivalók, mint a Meidzsi-szentély és a Sensō-ji sok turistát vonzanak. A császári palota a város közepén látható, de nem látogatható.

Tokió az ország kulturális, üzleti és politikai központja. Számos közlekedési rendszer központja is. Számos légi, vasúti, tengeri és közúti kapcsolat van a városba és a városból kifelé. A helyi metró- és buszrendszerek a város minden részét kiszolgálják.

Tokiót két kereskedelmi repülőtér szolgálja ki. A Haneda repülőtér a város határán, a Tokiói-öböl mellett található. Ez a repülőtér főként belföldi utazásokra szolgál. A legtöbb nemzetközi járat Tokióba és Tokióból a Chiba prefektúrában található Narita repülőtéren keresztül közlekedik.

A tokiói pályaudvarról több Shinkansen szuperexpressz vasútvonal indul, köztük a nyugat felé tartó Tōkaidō Shinkansen és az északkelet felé tartó Tōhoku Shinkansen. A tokiói metró a város fő metrórendszere.

Tokiónak van egy forgalmas nemzetközi és belföldi kikötője, de a nagyobb forgalom a közeli Yokohama kikötőjén keresztül bonyolódik. Belföldi kompjáratok közlekednek a tokiói szigetekre, de az ország más részeire, például Hokkaidóra is.

Tokióban számos autópálya találkozik, többek között a Chūō, a Kan-Etsu, a Tōhoku és a Tōmei gyorsforgalmi út. Japánban az összes autópálya távolsága a tokiói Nihonbashi városában lévő jelölőponton kezdődik.

• F.C. Tokyo
• Tokiói metropolisz
• Tokyo Verdy
• 2020-as nyári olimpiai játékok

Tokiói egyetemek

Nemzeti egyetemek

• Hitotsubashi Egyetem
• Tokiói Orvosi és Fogorvosi Egyetem
• Tokiói Egyetem

Magánegyetemek

• Keio Egyetem
• Waseda Egyetem

• Waseda Jitsugyo (magániskola a Waseda Univ. mellett)