A hadísz (arabul: حَدِيْث, ejtsd: "ha-deeth") egy esemény elbeszélése Mohamed, az iszlám próféta életéből. Az angol nyelvben a hadísz szót többes számban is használják ezen elbeszélések egy csoportjára, bár az arabban a többes szám a-HAA-deeth. A hadíszt a Koránnal együtt használják a saría értelmezéséhez. A szunniták a kutub al-Sittah-t, míg a síiták a kutub al-Arba'a-t követik.

Abu Hurairah elbeszélte a legtöbb szunnita hadíszt.

Mi a hadísz szerepe és miért fontos?

A hadíszok a Korán mellett a második legfontosabb forrásai az iszlám jogi és teológiai hagyománynak. A hadíszok példákkal, magyarázatokkal és gyakorlati útmutatással szolgálnak a Korán szövegeinek értelmezéséhez: kifejtik a fogalmakat, meghatározzák a rituálékat (pl. imádkozás, böjt), és jogi döntések alapjául szolgálnak. Sok esetben a Korán röviden említ egy témát, és a hadíszok mutatják meg annak gyakorlati alkalmazását és részleteit.

Felépítése: isnad és matn

A hadísz két fő részből áll:

  • Isnad – a hadísz továbbadási lánca, amely felsorolja azokat a személyeket, akik átadták a beszámolót egytől a másikig, végül a prófétáig. Az isnadot elemzik a hitelesség megítéléséhez.
  • Matn – maga a szöveg, a tartalom, ami elmondja az eseményt, a mondatot vagy a tettek leírását.

Típusai és a hitelesség megítélése

A hadíszok hitelességét részletes tudomány (ilm al-hadís) vizsgálja. Néhány alapvető kategória:

  • Mutawatir – olyan hadísz, amelyet olyan sok, egymástól független forrás közvetít, hogy kiterjedt megbízhatóságot nyer; a legtöbb tudós ezeknél biztos igazságnak tekinti a tartalmat.
  • Ahad – egyedi vagy kevés forrású hadísz, amelynél a bizonyosság alacsonyabb lehet.
  • Sahih (hiteles) – erős isnaddal és megbízható narrátorokkal rendelkező hadísz.
  • Hasan (jó) – valamivel gyengébb a sahihnál, de elfogadható lehet bizonyos jogi következtetésekhez.
  • Da'if (gyenge) – hiányosságok vannak az isnadban vagy a narrátorok megbízhatóságában.
  • Mawdu' (hamisított) – ismerten vagy erősen valószínűsítetten kitalált hadísz.

A narrátorok személyét és megbízhatóságát a rijál (elbeszélők életrajza) tudománya vizsgálja; a módszer neve: jarh wa ta'díl (a narrátorok elvetése vagy dicsérete). A forráskritika kulcskérdés, mert a hadíszok hitelessége közvetlenül befolyásolja a jogi és teológiai következtetéseket.

Fő gyűjtemények

A szunnita hagyományban legismertebb gyűjtemények a kutub al-Sittah (a hat könyv), ezek közé tipikusan tartoznak: Sahih al-Bukhari, Sahih Muslim, Sunan Abu Dawood, Jami' at-Tirmidhi, Sunan an-Nasa'i és Sunan ibn Majah (egyes régiókban a Muwatta' al-Malik is szerepel a hatok helyett). A síita hagyományban a kutub al-Arba'a (a négy könyv) a legfontosabb, melyek közé tartozik többek között Kitab al-Kafi, Man La Yahduruhu al-Faqih, Tahdhib al-Ahkam és Al-Istibsar.

A hadísz szerepe a Korán értelmezésében

A hadíszok fontos szerepet töltenek be a koráni értelmezésben (tafsír):

  • Megadják a körülményeket és háttérmagyarázatot (például asbāb an-nuzūl – a kinyilatkoztatás eseményeinek körülményei), amelyek segítenek megérteni egy adott koráni vers célját.
  • Konkrét példákat adnak arra, hogyan kell végrehajtani a Korán által előírt cselekedeteket (pl. hogyan imádkozzanak, hogyan tartsanak böjtöt).
  • Jogforrásként szolgálnak a saría jogi szabályainak kidolgozásához, amikor a Korán nem ad részletes utasítást.
  • Néha a hadíszok magyarázzák a Korán szövegét szó szerinti vagy szűkebb értelemben; máskor viszont a hadíszok értelmezését is kritikusan kell mérlegelni, különösen ha ellentmondás látszik a Korán szellemével.

Vitatott pontok és kritika

A hadíszok körüli viták több forrásból erednek:

  • A korai iszlám évszázadaiban jelentős volt a hadíszok utánmondása és néha hamisítása politikai vagy jogi célokból, ezért a hitelesség megítélése komoly tudományos műveleteket igényelt.
  • Szunniták és síiták eltérően fogadják el egyes hadíszgyűjteményeket; egy-egy hadísz elfogadottsága közösségenként változhat.
  • Modern időkben keresztény, zsidó vagy szekuláris tudósok, valamint belső reformerek is kritikát gyakorolnak a hagyomány felett: vizsgálják a kronológiát, a narrátorok hitelességét és a történeti plausibilitást.

Például Abu Hurairah, aki a szunnita hagyomány szerint nagyon sok hadíszt közvetített, korabeli és későbbi tudósok részben vitatták egyes elbeszéléseinek forrását és mennyiségét; ugyanakkor a klasszikus hadísliteratúraban őt rendkívül termékeny narrátorként tartják számon.

Összefoglalás

A hadíszok nélkülözhetetlenek az iszlám jogi és vallási gyakorlatban: segítenek a Korán szövegeinek gyakorlati alkalmazásában és a közösségi élet szabályozásában. Ugyanakkor a hadíszok hitelességének megítélése összetett tudomány, amely folyamatos vitákat és kutatást generál mind a klasszikus, mind a modern iszlám tanulmányokban.