Henry Purcell

Az élete

Korai évek

Purcell gyermekkoráról nem sokat tudunk. 1664-ben meghalt az apja, és Henry nagybátyjához, Thomas Purcellhez költözött, aki nagyon kedves volt hozzá. Thomas Purcell a Chapel Royal úriembere volt, ami azt jelentette, hogy a királyi kórusban énekelt. Hamarosan Henry is a Chapel Royalban énekelt. Ez volt a legjobb zenei képzés, amit egy fiú Angliában kaphatott. Tanárai Henry Cooke kapitány, majd Pelham Humfrey voltak. Henry addig énekelt a kórusban, amíg 1673-ban el nem tört a hangja. Ekkor azt a feladatot kapta, hogy vigyázzon a király hangszereire.

Purcell talán már kilencéves korában komponált. Tudjuk, hogy 1670-ben írt egy ódát a király születésnapjára. Amikor Humfrey meghalt, Purcell a híres zeneszerzőnél, John Blow-nál tanult. A Westminster Schoolba járt. 1676-ban a Westminster-apátság orgonistája lett. Színházi zenét kezdett írni. Egyházi zenét is írt, többek között egy himnuszt egy John Gostling nevű énekesnek, akinek nagyon jó, mély basszus hangja volt. Purcell élete során több himnuszt is írt neki. Az egyiknek a címe "They that go down to the sea in ships". Mély d-ig megy le.

Későbbi pályafutása és halála

1680-ban Blow, akit 1669-ben a Westminster Apátság orgonistájává neveztek ki, lemondott, hogy a 22 éves Purcell kaphassa meg az állását. Purcell ezután a következő hat évet kizárólag szakrális (vallásos) zene írásával töltötte. Később visszatért a színházi zeneszerzéshez, többek között az első angol operához, a Dido és Aeneashoz.

1682-ben Purcell lett a Chapel Royal orgonistája. Ezt a munkát a Westminster Apátság orgonistájaként is ellátta. Első nyomtatott műve, a Tizenkét szonáta 1683-ban jelent meg. A kottanyomtatás drága volt abban az időben, ezért szokatlan volt, hogy valamit kinyomtattak. Továbbra is írt zenét, többek között ódákat a királyhoz és a királyi családhoz. 1685-ben írta két legszebb himnuszát, az "I was glad" és a "My heart is inditing" címűt, II. Jakab király koronázására.

1687-ben újabb színházi zenét írt. Néha ez a zene maszkokhoz készült (egyfajta balett, némi énekkel is), néha pedig tragédiákhoz, pl. Dryden darabjaihoz. 1691-ben megírta az Artúr királyt, amelyet szintén Dryden írt. 1692-ben dalokat és zenét komponált A tündérkirálynőhöz (Shakespeare Szentivánéji álom című művének adaptációja). Purcell ehhez írt zenéje hosszú évekre elveszett, majd 1901-ben újra felfedezték és kiadták. Ezekben a művekben a darabok szereplői nem énekelnek, hanem mondják a szövegüket.

Purcell Te Deum and Jubilate című műve 1693-ban, Szent Cecília napjára íródott, és az első zenekari kísérettel komponált angol Te Deum. II. Mária királynő temetésére egy himnuszt és két elégiát komponált.

Halál

Nagyon híres volt, amikor 1695-ben meghalt, valószínűleg tuberkulózisban. Felesége és hat gyermeke közül kettő élte túl.

Purcell a Westminster-apátságban az orgona mellett van eltemetve. Sírfelirata így szól: "Itt nyugszik Henry Purcell Esq., aki elhagyta ezt az életet, és elment arra az áldott helyre, ahol csak az ő harmóniáját lehet felülmúlni".

Henry Purcell egy másik portréja

A zenéje

Purcell sok zenét írt a színház számára. Egy évvel az Angliában "restaurációnak" nevezett időszak előtt született. A restauráció előtt Oliver Cromwell közel 20 évig uralkodott Angliában. A legtöbb zenét betiltották. Az emberek ezért nagyon örültek, hogy újra zenélhetnek, és sok dalt és hangszeres zenét akartak a színdarabokban. Operát azonban nem akartak. Európában az opera nagyon népszerű volt olyan országokban, mint Olaszország, Németország és Franciaország, de Angliában csak akkor vált népszerűvé, amikor Händel 1709-ben Angliába érkezett, és bevezette az olasz operát.

A Dido és Aeneas kivétel, mert ez egy igazi opera: mindent énekelnek, és a szöveg angolul van. Egy lányiskola előadására íródott. Elég rövid, mindössze egy órán át tart. Tartalmazza a híres siratót, amelyet Dido énekel, amikor a földre kerülök.

Purcell nagyon sok egyházi zenét írt. Ez magában foglalja a himnuszokat és az istentiszteleti műveket. Bár orgonista volt, nagyon keveset írt orgonára. Kamarazenét írt, köztük néhány nagyon szép fantáziát brácsára.

Befolyásolás

Bár Purcellt akkoriban nagy zeneszerzőként ismerték el, halála után nem gyakorolt nagy hatást más zeneszerzőkre. Ő volt az utolsó a 16. és 17. századi nagy angol zenészek sorában. Halála után az angol zene már nem volt olyan fontos, mint korábban. A 18. században az Angliában hallható zenét nagyrészt a kontinensről importálták, például az olasz operát.

Sokkal később, a 20. században az angol zeneszerzők gyakran merítettek ihletet Purcell zenéjéből. Benjamin Britten írt egy darabot The Young Person's Guide to the Orchestra címmel, amely Purcell Abdelazar című művének egyik dallamán alapul. Britten Szentivánéji álom című operájának "I know a bank" című áriáját Purcell "Sweeter than Roses" című áriája ihlette. Sir Michael Tippett szerette Purcell harmóniáit és ritmusait, és ezek hatottak rá kompozícióiban.